2016. február 28., vasárnap

A nemzet aranya (2004)

★★★★★★★★★☆

Szeretem az olyan filmeket, amelyekben különböző rejtélyeket, rejtvényeket kell megfejteni, boldogan követem nyomon, hogy hogyan ötletelnek a szereplők. Ezúttal csak egy dolgot tudok a film számlájára írni, mégpedig a hosszúságát. Mert hiába szeretem a nyomozósdit, ha végeláthatatlan hosszúságúra nyújtják és ahelyett, hogy néhány fordulót követően rábukkannánk az eredményre, mindig csak újabb és újabb állomásokra jutunk, amivel egy idő után elveszik a kedvem az egésztől. Ennél az alkotásnál szerencsére ez a fordulat csak a vége felé következett be nálam, tehát mikor már éppen ráuntam, hogy még mindig nem találtuk meg a kincset, na, akkor már nem következett újabb helyszín, csak egy apróbb átverés. Komolyan mondom, ha még onnan is továbbálltak volna, akkor kevesebb csillagot adok a túlbonyolítás miatt.

A színészi játék nagyon jó volt, a megfelelő embereket találták meg szerintem az adott karakterek eljátszására.
Ben (Nicolas Cage) és Abigail nagyon szimpatikusak voltak, jó emberek és a jó ügyet szolgálják, ráadásul rendkívül okosak is. Riley pedig, mint az "utánfutójuk" szintén nagyon kedvelhető karakter, bár számomra egy kissé esetlennek hatott. Sebaj, ettől még jókat mosolyogtam rajta.
Ian (Sean Bean) kellőképpen elszántan akarta megkaparintani a kincset, és az esze is a helyén volt, bár ravaszságért sem kell a szomszédba mennie. Fifikás kis bűnöző, de mivel csak a cél lebeg a szeme előtt, ezért könnyen hibázik...


Az FBI ezúttal igencsak gyengén szerepelt, haveri szinten és lazán kezelték az egész ügyet, ami kicsit azért furcsa.

Innentől spoiler-es:

A film - a hosszúságától eltekintve - szépen volt felépítve.
Kezdetnek kaptunk egy olyan gyerekkori jelenetet, amellyel megalapozták a későbbi kutatást. Ez a bevezetés tetszett, így legalább nem rögtön a nyomozásba csöppentünk bele és nem kellett felesleges köröket futni és üres párbeszédekkel elmagyarázni a nézőknek, hogy pontosan mi is ez a kincsvadászat, honnan az ötlet.
Ezután következett rögtön egy kis bonyodalom, ami szépen két csapatra osztotta a kincskeresőket. Ezzel is csak a feszültséget sikerült fokozni, hogy vajon a jófiúknak, vagy a rossz fiúknak kedvez-e majd a szerencse. A megosztottságot és az eltérő elhivatottságot remekül érzékeltették a készítők, hiszen Ben a finomabb módszert választotta a Függetlenségi Nyilatkozat ellopásához, senkit nem sodort veszélybe, hanem ügyes cselekkel és fondorlattal oldotta meg a kérdést, míg Ian bandája az "ajtóstól rontunk a házba" módszert választották a bombákkal, fegyverekkel és erőszakkal. Ez a különbség szépen végig követhető volt a film alatt, minden szereplő ügyesen tartotta magát a mentalitásához.

Mellesleg díjaztam az ötletet, hogy Ben felkereste a hatóságokat és őszintén elmondott nekik mindent. És nem csodálkoztam azon, hogy milyen ellenszenvesen, illetve lekezelően fogadták a "meséjét". Viszont a hitetlenkedők megfelelő alapot nyújtottak a további eseményekhez, tehát a bonyodalmak bekövetkezéséhez szükséges volt a szkeptikusságuk.

Abigail "átállása" Ben-ék oldalára borítékolható volt, hiszen láthatta, hogy nem rossz szándékkal lopták el a Függetlenségi Nyilatkozatot, hanem csupán a szenvedély miatt ragadtatták el magukat és alapjában véve normális és tisztességes emberek, a jó szándék vezeti őket, nem pedig aljas és pitiáner bűnözők.

A néger kisfiú felhasználása a betűkombináció megfejtéséhez ravasz húzás volt, de mivel Ian-ék is résen voltak a kiskölyök pedig kicsit kapzsinak tűnt, ezért könnyen Ben-ék nyomában tudtak járni. És ez az alig egy lépésnyi előny nem is bizonyult elegendőnek, hiszen a két rivális csoport hamarosan "össze is találkozott", tovább növelve az izgalmat.
Mivel a nyomolvasás és a jelek megfelelő értelmezése csak Ben (és édesapja) érdeme volt, Ian pedig csak Bent tudta profin követni, éppen ezért könnyen megvezethető volt egy "álkulccsal". És ennél az "álkulcsnál" mondtam azt, hogy oké, most már unom az újabbnál újabb kulcsokat, legyen végre valami eredménye a kutatásnak. Bár innen is még két újabb rejtekkamrányit haladtunk, de ez már legalább rögtön egymást követte, tehát azért még fent tudta tartani az érdeklődésemet. Szerencsére.
Számomra egyébként az, hogy Ian bevett egy álkulcs mesét azt mutatja, hogy nem volt méltó a kincs megtalálására, mert semmit nem tett azért, hogy megtalálja, csak a többieket használta ki. Ezért is örültem neki, hogy végül megkapta a saját jussát egy csini börtöncella képében.

Nekem a végkifejlet - azon túl, hogy az igazi bűnös (aki végül is túl sok mindent nem követett el) megkapta méltó büntetését - kicsit habos-babos volt, hiszen kizárt, hogy a való életben "futni hagynának" egy olyan embert, aki ellopta a Függetlenségi Nyilatkozatot, hiába találta meg a segítségével a felbecsülhetetlen értékű kincset. Biztos vagyok benne, hogy az FBI nem ülne le vele egyezkedni, hogy mit szeretne, hanem simán dutyiba dugnák, a kincsre pedig azonnal rátenné a mancsát a kormány, mondván, hogy az az állam tulajdona, és egy fillért se látnának belőle. Ja és még nem említettem a kötelező romantikus szálat se, miszerint muszáj volt Bent és Abigailt összehozni, mert anélkül nem lenne igazi happy end...

Összességében remek kis kalandfilm, mely bővelkedik rejtélyekben és izgalmakban, mindenképpen megéri megnézni.

Filmnézés ideje: 2016. február 27.


2016. február 27., szombat

Halálos temetés (2007) vs. Haláli temetés (2010)

Halálos temetés (2007): ★★★★★★★☆☆☆
Haláli temetés (2010): ★★★☆☆☆☆☆☆☆

Két film, ami szinte teljesen megegyezik, mégis hatalmas különbségek vannak köztük. A sztori adott, meghal egy idősebb férfi és a temetésére összegyűlik a rokonság, a barátok. Borítékolható, hogy minél jobban törekednek a tökéletességre, a bonyodalmak elkerülésére, annál valószínűbb, hogy valami gikszer fog becsúszni. Ez igaz mind az esküvőkre, mind a temetésekre, bár míg ezek a kisebb-nagyobb nüanszok egy esküvő esetén inkább viccesek, addig egy temetés alkalmával inkább bosszantóak és szomorúak.
Ezúttal mégis megpróbáltak a készítők egy temetést humorral megtölteni, ami többé-kevésbé sikerült is nekik.
A történet vezetésébe nem mennék bele jobban, legyen elég annyi, hogy azzal nincs különösebb problémám, ezúttal a színészi játék nyomott sokat a latban. Éppen ezért, ha valaki választás előtt áll, hogy melyiket nézze meg, én csak a 2007-es (eredeti) változatot javaslom, mert minden tekintetben sokkal jobban sikerült.

Innentől spoiler-es:

A 2007-es (eredeti) verzió szereplői közül egyetlen színészt se ismerek, mégis szinte mindenkinek hiteles volt az alakítása, elég szimpatikusak voltak, és az események is gördülékenyen követték egymást. A készítők jól érzékeltették a gyászt, a szomorúságot, és mindehhez megfelelően tudták kapcsolni a bedrogozott srác eszement viselkedését, illetve a halott férfi titkos szeretőjének problematikáját is. Annak ellenére, hogy milyen kusza helyzetbe kerültek, mégis azt éreztem, hogy a helyzetkezelés megfelelő.

Ezzel szemben a 2010-es verzió nagyon silány utánzatként sikerült.
Ha egy ezer éves filmet vettek volna elő, és azt porolják le, ültetik át új környezetbe és színezik ki, azt talán megértettem volna. De hogy mi a csudáért kellett egy mindössze 3 évvel korábbi alkotáshoz hozzányúlniuk, azt fel nem foghatom. Ráadásul maga a sztori sem akkora durranás, hogy azt mindenképpen erőltetni kelljen, szóval duplán meg vagyok lőve az ötlet miatt.
Ebben a verzióban mindenki hót laza és nagyképű. Nem látszott rajtuk, hogy a szeretett férfi elvesztése miatt megtörtek, mégis támogatják egymást és megpróbálják higgadtan, nyugodtan kezelni a furcsábbnál furcsább helyzeteket (mint mondjuk a 2007-es verzióban), hanem az az érzésem volt, hogy valamennyi szereplőt leültették megnézni a 2007-es filmet, odaadták nekik a szövegkönyvet, és közölték velük, hogy egy az egyben ezt kell eljátszaniuk. Ettől a szétesős lazaságtól és erőltetett utánzástól minden természetességet kiűztek a történetből, amit sajnálok. A jeleneteket egyszerűen csak egymás mellé pakolták, az átkötések pedig borzalmasak voltak és mesterkéltek. Egy-két ferdítést azért még pluszban beletettek a történetbe (például a nimfomán feleséget), ami még inkább lefelé húzta a színvonalat.
A készítőknek egyetlen jó húzásuk lehetett volna, hogy a halott férfi szeretőjeként ismét ugyanazt a személyt láthattuk viszont. Ezúttal azonban még ő is csak rontani tudott az egész filmen. Az alakítása egyáltalán nem mondható hitelesnek, átvette ugyanazt a ripacs stílust, amit a többiek képviseltek. Míg a 2007-es verzióban egy megtört szerelmest alakított, aki elvesztett egy számára nagyon fontos embert, addig a 2010-es verzióban egy közönséges buzit alakít, akit egyáltalán nem viselt meg a veszteség, csak ki akarja zsarolni a pénzt az örökösöktől.

Halálos temetés - Filmnézés ideje: 2016. február 21.
Haláli temetés - Filmnézés ideje: 2016. február 23.


Darkness - A rettegés háza (2002)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆

Már megint egy sablonhorror, amiben semmi eredeti nincs, csak a szokásos ijesztgetésekkel próbálnak meg ügyeskedni a készítők, vajmi kevés sikerrel.

Kezdjük ott, hogy az egész film borzasztóan lassan, szinte már nyögvenyelősen indult, nagyjából a film feléig halál unalmas. Ezután, mintegy észbe kapva a készítők, fokozatosan próbálják meg behozni a lemaradást, amit
- a villódzó lámpákkal (jól megszokott villanyszerelő szellemek),
- a kritikus jeleneteknél kamerarángatással (ugyan vegyenek már egy állványt, mert így nem látok semmit),
- a hirtelen éles hangok bejátszásával (a dobhártyaműtétem számláját küldöm), valamint
- a sötét árnyalakok képernyő előtti elsuhanásával (igazán szólhattak volna a statisztának, hogy már folyik a felvétel, szóval ne előttük, hanem mögöttük mászkáljon...)
próbálnak meg elérni.
Gondolom mondanom se kell, hogy ezzel megint csak nem a rémületemet és izgalmamat fokozzák, hanem csak idegesítenek.

Innentől spoiler-es:

A fentieken túlmenően még a felnőtt főszereplők is rettentően unszimpatikusak voltak.
- Anyuci roppant buta és egyáltalán nem figyel oda a gyerekeire, ráadásul tagadásban él és ez a legrosszabb. Bármit mond neki a kislánya, nekiáll vele vitatkozni, ahelyett, hogy maga is belátná, hogy valami nincs rendben. Mégis milyen szülő magyarázza a gyermeke zúzódásait azzal, hogy éjjel, álmában összeverte magát? (Persze basszus, majd a párna beleharapott a nyakába, nem? Ez igazán hihető...) Sőt, mindezt nem is a szülők, hanem a kissrác nővére veszi észre, ami már önmagában is elgondolkodtató.
- Apuci dühkirohanásait nem igazán értem, folyton kórházba rohangáltunk vele. Gyenge és irányítható karakter, a lehető legrosszabb kategóriából... Mindeközben pedig valamilyen "megmagyarázhatatlan" okból szétverte a házat, meg "hullákat" ábrázoló képet aggatott a falra, amitől a hideg kiráz.

Ezzel a szülői háttérrel csoda, hogy a gyerekek "normálisra" sikerültek.
- A nagylány (Regina) végre egy olyan karakter, akinek leesik, hogy valami nagyon nincs rendben és próbálta felnyitni anyukája szemét (sikertelenül). (Bár, hogy a film legelején, mikor még nem is történt semmi, miért mondta azt, hogy valami nem stimmel a házzal, az számomra rejtély.) Sokkal jobban odafigyelt az öccsére, mint a szülei, rendszeresen ő beszélgetett vele és látszott rajta, hogy törődik vele, közel állnak egymáshoz, nem is csodálom, hogy a kisfiú inkább hozzá húzott, mint a béna szüleihez.
- A kisfiúval (Paul) nincs különösebb gond, a korához és a körülményekhez mérten egész jól alakított. Érthető volt a sötéttől való félelme is, bár én a helyében nem etettem volna a ceruzákkal azokat, akiktől rettegek...
Jó volt látni a testvérek közti összetartást, egész szimpatikusak lettek.

Valaki meg tudja egyébként mondani, hogy mi a szülők foglalkozása? Anyuka folyton éjjel járt haza, ki tudja, honnan, apuci folyton csak otthon téblábolt és furcsaságokat művelt. De a gyerekekről se tudtunk meg tűl sokat azon túl, hogy a kisfiú nem járt iskolába, a nagylány pedig állandóan csak lubickolt.

Regina barátja (Carlos) is kedvelhető karakter, nem nézi hülyének a csajszit azok alapján, amiket mesél neki, hanem rögtön segíti és támogatja, bármit is csinál. Még ha valaki szkeptikus is a természetfelettivel kapcsolatban, akkor sem árt, ha odafigyel a részletekre, és azokra, akik hisznek benne, mert így legalább kevesebb meglepetés éri.

Nagypapi kicsit zakkant elme. Képes a saját családjának ártani, az unokáit veszélybe sodorni és kinyíratni a fiát, csak azért, hogy a sötétség, a "gonosz" elszabadulhasson. Bár számomra érthetetlen, hogy mi volt ezzel a célja. Mi a jó abban, hogy a szellemek mindenkit lemészárolnak? Valószínűleg bennem van a hiba, de én képtelen vagyok ezt a fajta baromságot, "hitet" megérteni, vagy elfogadni.

De a klisés horrorfilm kellékeken, és az irritáló szülőkön túlmenően a film bővelkedett béna, illetve érthetetlen jelenetekben is:
- Egyik éjjel Regina szakadó esőben szállt le a buszról, és az út túloldalán megpillantott egy alakot. Ez az ember nem csinált mást, minthogy a tök sötétben és szakadó esőben egy helyben állt, hosszú sötét kabátban, sötét esernyőt tartva, amivel arcát teljesen leárnyékolta, tehát totálisan semmi nem látszott belőle. Erre sok jelenettel később Regina tökéletesen beazonosítja a sántikáló férfit. Mégis mi alapján?
- Mégis mi történt a háztervező pasival a metrón? Hogyan hagyhatták el a házat a szellemek és intézhették el nyilvánosan a férfit?
- Regina és Carlos is tökéletesen tudott azon a krixkraxos nyelven olvasni, amin a misztikumos könyv íródott. Le a kalappal a műveltségük előtt...
- Az anyuka primitívségét a zárójelenet is tökéletesen mutatta be. Míg Regina simán rájött, hogy valami nem stimmel az "álanyukával" és nem oltotta el a lámpát, addig anyuci simán kikapcsolta a gáz, amivel simán megásta a saját sírját. Ehhez a húzásához csak gratulálni tudok.
- Ugyebár az "álanyuka" és az "álgyerekek" a képről lemászott szellemek voltak, ők vették fel az élő emberek alakját. Ez eddig rendben is lenne, így próbálják meg becsapni az áldozatukat. Viszont mikor Regina és Paul kimenekültek a házból az elsőre betörhetetlennek tűnő ablakon keresztül, akkor a VW Bogárral odahajtott az "álpasija" és ők beszálltak a kocsiba. Majd picivel később a valódi Carlos is megérkezett egy valódi VW Bogárral... Felmerül bennem a kérdés, hogy a szellemek mégis hogyan voltak képesek egy kocsi alakját is felvenni...

Összességében egy harmatgyenge horrorfilm buta felnőttekkel és megmagyarázhatatlan cselekményvezetéssel.

Filmnézés ideje: 2016. február 26.

2016. február 14., vasárnap

Amikor a farok csóválja... (1997)

★★★★★☆☆☆☆☆

Ez a film elég jól mutatja be azt a manipulációt, amit nap mint nap a képünkbe tolnak a televízióban. Átverések kusza összevisszasága, amikor néha már a manipuláló sem tudja, hogy hogyan gabalyodjon ki a saját maga által kreált meséből.
Nos, nekem ezért sincs tévém. Hiányzik a francnak, hogy hülyének nézzenek. Így is tudom, hogy megy a folyamatos ügyeskedés, a mások kihasználása és becsapása, mi a fenének idegesítsem magam olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni, ráadásul egyáltalán nem is biztos, hogy valódi esemény. Éppen ezért nem is foglalkozom a média hülyítésével, sokkal boldogabb az életem, hogy nem kell a sztárok, hírességek, politikusok és egyéb noname emberek vélt, vagy valós dolgain agyalnom.

Visszatérve a filmhez, elég ügyesen mutatja be azt a háttérvilágot, ahol a hírek születnek. Robert De Niro-t (Conrad) nem igazán szeretem, ennek ellenére nem volt zavaró a színészi játéka. Dustin Hoffman (Stanley) ezúttal is remek alakítást nyújtott számomra, ügyesen hozta a nagymenő producert.

Innentől spoiler-es:

Jó volt végigkövetni, hogyan okoskodták ki a kitalált háború eseményeit, hogyan dolgozták ki a részleteket, illetve hogy a háború lezárásáról szóló híresztelésre egy katona fogságba esésével válaszoltak. Azért vicces, hogy egy álhírre is képesek álhírrel reagálni az ellenlábasok.
Elképesztő eszmecseréknek lehettünk fültanúi, néha már nem is értettem, hogy pontosan miről is hadoválnak. Például az is ilyen volt, mikor a CIA emberénél dumálta ki magát Conrad. Még arra is képesek voltak, hogy az esőt összehozzák. Mikor kiderült, hogy Schumann elítélt, akkor még arra is volt ötletük, hogy mit reagáljanak, ha véletlenül kiderülne ez az információ. Mindenre volt valami válaszlépésük, és ez elképesztő.

Egyik éjjel régi cipőket hajigáltak fel a fákra, másnap pedig már egy kosárlabda meccsen mindenki a használt cipőjét dobta a pályára. Az emberi összefogás becsülendő, de ezt is jól mutatja, hogy milyen birka és tudatlan, megvezethető az ember.

A készítők egy szálat viszont nem jól varrtak el. Mikor lezuhantak a repülővel, akkor a pilótákkal egyáltalán nem foglalkoztak. Legalább egy mondat elhangozhatott volna, hogy meghaltak, vagy valami. Bár elég fura, hogy a személyzet meghal, az utasok viszont mindannyian karcolások nélkül túlélik...

Még azt is képesek voltak tökéletesen kezelni, hogy Schumann-t kinyírja az öregember. A megoldás: hősi halott. (És ráadásul puskától halt meg, azokat a sérüléseket pedig a háborúban is szerezhette...) Briliáns! Komolyan mondom, le a kalappal, hogy tényleg mindenre volt azonnali és hihető válaszreakciójuk.

Egy dolog viszont nagyon nem tetszett, mégpedig, hogy Stanley-t is elintézték, mikor - érthetetlen okból - bekattant és dicsőséget akart szerezni magának az álháború leleplezésével. Egyrészt nem értem, hogy hogyan is gondolhatta, hogy ezt büntetlenül megteheti, másrészt hogyan volt képes Conrad kinyíratni őt, miért nem volt humánusabb megoldása erre a problémára is.

Még valami. "Sose válts lovat menet közben." Nos, ha bárki ténylegesen ezzel a szöveggel kampányolna, tutira körberöhögném, és nemhogy a szavazatomat nem kapná meg, inkább csak a sajnálatommal jutalmaznám, hogy ilyen reklámmal mert előhozakodni. Ebben a filmben is leadták vagy négyszer a reklámot, és már most idegesített ez a baromság, nemhogy egy több héten át tartó kampányidőszakban...

Filmnézés ideje: 2016. február 13.


Holiday (2006)

★★★★★★☆☆☆☆

Iris naiv, buta és sajnos senki nem kevert még le neki egy hatalmas pofont, hogy ugyan térjen már magához. Képes volt egy olyan pasit szeretni, aki gerinctelen módon csak kihasználta és undorítóan játszott az érzelmeivel, majd eljegyezte a kolléganőjét, ráadásul mindezt egy olyan szereplő játszotta el, aki önmagában is visszataszító. Nagyon nem szeretem azt a színészt és most is csak az ellenszenvemet növelte Jasper karakterével.

Nem igazán tudom, hogy Amanda miért várta el a férjétől, hogy ne csalja meg, ha egyszer már időtlen idők óta nem is feküdt le vele. Egy pasi még akkor se nagyon tud hűséges maradni, ha a szeretett nőtől mindent megkap, nemhogy akkor, amikor a felesége folyamatosan csak dolgozik, elhanyagolja és teljesen elhidegültek egymástól.

A két nő bekattanása teljesen érthető, azonban a lakáscsere részt nem igazán tudom elfogadni. Én képtelen lennék rá, hogy egy vadidegennel kicseréljem a lakásomat, az otthonomat. Nem olyan világban élünk, ahol az emberek a becsületességükről híresek, folyamatosan azon aggódnék, hogy vajon mit lop el, mit tesz tönkre az illető, a kocsimmal milyen szabálytalanságokat követ el az én számlámra, és kizárt, hogy a cicám gondozását egy ismeretlenre bízzam. Ettől függetlenül film alapanyagként remek ötlet volt, sok lehetőség rejlett benne, amit többé-kevésbé ki is használtak a készítők.

Innentől spoiler-es:

A lakáscserét követően megkaptuk a kötelező sablont Amanda és Graham (Iris bátyja) személyében, akiket muszáj volt fél másodperc alatt összehozni. Nos, ez annyira gyermeteg és béna húzás volt, hogy csak a fejemet csóváltam, hogy ezt vajon miért kellett. Amanda éppen azért ment olyan távol az addigi életétől, hogy végre pihenjen, nyugodt környezetben "regenerálódhasson" a megcsalását követően, erre az első útjába akadó pasival ágyba bújik, ami azon túl, hogy értelmetlen, az előzmények tükrében elfogadhatatlan is. A férjével hosszú ideje nem volt képes szeretkezni, de egy teljesen ismeretlen férfinak máris felajánlja, hogy hancúrozzanak egyet. Ne már! Oké, oké, izgalmas és új a helyzet, de akkor is erőltetett és karakteridegen.

Graham viselkedése számomra nehezen elfogadható. Van két kislánya, akiket eltitkol a leendő női elől azért, mert úgy könnyebb, ha szinglinek tetteti magát. Ez hülyeség. Számomra szimpatikusabb lenne, ha rögtön az elején tiszta vizet öntene a pohárba és közölné a nőkkel, hogy van két kislánya, és özvegy, így nem kellene azután pofára ejtenie a barátnőit, miután esetleg beleszerettek. Akkor szerintem már nehezebb elfogadni egy új helyzetet, a két kislány felbukkanása nem mindenkinek fogadható el könnyen, bár a lányok nagyon aranyosak és barátságosak voltak, a leendő anyuci biztos hamar megszeretné őket. De az is lehet, hogy a tény elriasztaná a nőket, mert nem tudnák kezelni a helyzetet. Mindenesetre szerintem az őszinteség kifizetődőbb lenne, akkor tudnák a nők igazán megismerni, ha rögtön önmagát adná, nem pedig egy mesét kreálna. Így akár a nők bizalmát is elveszítheti, ha valaki nem olyan megértő, mint mondjuk Amanda.

Legalább Iris esetében nem kaptunk Amandáéhoz hasonló pasis ömlengést, ő egy idősebb férfivel kötött barátságot és a szerelmi szál is csak fokozatosan alakult ki. Mindkét eseménysor sokkal szimpatikus és természetesebb volt, mint Amanda és Graham egymás karjába zuhanós fellángolása. Nagyon aranyos volt, ahogy az öregember életkedvét visszahozta, többször is mosolyt csaltak az arcomra a jeleneteik.

A film lezárása sajnos minden kérdést nyitva hagyott, buliztak egy jót Szilveszter örömére, de vajon hogyan folytatódnak a nagy vízen átívelő "kapcsolatok" az új évben? Tudom, ezt az én fantáziámra bízzák, azonban én szeretem, ha precízebb befejezést kapok.

Filmnézés ideje: 2016. január 30.

 

Gyerekjáték (2007)

★★★★★★☆☆☆☆

Joe Kingman szerepében talán az egyik legegoistább és legönzőbb karakterrel van dolgunk, annyira nagyképű és annyira elszállt magától, hogy már azon csodálkozom, miért nem egyedül ő lép pályára a focimeccsek alkalmával. Teljesen mindegy, hogy a többi játékos tiszta és megjátszható pozícióban van, hiszen ő inkább önzőzik és egyedül megnyeri a meccset. Tipikusan utálható karakter, semmi szimpatikusat nem lehet találni benne.
Talán csak egy valamit. A lányát. Peyton ugyanis karakán, csípős nyelvű és talpra esett kislány, tutira több esze van, mint az apjának és szerethetőbb is.

Stella, az ügynök remekül passzol Joe-hoz, pont annyira visszataszítóan ellenszenves, gonosz és pénzsóvár, mint amennyire Joe öntelt, éppen ezért is remek a munkakapcsolatuk.

Monique, a balett tanár szimpatikus és kedves nő, végre valaki, aki nem esik hasra Joe-tól, hanem inkább helyreteszi, sőt, egy kicsit még hülyét is csinál belőle.

Joe focitársai kellőképpen ütődöttek, bírtam, hogy folyton Coopert szívatták (ha éppen nem ő szívatta saját magát).

A változatos szereplőgárdán túlmenően kedves kis filmecske, ahol azonban a történet nem tartogat túl sok újdonságot és eléggé kiszámítható. Figyelemmel kísérhettük, ahogy Joe megpuhul és megkedveli a lányát, bár ez elsőre nehezen ment, de idővel összecsiszolódtak és gördülékenyebben mentek a dolgok. De nemcsak Joe, hanem mindenki más is megkedvelte a kislányt, aki színt vitt a hétköznapjaikba. Kellett ez a fordulat Joe életében, jót tett neki a változás, egész "normális" lett a végére.

Kellemes kikapcsolódást nyújtó, könnyed kis film.

Filmnézés ideje: 2016. február 6.

Hazatérés (2009)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Ez a film tökéletesen bemutatta, hogy hogyan kell hülye picsának lenni egy kritikus helyzetben.
Ennyire szerencsétlen és buta szereplővel ritkán van dolgom. És itt most nem Shelby-ről beszélek, ő remekül alakította a pszichopatát. Nem, ezúttal Elizabeth-re céloztam, aki az áldozat szerepében tetszelgett. Szó szerint, ugyanis szerintem élvezte, hogy szenvedhet...

De lássuk először Shelby-t, akinek már évekkel ezelőtt elment az összes esze. Hogy vajon minek hatására, az valószínűleg örök rejtély marad, de nem is ez a lényeg. Amellett, hogy teljesen bekattant, nagyon is okos maradt (na, erre varrj gombot), és ügyesen mozgatja a szálakat a háttérben. Mischa Barton remekül formálta meg a karaktert, alakításával elhitette, hogy kellőképpen eszelős és elszánt, komolyan mondom, néha már én is tartottam tőle, olyan fejeket vágott.

Ezzel szemben Elizabeth egyrészt buta, másrészt szánalmas volt. Szegény Jessica Stroup kapta a lehetőséget, hogy eme bárgyú karaktert megformálja, ami remekül sikerült neki, ha azt nézzük, hogy végig irritálóan viselkedett.

És ha nem lenne elég a két szőkeség cicaharca, ráadásnak kapunk egy balfék zsarut is Billy Fletcher személyében. Esküszöm, ő talán még Elizabethnél is hülyébb volt...

Talán az egyetlen normálisnak mondható karakter Mike volt. Díjaztam benne, hogy kitartott az eltűnt barátnője mellett, bár, mikor Shelby ármánykodásának hatására meginogni látszott, akkor kicsit megrendült benne a bizalmam, de szerencsére kitartott. Szimpatikus karakter lehetett volna, főleg, ha azt nézzük, hogy még az esze is a helyén volt, de megmaradt bénácska, setesuta mellékszereplőnek...

A történet nem egy nagy "vasziszdasz", szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, ha nem két szőkeség a főszereplő. Így viszont elég limonádéra sikerült és túl sok feszültséget se gerjesztett. Izgulnom egy percig se sikerült, azonban rögtön kiváltották belőlem a "péklapáttal csapkodnám" érzést, ami egy film esetén nem túl szerencsés húzás.

Innentől spoiler-es:

Míg Shelby karaktere és ármánykodása jót tett a filmek (természetesen átvitt értelemben), addig Elizabeth folyamatosan rontotta a színvonalat.
Kezdetnek Elizabeth nekiállt jópofizni a fiúja exével. Nem tudom milyen indíttatásból gondolta jó ötletnek, hogy a pasija volt csajával bájcseverésszen, mindannyian tudjuk jól, hogy ezeknek a beszélgetéseknek csak az áskálódás áll a hátterében. Kizárt, hogy egy pasi exe és jelenlegi barátnője jóban legyenek, főleg, hogy a régi nője még táplál érzelmeket a pasi iránt... Talán az idősebb, érettebb és okosabb korosztály már képes a normális viselkedésre, de a fruskák biztosan nem.
Ezután pedig úgy berúgott, mint a csacsi, holott tudta, hogy milyen fontos családi eseményre hivatalos. Újabb rossz pont. De azért azt bírtam, hogy bár a fiúja szülei előtt be akart vágódni, ezért spiccesen nem mert eléjük állni, ellenben akkor nem zavartatta magát, mikor az unokaöcsi előtt totál berúgott. Igazán következetes viselkedést láthattunk tőle...
Miután megvolt a véletlen baleset, és Shelby "ápolja" Elizabeth-et, a lánynak többször is lehetősége lett volna a szökésre, de valamennyit elbénázta. Mikor a "bankos pasi" meglátogatta Shelby-t, akkor nyugodtan sikítozhatott volna az emeletről, ehelyett ő kussban kezdett el a papírral szervezkedni, majd mikor a pasi menni készült, ő a bezárt és lefüggönyözött ablakon keresztül próbálta meg figyelmeztetni, mert ugyebár semmivel nem tudta betörni a sima üvegablakot, továbbá, mivel egy súlycsoportban van a két lány, ezért nyugodtan hagyta, hogy Shelby fél lábbal kordában tartsa. Annyira átlátszó ez a szituáció, mint az az ablak, amit képtelen Elizabeth betörni.
Mikor Shelby órákra elment otthonról, Elizabeth akkor se volt képes kitörni a mosdóajtót és elmenekülni, hanem inkább megvárta, míg kedvenc pszichopatánk hazaér, kicsit leüti és menekülést színlelve szerencsétlenkedve vonszolja magát, mert igazi, elszánt menekülésnek a legjobb indulattal se tudom nevezni azt a kínlódást. Elizabeth folyamatos rinyálása idegesítő és zavaró, legszívesebben már én magam hallgattattam volna el. Komolyan mondom, még most is a frász kerülget, ha belegondolok a csaj viselkedésébe.

Billy Fletcher elintézése legalább korrekt volt, egy ilyen karaktertől nem is várhat mást az embert, mint hogy meghal, mert olyan naiv és amatőr.

Mikor végre Mike rájött, hogy Shelby el akarja intézni Elizabeth-et, akkor nem ám bepattant volna egy kocsiba és odahajtott volna a házhoz. Nem. Ő inkább egy szál ingben (kezében a zakóval) rohant a havas úton, mert ugyebár ez sokkal hatékonyabb megoldás. Hangulatfokozásnak pocsék húzás volt, szögezzük le.
Miután pedig Shelby lábon lőtte Mike-ot, utána a srác a sebesült lábával ölbe kapta Elizabeth-et és még a lépcsőn is felcipelte. Na, itt már a fejemet fogtam a fizikai fájdalomtól. Míg a kiscsaj a bokája (és leginkább az önsajnálata) miatt lábra sem képes állni, addig a pasi nemcsak magát, de a lányt is cipeli. Igazán "vicces" jelenet volt.

És természetesen elkövették a tipikus horrorfilm bakit (vagy inkább kelléket) a főszereplők. Nem nézték meg alaposan (mondjuk egy fejlövéssel), hogy meghalt-e az "ellenség". Ilyenkor mindig biztosra kell menni...

Filmnézés ideje: 2016. február 2.

Kisiklottak (2005)

★★★★★★★☆☆☆

Az alapötlet elég durva és megrázó, soha nem bírtam azokat a filmeket, melyekben megerőszakolnak egy nőt, az ilyeneket inkább meg se nézem (a Sziklák szeme és a Köpök a sírodra is azok közé tartozik, amit inkább lekapcsoltam, mert kiverte a biztosítékot...). Ezzel az alkotással mégis kivételt tettem, ráadásul kétszer is, mert a mostani már újranézés volt. Hogy miért? Talán azért mert úgy sikerült a készítőknek a kivitelezés, amit még az én gyomrom is elbír, ettől függetlenül minden porcikám viszolygott és tiltakozott az ominózus jelenetkor...

Összességében a kivitelezés egész jó, a feszültség fokozódik, a történetvezetés fenntartja az érdeklődésemet, a színészi játék egy-két kivételtől eltekintve hiteles, azonban, ha a részletekbe jobban belegondolok, előjönnek a bakik.

Innentől spoiler-es:

Gondolkodtam, hogy megadjam-e a 8 csillagot a filmnek, mert végül is elég jól összerakott alkotás, de a következetlenség - ami bár szükséges volt ahhoz, hogy a végkifejletet megkapjuk - nagyon zavaró, így marad a 7 csillag.

Annyira amatőrök voltak a zsarolóink, hogy az még nekem is szemet szúrt.
Oké, az a része rendben volt, hogy Charles és Lucinda házasságára alapoznak, tehát hogy mivel mindketten félreléptek (vagyis végül nem léptek félre), ezért nem derülhet ki a dolog, sem a megerőszakolás, sem semmi. Az viszont már borzalmasan lúzer húzás volt, hogy miután kiverték Charlesból a lóvét, utána nem szedték a sátorfát és húztak el jó messzire, hogy valahol máshol, más álnéven ismételjék meg az egészet. Nem, ők maradtak ugyanott, tehát a nő ismét a vonaton szemelte ki legújabb áldozatát, ugyanoda mentek kajálni, a "megerőszakolás" megint ugyanabban a motelban történt volna az "alkalmazottak" közreműködésével, és ráadásul még annyi eszük se volt, hogy ne mutatkozzanak együtt nyilvánosan. Ez az "elkényelmesedés" rendkívül béna volt.

Egy kérdés ezért megfogalmazódott bennem. Ha lenne egy súlyosan beteg kislányom, és lenne egy amúgy is rossz házasságom, akkor vajon a gyerek kezelésére nehezen összegyűjtött pénzt odaadnám-e a zsarolónak, vagy sem? Ha bevallanék mindent a páromnak, akkor a házasságom nagy valószínűséggel véget érne, de a pénz legalább megmaradna a gyerek műtétére. Ha odaadnám titokban, akkor viszont a lányom életét tenném kockára a semmiért... Az már más kérdés, hogyha ilyen alvilági emberekkel hozna össze a sors, akkor tuti, hogy a béna rendőrség se tudna segíteni rajtam, a bűnözők viszont bizonyára bosszút állnának, amiért nem hunyászkodtam meg és perkáltam ki a lóvét. Sakk-matt.

Jennifer Aniston színészkedése ezúttal annyira csapnivaló volt, hogy bár alig emlékeztem korábbról a filmre, mégis ő vezetett rá arra, hogy mi folyik a háttérben, mielőtt még Charles nyomozása rávilágított volna az összeesküvésre. Nem szoktam hozzá, hogy ilyen gyengén szerepeljen...

Charles és Laroche alakítása szerencsére kellőképpen hiteles volt.
Charles első, kétségbeesett lépései, és próbálkozásai, az áldozatként való bemutatása tökéletes volt, majd később ügyesen bogozta ki a szálakat és tette össze a kirakós darabjait, amihez hozzájárult a fentebb említett bűnözői elbizakodottság is. Ezután pedig a felismerés hatására olyan profin vágott vissza, hogy az már mosolyt csalt az arcomra. Hideg fejjel tudott gondolkodni, és bár akadt egy kis probléma az "új áldozat" személyében, ezt is tudta kezelni, sőt, még a pénzzel teli táskáját is visszaszerezte, ráadásul a börtönös húzás is az ő ötlete volt. Le a kalappal előtte. A karakterfejlődés számomra szembetűnő.
Laroche stílusa bicskanyitogató volt, ami az ilyen szerepeknél számomra elengedhetetlen. Néha nyíltan bűbájos, és kedves Charles családjával, néha pedig szó nélkül lelövi Winstont, hogy ezzel is bizonyítsa mennyire elszánt és hidegvérű tud lenni. Manipulatív szemétláda, aki ezúttal emberére akadt. Nagyon jól alakította a negatív karaktert, és szerencsére nem lett irritáló, egyedül csak a fentebb írt "lazaságot" tudom a számlájára írni.

Franklin Church nyomozó felbukkanása jót tett a filmnek. Szeretem az ilyen talpraesett és okos embereket, akik pontosan tudják, hogy mi folyik a háttérben, mégis hagyják, hogy az ügyek "megoldják magukat". Figyelnek, ügyesen kiismerik az embereket, de azért a törvény által biztosított kiskapukat ők is használják.

Charles-ék kislánya, Amy egyenesen irritáló volt. Elvárta, hogy a szülei fogalmazzák meg helyette a házi feladatát, bömbölő zene mellett írogatva leszarta, hogy az apja éppen kikérdezi a leckéjét, annyira arrogáns volt, hogy nem bírtam sajnálni a betegsége miatt.

Filmnézés ideje: 2016. február 5. (újranézés)