★★★☆☆☆☆☆☆☆
Ha már egyszer közeleg október 31-e, azaz Halloween éjjele, akkor nézzünk az alkalomhoz illő filmet. Csak ne ezt!
Filmnézés közben nem tudtam eldönteni, hogy ez most horror akar lenni, mert annak baromira gyenge, vagy inkább valami paródiaféleség, mert annak is szörnyen lapos, de most, hogy utólag megnéztem, hogy valójában horror-vígjáték, már értem, hogy mi is volt a bajom. Valami vagy legyen ijesztő, vagy legyen vicces, de ezt a két műfajt összehozni, ráadásul ilyen bénán, szánalmas eredménnyel járt.
A "horror" részek egyáltalán nem voltak rémisztőek, szinte nem is láttunk igazi véres jeleneteket, mert a "vígjáték" kategória miatt megpróbálták elbagatellizálni a dolgokat, így leginkább csak suta, unalmas és üres jeleneteket kaptunk, amelyeken sem rettegnem, sem nevetnem nem sikerült.
A négy kis történet, illetve ezen részeknek az összefűzése egy nagy egészbe jó lett volna, ha normálisan készítik el a filmet, de mint említettem, ez nem sikerült a készítőknek. Ha megmaradtak volna csak az egyik, vagy csak a másik kategóriánál, akkor szerintem igen ütős lehetett volna a film, mindkettőben látok fantáziát, csak a kombinálásban nem.
A szereplők alakítása felejthető volt, leginkább talán azért mert szinte egyikükből se kaptam eleget ahhoz, hogy korrekt véleményt alkothassak róluk, megkedvelésről szó sem lehet, utálatról szintén nem nagyon, idegesítő és béna karakter viszont akadt bőven.
Innentől spoiler-es:
1) Mikor Pirosszka (akarom mondani Piroska) és a három hercegnőcske felvették a jelmezeket, akkor az eladó srác a nagy udvarlás közepette csak a hangadó csaj ruháját vonalkódozta le, a többi három lányét nem. Mégis milyen akció volt ez, hogy 1-et fizet 4-et vihet?
Miután a lányok átváltoztak nagyjából kétszer akkor farkasokká, addigra már biztos voltam benne, hogy komoly bajok vannak a filmmel. Az a jelenet kimondottan baromság volt, és csak pislogni tudtam, hogy ez meg mi a frász volt.
2) A középiskola igazgatójának gyilkolászása béna volt, fárasztó és unalmas, a csokit hányó kisfiú jelenete gusztustalanra sikerült, ez a történet idegesített leginkább.
3) Az iskolabuszos legendát találtam a legötletesebbnek. Ahogy a fiatalok elmesélték a történetet, majd átverték a kiközösített társukat, végül mégis ők jártak pórul, az legalább érdekes volt, bár az izgalmas részeket itt se mutatták, amit sajnáltam. Végre valami felkeltette volna az érdeklődésemet, erre megint nem kaptam semmit...
4) A mogorva öregember bűnhődése eleinte igencsak lapos volt, majd mikor felbukkant a kis zsákos "tökfej", akkor valamennyire belendült a sztori. Mikor a férfi a puskával fejbe lőtte a lábát marcangoló tökfejkét, az meg berepült a sarokba, az tényleg vicces volt, de legalább következetesen eresztettünk még bele pár golyót a biztonság kedvéért. Végre valaki "megnézte", hogy az ellensége halott-e. Az már részletkérdés, hogy még ettől se halt meg a tökfej, de miután összelegózta magát és elvette a csokit, simán kisétált az ajtón. Itt már fogtam a fejem...
Összegezve, a szerencsétlen műfaj vegyítés, a szürke szereplők és a semmitmondó történetek is hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire lehúzzam ezt a filmet, nálam mind a horror, mind a vígjáték kategóriában megbukott.
Ja, és még valami. Az év 364 napján azt tanítják a felnőttek a gyerekeknek, hogy idegenektől ne fogadjanak el édességet, cukorkát, erre eljön Halloween éjjele, és a gyerekek nasibeszerző körútra indulnak az éjszaka kellős közepén, hogy vadidegen emberektől csokit kérjenek. Értem én, hogy ez az ünnep erről szól, de ez az ellentmondás akkor is "vicces" ebben a formában...
Filmnézés ideje: 2015. október 27.
2015. október 28., szerda
2015. október 27., kedd
K-PAX – A belső bolygó (2001)
★★★★★☆☆☆☆☆
A cím alapján egyáltalán nem erre számítottam, azt hittem, hogy a csillagok közt repkedünk majd űrhajókon, új bolygót fedezünk fel, esetleg egy új civilizációra bukkanunk, de gyorsan kiderült, hogy erről szó sincs.
Túllépve azon, hogy a film nyitójelenete baromság volt, egész izgalmasnak és érdekesnek ígérkezett a sztori, de ahogy haladtunk előre egyre vontatottabbá és fárasztóbbá vált a film. Egy idő után már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet annak ellenére, hogy a Prot által elénk tárt világ remekül volt felépítve, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a K-PAX-i élet és teljesen korrekt válaszokat adott a doki kíváncsiskodására.
A színészekkel nem volt problémám, Kevin Spacey egész jól alakította a különc figurát, bár a "kényelmes" és lassú stílusától legszívesebben a falra tudtam volna mászni. A doki is megfelelő választásnak bizonyult, lelkiismeretesen végezte a munkáját. A mellékszereplők nem voltak nagyon hangsúlyosak, de egész jól kiegészítették a filmet.
Innentől spoiler-es:
A film kezdetén értetlenül álltam egy lehetetlen helyzet előtt. A pályaudvaron két suhanc kirabol egy idős nőt, elszaladnak, főhősünk pedig csak szeretné felsegíteni a hölgyet. Két rendőr - minő meglepő - pont arra jár, de hiába mondja nekik a kéregető kerekesszékes pasi, hogy két huligán volt az, akik elrohantak, hiába mondja a néni is, hogy nem Prot volt az, a rendőrnőt mindez teljesen hidegen hagyja (ahogy maga a rablás is), egy rakás baromságot kérdezget a férfitól, majd teljesen értelmetlen módon letartóztatják a semmiért! De tényleg a semmiért. Valaki magyarázza már el nekem, hogy egyrészt mi a jó francért tartóztatták le, továbbá mi alapján került a pasi diliházba, mert ez nekem magas.
A film első felében egy egész jól felépített "UFO"-t kaptunk, az összes információ arra utalt, hogy tényleg valami furcsaság van a pasival, az előadott történet teljesen hihető volt, de mindezt a film második felében leromboljuk és kiderül, hogy valójában csak egy átlagos emberről van szó, aki megkattant.
De akkor mégis hogyan magyarázzák azt, hogy nem reagál a haldor gyógyszerre, érzékeli az ultraibolya fényt, rendkívüli intelligenciával rendelkezik, amire a csillagászok is felfigyelnek, vagy mondjuk tökéletesen felrajzolja képletekkel együtt az ikercsillagok mozgását? Ezek szerintem nem olyan dolgok, amikre elfogadható magyarázatot tudnának adni a készítők. A többi furcsaságot ráfoghatják a túl élénk fantáziára, vagy a véletlenre, de ezeket nem. Tehát ezeken a pontokon sántít a történet.
Jó volt látni, hogy Prot milyen pozitív hatással volt az elmegyógyintézet lakóira. Néhányukon ténylegesen látszott a javulás jele. Amit a dokiknak nem sikerült elérniük, azt neki igen, igazán tanulhattak volna a módszereiből, jobban odafigyelhettek volna a betegekre, mert ezek szerint nem mindegyikük reménytelen eset.
Tőlem a hipnózisos módszer elég idegen, nem hiszem, hogy engem ezzel megetethetnének. Nehezen tudom elfogadni, hogy pár sejtelmes mondattal, meg számolgatásokkal transzba lehet ejteni bárkit úgy, hogy aztán az "elméje mélyére hatolva" olyan dolgokat áruljon el, amiről lehet, hogy még tudomása sincs, majd minderre ne emlékezzen a végén.
Ráadásul ezek a hipnotizálások vontatottá tették a filmet, valahol itt untam meg az egész kísérletezgetést.
A film végén a lány eltűnése nem lepett meg, hiszen Prot is simán eltűnt az intézetből napokra, tehát nem nehéz kijátszani a biztonságiakat, ami azért némi aggodalomra adhat okot egy elmegyógyintézet esetén. Ezzel nem tudnak megingatni a véleményemben, miszerint az egész csak egy színjáték.
Ahogy a film végén összeállt a kép és jobban belegondoltam, a film alcíme (A belső bolygó) egy kissé spoileres, ugyanis a K-PAX csak a férfi képzeletében létezik, tehát a fejében lévő "belső" bolygó, melyet a férfi az átélt borzalom hatására teremtett, mintegy felejtésképpen. Ezek után kétségem sincs afelől, hogy Prot csak egy átlagos ember, aki a saját maga által kitalált világba menekült.
És miután szépen levezették, hogy miért is nem a K-PAX-ről származik Prot, már akármit is csináltak, nem érdekelt, hiába zavarták meg a kamerát, hiába tűnt el a lány, hiába ment át Prot "páfrányba", gyenge húzások voltak és értelmetlenek is.
Összegezve egy erős kezdés után rövid stagnálás következett, majd szépen komótosan megkerestük a hullámvölgy alját és ott is maradtunk a film végéig. Számomra felejthető alkotás volt, sikeresen elbénázták a készítők a jó kis alapötletet.
Filmnézés ideje: 2015. október 22.
A cím alapján egyáltalán nem erre számítottam, azt hittem, hogy a csillagok közt repkedünk majd űrhajókon, új bolygót fedezünk fel, esetleg egy új civilizációra bukkanunk, de gyorsan kiderült, hogy erről szó sincs.
Túllépve azon, hogy a film nyitójelenete baromság volt, egész izgalmasnak és érdekesnek ígérkezett a sztori, de ahogy haladtunk előre egyre vontatottabbá és fárasztóbbá vált a film. Egy idő után már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet annak ellenére, hogy a Prot által elénk tárt világ remekül volt felépítve, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a K-PAX-i élet és teljesen korrekt válaszokat adott a doki kíváncsiskodására.
A színészekkel nem volt problémám, Kevin Spacey egész jól alakította a különc figurát, bár a "kényelmes" és lassú stílusától legszívesebben a falra tudtam volna mászni. A doki is megfelelő választásnak bizonyult, lelkiismeretesen végezte a munkáját. A mellékszereplők nem voltak nagyon hangsúlyosak, de egész jól kiegészítették a filmet.
Innentől spoiler-es:
A film kezdetén értetlenül álltam egy lehetetlen helyzet előtt. A pályaudvaron két suhanc kirabol egy idős nőt, elszaladnak, főhősünk pedig csak szeretné felsegíteni a hölgyet. Két rendőr - minő meglepő - pont arra jár, de hiába mondja nekik a kéregető kerekesszékes pasi, hogy két huligán volt az, akik elrohantak, hiába mondja a néni is, hogy nem Prot volt az, a rendőrnőt mindez teljesen hidegen hagyja (ahogy maga a rablás is), egy rakás baromságot kérdezget a férfitól, majd teljesen értelmetlen módon letartóztatják a semmiért! De tényleg a semmiért. Valaki magyarázza már el nekem, hogy egyrészt mi a jó francért tartóztatták le, továbbá mi alapján került a pasi diliházba, mert ez nekem magas.
A film első felében egy egész jól felépített "UFO"-t kaptunk, az összes információ arra utalt, hogy tényleg valami furcsaság van a pasival, az előadott történet teljesen hihető volt, de mindezt a film második felében leromboljuk és kiderül, hogy valójában csak egy átlagos emberről van szó, aki megkattant.
De akkor mégis hogyan magyarázzák azt, hogy nem reagál a haldor gyógyszerre, érzékeli az ultraibolya fényt, rendkívüli intelligenciával rendelkezik, amire a csillagászok is felfigyelnek, vagy mondjuk tökéletesen felrajzolja képletekkel együtt az ikercsillagok mozgását? Ezek szerintem nem olyan dolgok, amikre elfogadható magyarázatot tudnának adni a készítők. A többi furcsaságot ráfoghatják a túl élénk fantáziára, vagy a véletlenre, de ezeket nem. Tehát ezeken a pontokon sántít a történet.
Jó volt látni, hogy Prot milyen pozitív hatással volt az elmegyógyintézet lakóira. Néhányukon ténylegesen látszott a javulás jele. Amit a dokiknak nem sikerült elérniük, azt neki igen, igazán tanulhattak volna a módszereiből, jobban odafigyelhettek volna a betegekre, mert ezek szerint nem mindegyikük reménytelen eset.
Tőlem a hipnózisos módszer elég idegen, nem hiszem, hogy engem ezzel megetethetnének. Nehezen tudom elfogadni, hogy pár sejtelmes mondattal, meg számolgatásokkal transzba lehet ejteni bárkit úgy, hogy aztán az "elméje mélyére hatolva" olyan dolgokat áruljon el, amiről lehet, hogy még tudomása sincs, majd minderre ne emlékezzen a végén.
Ráadásul ezek a hipnotizálások vontatottá tették a filmet, valahol itt untam meg az egész kísérletezgetést.
A film végén a lány eltűnése nem lepett meg, hiszen Prot is simán eltűnt az intézetből napokra, tehát nem nehéz kijátszani a biztonságiakat, ami azért némi aggodalomra adhat okot egy elmegyógyintézet esetén. Ezzel nem tudnak megingatni a véleményemben, miszerint az egész csak egy színjáték.
Ahogy a film végén összeállt a kép és jobban belegondoltam, a film alcíme (A belső bolygó) egy kissé spoileres, ugyanis a K-PAX csak a férfi képzeletében létezik, tehát a fejében lévő "belső" bolygó, melyet a férfi az átélt borzalom hatására teremtett, mintegy felejtésképpen. Ezek után kétségem sincs afelől, hogy Prot csak egy átlagos ember, aki a saját maga által kitalált világba menekült.
És miután szépen levezették, hogy miért is nem a K-PAX-ről származik Prot, már akármit is csináltak, nem érdekelt, hiába zavarták meg a kamerát, hiába tűnt el a lány, hiába ment át Prot "páfrányba", gyenge húzások voltak és értelmetlenek is.
Összegezve egy erős kezdés után rövid stagnálás következett, majd szépen komótosan megkerestük a hullámvölgy alját és ott is maradtunk a film végéig. Számomra felejthető alkotás volt, sikeresen elbénázták a készítők a jó kis alapötletet.
Filmnézés ideje: 2015. október 22.
2015. október 25., vasárnap
A Lazarus hatás (2015)
★★★★★★★★☆☆
Talán már köztudott, hogy nem szeretem elolvasni a könyvek fülszövegét és a filmek leírását, mert egyrészt rendszerint spoileresek, amit utálok, másrészt mintha olyanok írnák a legtöbbet, akik valószínűleg nem is olvasták az adott könyvet, vagy nem nézték meg a filmet. Sokáig tudnám sorolni ezekre a példákat. Ennek megfelelően ezúttal se tudtam semmit a filmről.
Mikor megláttam, hogy egy kutyával kísérleteznek, akkor nagyon nem örültem, úgy tudom sajnálni szegényeket. És az se töltött el nagyobb boldogsággal, hogy a halál kijátszásával próbálkoznak. Több filmben szembesültem már azzal, hogy ez mennyire rossz ötlet és mennyire katasztrofálisan tud elsülni a végeredmény. (Lásd például az Egyenesen át című filmet.) Ezúttal pedig megint csak megerősítették ezt a nézetemet.
Mint ahogy azt is, hogy a biztonsági őrök tényleg csak dísznek vannak, semmilyen akadályt nem jelentenek a bejutást illetően, és az épületben kószáló emberek megtalálása terén is gyengén szerepelnek.
A film kellőképpen lassan indult, fokozatosan jöttek a problémák, és egyre jobban felpörögtek az események. Ez a felépítés tetszett, sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy teljesen kiszámíthatóak voltak a fordulatok és a történések, no meg persze megint bejátszott a villogó lámpa, ami már eléggé lerágott csont a horrorfilmek terén.
Innentől spoiler-es:
Nagyon jól tudták, hogy milyen problémák merültek fel a kutyus felélesztése során, ennek ellenére Frank kierőszakolta, hogy visszahozzák a halálból Zoét. Nagyon nagy hiba volt! Ha a kutya átmehet egyik percről a másikra vérengző fenevadba, akkor vajon miért gondolták, hogy a szérum nem lesz ugyanilyen, vagy még súlyosabb hatással a nőre? Értem én, hogy Frank elkeseredésében nem foglalkozott ezzel a lehetőséggel, de ezzel mindannyiuk sírját megásta, már csak az elhalálozási sorrend maradt kérdéses. És meg kell hagynunk, elég hatékony volt az újonnan létrehozott és megtestesült "gonosz", kellőképpen összecsináltam magam tőle, jól alakította a színésznő a karaktert.
Clay, Niko és Eva megérzései és aggályai hiába voltak helyesek, a próbálkozásaik súlytalanok maradtak egy ilyen elszánt és kétszínű "démonnal" szemben.
Azon fogtam a fejem, hogy az elég érdekes módon működő "áramszünet" idején a liftajtóval próbálkoznak. Mégis mit várnak tőle, hogy majd működni fog a felvonó? Vagy talán képesnek érzik magukat felhúzni/leereszkedni a drótokon? Zoé foglyai voltak, ő irányított mindent, csak még nem esett le nekik, hogy nincs menekvés.
A végkifejlet igazán szemét húzás volt, méltó magához a filmhez.
Filmnézés ideje: 2015. október 24.
Talán már köztudott, hogy nem szeretem elolvasni a könyvek fülszövegét és a filmek leírását, mert egyrészt rendszerint spoileresek, amit utálok, másrészt mintha olyanok írnák a legtöbbet, akik valószínűleg nem is olvasták az adott könyvet, vagy nem nézték meg a filmet. Sokáig tudnám sorolni ezekre a példákat. Ennek megfelelően ezúttal se tudtam semmit a filmről.
Mikor megláttam, hogy egy kutyával kísérleteznek, akkor nagyon nem örültem, úgy tudom sajnálni szegényeket. És az se töltött el nagyobb boldogsággal, hogy a halál kijátszásával próbálkoznak. Több filmben szembesültem már azzal, hogy ez mennyire rossz ötlet és mennyire katasztrofálisan tud elsülni a végeredmény. (Lásd például az Egyenesen át című filmet.) Ezúttal pedig megint csak megerősítették ezt a nézetemet.
Mint ahogy azt is, hogy a biztonsági őrök tényleg csak dísznek vannak, semmilyen akadályt nem jelentenek a bejutást illetően, és az épületben kószáló emberek megtalálása terén is gyengén szerepelnek.
A film kellőképpen lassan indult, fokozatosan jöttek a problémák, és egyre jobban felpörögtek az események. Ez a felépítés tetszett, sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy teljesen kiszámíthatóak voltak a fordulatok és a történések, no meg persze megint bejátszott a villogó lámpa, ami már eléggé lerágott csont a horrorfilmek terén.
Innentől spoiler-es:
Nagyon jól tudták, hogy milyen problémák merültek fel a kutyus felélesztése során, ennek ellenére Frank kierőszakolta, hogy visszahozzák a halálból Zoét. Nagyon nagy hiba volt! Ha a kutya átmehet egyik percről a másikra vérengző fenevadba, akkor vajon miért gondolták, hogy a szérum nem lesz ugyanilyen, vagy még súlyosabb hatással a nőre? Értem én, hogy Frank elkeseredésében nem foglalkozott ezzel a lehetőséggel, de ezzel mindannyiuk sírját megásta, már csak az elhalálozási sorrend maradt kérdéses. És meg kell hagynunk, elég hatékony volt az újonnan létrehozott és megtestesült "gonosz", kellőképpen összecsináltam magam tőle, jól alakította a színésznő a karaktert.
Clay, Niko és Eva megérzései és aggályai hiába voltak helyesek, a próbálkozásaik súlytalanok maradtak egy ilyen elszánt és kétszínű "démonnal" szemben.
Azon fogtam a fejem, hogy az elég érdekes módon működő "áramszünet" idején a liftajtóval próbálkoznak. Mégis mit várnak tőle, hogy majd működni fog a felvonó? Vagy talán képesnek érzik magukat felhúzni/leereszkedni a drótokon? Zoé foglyai voltak, ő irányított mindent, csak még nem esett le nekik, hogy nincs menekvés.
A végkifejlet igazán szemét húzás volt, méltó magához a filmhez.
Filmnézés ideje: 2015. október 24.
A Faun labirintusa (2006)
★★★★★☆☆☆☆☆
Nekem ez a film nem igazán jött be. Külön-külön a két szál talán jobban megállta volna a helyét, de így összekapcsolva nem nagyon, mert annyira eltért egymástól és annyira természetellenes volt egymás mellett a két világ.
Önmagában nézve azonban mind a kislány misztikus világa, mind a kapitány valóságos harca a gerillákkal jó volt, kár volt vegyíteni a kettőt.
A szereplőkkel nem volt különösebb gondom, a rájuk osztott szerepet mindenki ügyesen formálta meg. Az arrogáns és elszánt kapitány simán megutáltatta velem magát, amit egy negatív főhőstől el is várok, Carmen, az új felesége kellőképpen buta volt ahhoz, hogy beleszeressen ebbe a szemétládába, de a sajnálatomat valahogy nem tudta kiváltani, Ofélia, a kislány pedig elég széles skálán mozgott, a bátor és vakmerőtől egészen az idegesítő és felpofozni való fruskáig.
Az orvos és a szolgálólány mellett a legtöbb mellékszereplővel nem kellett túl sokat foglalkoznunk, de tény, hogy a játékukkal nem volt gondom, remek hátteret szolgáltattak a történethez.
Innentől spoiler-es:
Hogy a kislány nem teljesen normális, arra már a film elején rájöttem. Egyrészt, nem legózzuk össze az ismeretlen, szétesett kőszobrokat, mert abból eddig még soha nem sült ki semmi jó, másrészt egy botsáskaszerű izét ép elméjű ember nem néz tündérnek.
Nekem egy labirintus ennél kicsit azért bonyolultabb lenne, esküszöm, még az Ópusztaszernél lévő két labirintus is szerteágazóbb és rejtélyesebb volt, mint ez, elágazásokkal csak elvétve találkoztunk és nagyjából három kanyar után már el is értük a Faun rejtekét. (Nem csoda, hogy a "bedrogozott" kapitány és a többiek is simán odataláltak a film végén, túl nagy kihívást nem jelentett senkinek.)
Meglepő módon elég könnyedén vette Ofélia a Faun és a tündérek létezését. Amit a Faun mondott, azt fenntartások nélkül elhitte, teljesítette, amit kért tőle, pedig én a helyében kételkedve fogadtam volna a mondókáját. A tündérekben rendszerint nem lehet megbízni, mert kijátsszák és félrevezetik az embert, és a Faun se különb, bár lehet, hogy csak én túlzom el a dolgot. Mindenesetre megnéztem volna a kislány arcát, ha mondjuk a Faun nem a jó oldalon áll, és miután teljesíti a három küldetést, elszabadult volna az alvilág valamennyi réme és szörnyecskéje. Na, azt hogy hozta volna helyre a kislány?
Az első próba a békával meglehetősen gusztustalanra sikerült, mikor a béka leköpködte Oféliát, majd kifordult önmagából, akkor csodáltam hogy nem hányta el magát a kislány. Én valószínűleg megmutattam volna neki a reggelimet...
A második próba kicsit béna volt számomra. Egyrészt a homokórát, ami mutatná a kislány számára, hogy mennyi ideje van még a feladat teljesítésére, Ofélia otthagyja az ajtóban, hogy még véletlenül se lássa a hátralévő időt, másrészt a szájába rágják jó alaposan, hogy ne egyen és ne igyon semmit, de ő úgy viselkedik, mint egy idióta és persze, hogy eszik egy kis szőlőt. Ez talán akkor lett volna némiképp elfogadható, ha már nagyon régóta éheztették volna a kislányt, de így semmiképpen sem. Legszívesebben egy olyat behúztam volna neki, hogy a fal adja a másikat. Mégis mit gondolt, hogy az asztalnál üldögélő kreatív kis szörnyike dísznek van? Ha eddig nem irritált volna kellőképpen Ofélia, akkor most már igen.
Miközben Ofélia a maga kis misztikus lényeivel játszadozott, addig a való életben folyó történések is mentek a maguk kegyetlen útján, amivel nem is volt különösebb gondom, megfelelő módon komor légkört teremtettek a készítők, kaptunk csatajeleneteket, melyek teljesen rendben voltak, kaptunk egy veszélyeztetett anyukát, akiért izgulni lehetett (részletkérdés, hogy engem hidegen hagyott a kínlódása), kaptunk partizán játékosokat, akinek szorítottunk, nem is csodálom, hogy a kislány inkább a képzelete szüleményei felé fordult. Oké, elvileg nem azok voltak, de el tudnám képzelni ezt a verziót is, mert mint említettem, annyira idegen volt egymástól a két eseménysor, hogy én legszívesebben ezzel magyaráznám a történteket.
Egy kissé szánalmas volt, hogy a gőgös kapitány mennyire nem látta át a helyzetet, még a kislány is sokkal hamarabb rájött, hogy Mercedes segíti a gerillákat. Úgy bírom, mikor mindenkinél okosabbnak hiszik magukat a főhősök és nagyon csúnyán pofára ejtik őket. A kapitány meg is érdemelte a "jutalmát", alábecsülte a "pórnépet", pedig tudhatta volna, hogy az ellenfelet soha nem szabad könnyelműen kezelni.
Sajnáltam, hogy Mercedes nem tett nagyobb kárt benne, mikor lehetősége lett volna megölni. Megérdemelte volna az a rohadék a halált már sokkal hamarabb is, akkor talán nem végez ki ártatlanokat, nem lövi hátba alattomos módon a dokit és Ofélia is boldogan élhetne még most is.
Filmnézés ideje: 2015. október 25.
Nekem ez a film nem igazán jött be. Külön-külön a két szál talán jobban megállta volna a helyét, de így összekapcsolva nem nagyon, mert annyira eltért egymástól és annyira természetellenes volt egymás mellett a két világ.
Önmagában nézve azonban mind a kislány misztikus világa, mind a kapitány valóságos harca a gerillákkal jó volt, kár volt vegyíteni a kettőt.
A szereplőkkel nem volt különösebb gondom, a rájuk osztott szerepet mindenki ügyesen formálta meg. Az arrogáns és elszánt kapitány simán megutáltatta velem magát, amit egy negatív főhőstől el is várok, Carmen, az új felesége kellőképpen buta volt ahhoz, hogy beleszeressen ebbe a szemétládába, de a sajnálatomat valahogy nem tudta kiváltani, Ofélia, a kislány pedig elég széles skálán mozgott, a bátor és vakmerőtől egészen az idegesítő és felpofozni való fruskáig.
Az orvos és a szolgálólány mellett a legtöbb mellékszereplővel nem kellett túl sokat foglalkoznunk, de tény, hogy a játékukkal nem volt gondom, remek hátteret szolgáltattak a történethez.
Innentől spoiler-es:
Hogy a kislány nem teljesen normális, arra már a film elején rájöttem. Egyrészt, nem legózzuk össze az ismeretlen, szétesett kőszobrokat, mert abból eddig még soha nem sült ki semmi jó, másrészt egy botsáskaszerű izét ép elméjű ember nem néz tündérnek.
Nekem egy labirintus ennél kicsit azért bonyolultabb lenne, esküszöm, még az Ópusztaszernél lévő két labirintus is szerteágazóbb és rejtélyesebb volt, mint ez, elágazásokkal csak elvétve találkoztunk és nagyjából három kanyar után már el is értük a Faun rejtekét. (Nem csoda, hogy a "bedrogozott" kapitány és a többiek is simán odataláltak a film végén, túl nagy kihívást nem jelentett senkinek.)
Meglepő módon elég könnyedén vette Ofélia a Faun és a tündérek létezését. Amit a Faun mondott, azt fenntartások nélkül elhitte, teljesítette, amit kért tőle, pedig én a helyében kételkedve fogadtam volna a mondókáját. A tündérekben rendszerint nem lehet megbízni, mert kijátsszák és félrevezetik az embert, és a Faun se különb, bár lehet, hogy csak én túlzom el a dolgot. Mindenesetre megnéztem volna a kislány arcát, ha mondjuk a Faun nem a jó oldalon áll, és miután teljesíti a három küldetést, elszabadult volna az alvilág valamennyi réme és szörnyecskéje. Na, azt hogy hozta volna helyre a kislány?
Az első próba a békával meglehetősen gusztustalanra sikerült, mikor a béka leköpködte Oféliát, majd kifordult önmagából, akkor csodáltam hogy nem hányta el magát a kislány. Én valószínűleg megmutattam volna neki a reggelimet...
A második próba kicsit béna volt számomra. Egyrészt a homokórát, ami mutatná a kislány számára, hogy mennyi ideje van még a feladat teljesítésére, Ofélia otthagyja az ajtóban, hogy még véletlenül se lássa a hátralévő időt, másrészt a szájába rágják jó alaposan, hogy ne egyen és ne igyon semmit, de ő úgy viselkedik, mint egy idióta és persze, hogy eszik egy kis szőlőt. Ez talán akkor lett volna némiképp elfogadható, ha már nagyon régóta éheztették volna a kislányt, de így semmiképpen sem. Legszívesebben egy olyat behúztam volna neki, hogy a fal adja a másikat. Mégis mit gondolt, hogy az asztalnál üldögélő kreatív kis szörnyike dísznek van? Ha eddig nem irritált volna kellőképpen Ofélia, akkor most már igen.
Miközben Ofélia a maga kis misztikus lényeivel játszadozott, addig a való életben folyó történések is mentek a maguk kegyetlen útján, amivel nem is volt különösebb gondom, megfelelő módon komor légkört teremtettek a készítők, kaptunk csatajeleneteket, melyek teljesen rendben voltak, kaptunk egy veszélyeztetett anyukát, akiért izgulni lehetett (részletkérdés, hogy engem hidegen hagyott a kínlódása), kaptunk partizán játékosokat, akinek szorítottunk, nem is csodálom, hogy a kislány inkább a képzelete szüleményei felé fordult. Oké, elvileg nem azok voltak, de el tudnám képzelni ezt a verziót is, mert mint említettem, annyira idegen volt egymástól a két eseménysor, hogy én legszívesebben ezzel magyaráznám a történteket.
Egy kissé szánalmas volt, hogy a gőgös kapitány mennyire nem látta át a helyzetet, még a kislány is sokkal hamarabb rájött, hogy Mercedes segíti a gerillákat. Úgy bírom, mikor mindenkinél okosabbnak hiszik magukat a főhősök és nagyon csúnyán pofára ejtik őket. A kapitány meg is érdemelte a "jutalmát", alábecsülte a "pórnépet", pedig tudhatta volna, hogy az ellenfelet soha nem szabad könnyelműen kezelni.
Sajnáltam, hogy Mercedes nem tett nagyobb kárt benne, mikor lehetősége lett volna megölni. Megérdemelte volna az a rohadék a halált már sokkal hamarabb is, akkor talán nem végez ki ártatlanokat, nem lövi hátba alattomos módon a dokit és Ofélia is boldogan élhetne még most is.
Filmnézés ideje: 2015. október 25.
2015. október 24., szombat
Bérhaverok (2015)
★★★★★★★★☆☆
A történet elég egyszerű és a szituáció sok buktatót rejt magában, de éppen ezért szolgál jó alapnak. Míg az életben a hazugságok soha nem vezetnek jóra, addig a filmekben remekül ki tudják használni ezt a témát és sok vicces helyzetet tudnak kihozni belőle. Jelen esetben kaptunk ehhez két egész jó karaktert, akik remek párost alkottak.
Doug nem teljesen olyan szerencsétlen és reménytelen eset, mint akár Jimmy (alias Bic), vagy akár a feleségjelölt, Gretchen gondolná. Nem, valóban nem egy Adonisz, de ettől még jó fej és életvidám lenne, csak túl sokszor állt sorban a kisebbségi komplexust osztogató sorban. Gretchen pedig kellőképpen akaratos és irányító típus ahhoz, hogy szegény Doug folyamatosan megfelelési kényszer alatt legyen. De ezúttal a kissé öntelt Jimmy személyében egy olyan emberre talált, aki segített neki önmaga lenni és végre ki merte mondani azt, amit gondolt, mert élni, boldog lenni.
Ahogy Jimmy összeválogatta a vőfélyeket, egész színes kis csapat állt össze még úgy is, hogy nem volt háttértörténetük. De egy dolog közös volt bennük, mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy Doug megnyíljon és jól érezze magát a bőrében.
Innentől spoiler-es:
Örültem, hogy Doug nemcsak arra jött rá, hogy milyen felszabadultan tudja élvezni az életet, ha önmagát adja, de arra is ráébredt, hogy Gretchen nem az a nő, akire ő vágyik. A nő rossz hatással volt rá, ráadásul manipulálta is, ám erre Jimmy-ék nem mutattak rá ilyen határozottan. Hiába látták, hogy a nő kihasználja Doug-ot és nem szerető párja, nem figyelmeztették rá. Mondhatnánk, hogy hagyták magától rájönni, de nem így van, hiszen Jimmy "összeadta" őket, pedig a jelek adottak voltak már előtte is, nemcsak a mosdós jelenetnél.
Gretchen-ről még csak annyit, hogy roppant idegesítő karakter volt, egy újságcikk miatt nem szeretkezett a pasival, ráerőltette, hogy az esküvőjük alatt az a szám szóljon, amit egy másik férfival szeretkezett végig. Egyszerűen egy hárpia volt, buta és rendkívül ellenszenves.
Gretchen testvére, Alison viszont rendkívül okos, szimpatikus és kedvelhető karakter volt, éles ellentéte nővérének, aki ráadásul rögtön levágta, hogy valami nincs rendben Jimmy körül.
Jimmy karakterét úgy állították be, mintha egy olyan férfi lenne, aki mindent elért, sikeres és határozott, holott ő is pont olyan "lúzer" volt, mint az ügyfelei. Nem volt mellette senki, se barátnő, se barátok, de túlságosan is el volt foglalva másokkal, hogy erre rájöjjön. De szerencsére Doris, a titkárnője rávilágított erre és végül belátta, hogy Doug-al jól összebarátkoztak és nem szeretné, ha a munka végeztével különválnának útjaik.
Mert bár eleinte tényleg csak "mondva csinált" haverok voltak, ahogy haladtak előre az események egyre jobban összeszokott ez a furcsa kis csapat és valóban barátokká váltak. Igen, ez tipikusan előre borítékolható volt, de sebaj, legalább jól adták elő a srácok.
Ahogy a "vőfélyek" betanulták a rájuk kiosztott szerepet, az nagyon tetszett, lelkiismeretesek voltak és komolyan vették a feladatot. Mikor Doug és Jimmy Gretchen szüleihez készültek, akkor Jimmy a kocsiban felmondta Doug összes ismertetőjegyét, majd az ajtóban eljátszotta, hogy beparázott és mindent elfelejtett. Szegény Doug biztos jól leizzadhatott. Jimmy tagadhatatlanul eddig igazi profiként viselkedett, azonban ezen az éles bevetésen kicsit elvérzett:
Ha problémák vannak egy történettel, vagy nincs kellőképpen kidolgozva, akkor
1) elengedhetetlen feltétel, hogy egyszerre csak egy valaki válaszoljon egy kérdésre, ne a cinkostársaddal együtt magyarázkodj, így nem gabalyodtok bele a hazugságokba, és
2) minél kevesebbet beszélsz, minél kevesebbet részletezed a válaszodat, annál kisebb az esélye, hogy ellentmondásba keveredsz saját magaddal, továbbá
3) próbáld meg úgy irányítani a beszélgetést, hogy ne téged beszéltessenek, hanem te beszéltesd a többieket.
A lány szüleinél töltött ebédnél Doug és Jimmy mindhárom hibát elkövették, így nem is csodálom, hogy a nagyi felgyújtásával mentették meg a készítők a helyzetet.
Az oltári volt, mikor emlékeket kreáltak a régi barátságok bemutatására, és a srácokat egy akváriumnál fényképezték le búvárszerkóban és csutorával a szájukban. Már akkor jót röhögtem ezen, de mikor később megláttam a végeredményt, akkor majdnem felvisítottam, ugyanis tényleg a fal és a fényképek voltak a háttérben és ez senkinek nem tűnt fel.
Az idegen esküvős éles helyzetben előadott táncolgatás kissé mesterkélt volt, bedobták a "mindenki tudja a lépéseket" jelenetet, ami egy táncos filmben még csak-csak elmegy, de egy ilyen vígjátékban nincs helye.
A kutyás helyzet irtó gáz volt, a rendőr elől menekülős pedig még ennél is bénább, de sebaj, ezt elnéztem nekik, mert kellőképpen idióták voltak.
Összességében, ha eltekintünk a film nyilvánvaló hibáitól és csak simán nevetünk a poénokon, akkor jó szórakozást nyújt.
Filmnézés ideje: 2015. október 23.
A történet elég egyszerű és a szituáció sok buktatót rejt magában, de éppen ezért szolgál jó alapnak. Míg az életben a hazugságok soha nem vezetnek jóra, addig a filmekben remekül ki tudják használni ezt a témát és sok vicces helyzetet tudnak kihozni belőle. Jelen esetben kaptunk ehhez két egész jó karaktert, akik remek párost alkottak.
Doug nem teljesen olyan szerencsétlen és reménytelen eset, mint akár Jimmy (alias Bic), vagy akár a feleségjelölt, Gretchen gondolná. Nem, valóban nem egy Adonisz, de ettől még jó fej és életvidám lenne, csak túl sokszor állt sorban a kisebbségi komplexust osztogató sorban. Gretchen pedig kellőképpen akaratos és irányító típus ahhoz, hogy szegény Doug folyamatosan megfelelési kényszer alatt legyen. De ezúttal a kissé öntelt Jimmy személyében egy olyan emberre talált, aki segített neki önmaga lenni és végre ki merte mondani azt, amit gondolt, mert élni, boldog lenni.
Ahogy Jimmy összeválogatta a vőfélyeket, egész színes kis csapat állt össze még úgy is, hogy nem volt háttértörténetük. De egy dolog közös volt bennük, mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy Doug megnyíljon és jól érezze magát a bőrében.
Innentől spoiler-es:
Örültem, hogy Doug nemcsak arra jött rá, hogy milyen felszabadultan tudja élvezni az életet, ha önmagát adja, de arra is ráébredt, hogy Gretchen nem az a nő, akire ő vágyik. A nő rossz hatással volt rá, ráadásul manipulálta is, ám erre Jimmy-ék nem mutattak rá ilyen határozottan. Hiába látták, hogy a nő kihasználja Doug-ot és nem szerető párja, nem figyelmeztették rá. Mondhatnánk, hogy hagyták magától rájönni, de nem így van, hiszen Jimmy "összeadta" őket, pedig a jelek adottak voltak már előtte is, nemcsak a mosdós jelenetnél.
Gretchen-ről még csak annyit, hogy roppant idegesítő karakter volt, egy újságcikk miatt nem szeretkezett a pasival, ráerőltette, hogy az esküvőjük alatt az a szám szóljon, amit egy másik férfival szeretkezett végig. Egyszerűen egy hárpia volt, buta és rendkívül ellenszenves.
Gretchen testvére, Alison viszont rendkívül okos, szimpatikus és kedvelhető karakter volt, éles ellentéte nővérének, aki ráadásul rögtön levágta, hogy valami nincs rendben Jimmy körül.
Jimmy karakterét úgy állították be, mintha egy olyan férfi lenne, aki mindent elért, sikeres és határozott, holott ő is pont olyan "lúzer" volt, mint az ügyfelei. Nem volt mellette senki, se barátnő, se barátok, de túlságosan is el volt foglalva másokkal, hogy erre rájöjjön. De szerencsére Doris, a titkárnője rávilágított erre és végül belátta, hogy Doug-al jól összebarátkoztak és nem szeretné, ha a munka végeztével különválnának útjaik.
Mert bár eleinte tényleg csak "mondva csinált" haverok voltak, ahogy haladtak előre az események egyre jobban összeszokott ez a furcsa kis csapat és valóban barátokká váltak. Igen, ez tipikusan előre borítékolható volt, de sebaj, legalább jól adták elő a srácok.
Ahogy a "vőfélyek" betanulták a rájuk kiosztott szerepet, az nagyon tetszett, lelkiismeretesek voltak és komolyan vették a feladatot. Mikor Doug és Jimmy Gretchen szüleihez készültek, akkor Jimmy a kocsiban felmondta Doug összes ismertetőjegyét, majd az ajtóban eljátszotta, hogy beparázott és mindent elfelejtett. Szegény Doug biztos jól leizzadhatott. Jimmy tagadhatatlanul eddig igazi profiként viselkedett, azonban ezen az éles bevetésen kicsit elvérzett:
Ha problémák vannak egy történettel, vagy nincs kellőképpen kidolgozva, akkor
1) elengedhetetlen feltétel, hogy egyszerre csak egy valaki válaszoljon egy kérdésre, ne a cinkostársaddal együtt magyarázkodj, így nem gabalyodtok bele a hazugságokba, és
2) minél kevesebbet beszélsz, minél kevesebbet részletezed a válaszodat, annál kisebb az esélye, hogy ellentmondásba keveredsz saját magaddal, továbbá
3) próbáld meg úgy irányítani a beszélgetést, hogy ne téged beszéltessenek, hanem te beszéltesd a többieket.
A lány szüleinél töltött ebédnél Doug és Jimmy mindhárom hibát elkövették, így nem is csodálom, hogy a nagyi felgyújtásával mentették meg a készítők a helyzetet.
Az oltári volt, mikor emlékeket kreáltak a régi barátságok bemutatására, és a srácokat egy akváriumnál fényképezték le búvárszerkóban és csutorával a szájukban. Már akkor jót röhögtem ezen, de mikor később megláttam a végeredményt, akkor majdnem felvisítottam, ugyanis tényleg a fal és a fényképek voltak a háttérben és ez senkinek nem tűnt fel.
Az idegen esküvős éles helyzetben előadott táncolgatás kissé mesterkélt volt, bedobták a "mindenki tudja a lépéseket" jelenetet, ami egy táncos filmben még csak-csak elmegy, de egy ilyen vígjátékban nincs helye.
A kutyás helyzet irtó gáz volt, a rendőr elől menekülős pedig még ennél is bénább, de sebaj, ezt elnéztem nekik, mert kellőképpen idióták voltak.
Összességében, ha eltekintünk a film nyilvánvaló hibáitól és csak simán nevetünk a poénokon, akkor jó szórakozást nyújt.
Filmnézés ideje: 2015. október 23.
Végre otthon (2015)
★★★★★★★★★☆
A rajzfilm értékelései között olvastam valami olyat, hogy leginkább gyerekeknek való, ezért féltem megnézni. A Verdákkal és a Repcsikkel pórul jártam már, nem szándékoztam megint valami bárgyú, ténylegesen ovisoknak való mesével fárasztani magam. Félelmem azonban ezúttal - szerencsére - nem igazolódott be, mert remekül szórakoztam, és bár valóban érződött - többek között a grafikán is -, hogy nem pont én vagyok a célközönség és nem tartogat sem komolyabb mondanivalót, sem túl sok mögöttes tartalmat, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott.
A történet kimondottan érdekes és ötletes volt, hagytam magam sodródni az eseményekkel, nem gondoltam bele előre a következő jelenetekbe, a fordulatoknak örültem, a végkifejlet mosolyt csalt az arcomra. Ennél több nem is kell nekem egy ilyen rajzfilmtől.
Már a rajzfilm kezdetekor megkedveltem Oh-t, a kissé esetlen és különc Boov-ot, aki rögtön kitűnt a tömegből a káoszos cuccaival és a szertelen lelkesedésével, valamint a Boov-okra jellemző kacifántos nyelvhasználattal. Nagyon látszott rajta, hogy hatalmas szíve van, szeretni való, a pozitív kisugárzása azonnal hatással volt rám is. Az ilyen örökké vidám karakterek mindig közel állnak hozzám.
Gratuity (alias Tip) azonban már nem tudta magát ilyen hamar belopni a szívembe. Bár karakán kis csaj volt, egy erős karakter, aki elszántan kereste az anyukáját, azért tudott undok is lenni, ezért több időbe telt kiismerni a viselkedését, de végül őt is megkedveltem.
Röfi macsek természetesen azonnal a kedvencem lett a kunkori kis farkincájával és a macskáktól kissé szokatlan bújós, dorombolós kéjenckedésével. Örültem, hogy annak ellenére, hogy nem tudott beszélni, üde színfoltja tudott lenni az eseményeknek.
Innentől spoiler-es:
Mikor láttam, hogy a többiek milyen undokok Oh-val és folyton kiközösítik, levegőnek nézik, nagyon megsajnáltam. Csak azért így bánni szegénnyel, mert megpróbál mindennek örülni, a dolgok jó oldalát nézni, azonban olykor véletlenül bakizik, szerintem nem volt fair dolog.
Oh mellett szinte csak az akaratos kapitány és az elszánt rendőr volt kidolgozva valamennyire, a többieknek szinte semmilyen szerep nem jutott azon túl, hogy féljenek. De nem is nagyon érdekeltek a többiek, mert olyan sótlanak és "szürkék" voltak...
Vagyis nem "szürkék", hanem inkább szivárványszínűek. Merthogy a Boov-ok az érzelmeik hatására folyamatosan változtatták a színűket, és ez jópofa volt. Így nemcsak a mimikájukból lehetett tudni ha éppen féltek, vagy örültek, esetleg mérgesek voltak. Az érzelmek színekkel való azonosítása már az Agymanóknál is tetszett, de ott az érzelmeket 5 külön karakterrel, egyéniséggel mutatták be, itt pedig egyetlen manócskán. Mindkét megoldás ötletes.
Érdekes volt, hogy a Boov-ok csak a Gorg-októl tartottak és előlük menekültek, azonban az emberektől nem féltek, simán összegyűjtötték őket a Föld egy pontjára, mert azt hitték, hogy mindegyik kb. egy csecsemő szintjén van, így ártalmatlanok. És mivel se rablókkal, se börtöntöltelékkel, sem hasonlóképpen rémisztő kétajtós szekrénnyel nem akadtak össze, meg is értem, hogy ezt gondolták. Ilyen könnyen talán még egyetlen filmben sem igázták le a Földet, egyetlen invázió sem volt ilyen gyors, sikeres és vérmentes. Pedig a "támadóink" ezúttal nemhogy rémisztőek, de leginkább ölelgethetőek voltak és kedvem lett volna gügyögni nekik.
A Boov-ok újdonságokkal való első találkozása igazán vicces volt. Például mivel nem tudták, hogy mit mire kell használni, ezért a legtöbb dolgot "labdákba" gyűjtötték, melyek ott lebegtek a városok felett. A WC-ket nem kívánatosnak tartották, azonban például Oh simán fogkefének használta a WC-kefét, megsütötte a szakácskönyvet, vagy mondjuk megkóstolta a WC-illatosítót, amiken jókat tudtam nevetni. Ahogy azon is, mikor a kapitány hajszárítóval inhalátorozott, vagy gyümölcsnek nézte a rögbi labdát. Érdekes elgondolások muris végeredménnyel.
Bevallom, hogy a repülő szörpmobil nagyon jó ötlet volt, aranyos lett a buborékokkal közlekedő járgány, de ezzel tényleg inkább csak a kicsiknek szerettek volna imponálni.
Ahogy Oh beindult a zene hatására, az aranyos volt. Én is ilyen tudok lenni, mikor meghallok egy jó számot, rögtön megy a riszálás és az ütemre való fejrázás. És ha már a zenéknél tartunk...
Valamikor hónapokkal ezelőtt láttam egy cikket, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy Jennifer Lopez ruhájától el fog állni a szavam. Megnéztem a klipet, melyben Lopez kisasszony hófehér ruhájára különböző képeket vetítettek az űrről, amit számomra akkor még ismeretlen jelenetekkel tűzdeltek meg, miközben a "Feel The Light" című fülbemászó dalt énekelte az énekesnő.
Bár a dal tetszett, azóta teljesen ki is ment a fejemből. Azonban mikor a rajzfilm nézése közben felcsendült a dallam, azonnal tudtam, hogy valahol már hallottam. Rákerestem és meg is találtam. Így már teljesen összeállt a kép, örülök, hogy megint felfedeztem ezt a remek dalt, sőt, ezen kívül még legalább hármat, mert nagyon jó kis zenékkel tették még szerethetőbbé a rajzfilmet.
A legvégén még sikerült egy-két könnycseppet is elmorzsolnom. Előbb a lehetséges veszteség miatti szomorúságomban, majd az űrhajó tolatáskor hallható csipogó hangja miatti nevetésemkor. Izgultam, hogy Oh túlélje és ha eddig nem esett volna le, hogy ténylegesen egy gyerekfilmről van szó, akkor ezúttal is bizonyságot nyertem volna, hiszen kedvenc főhősünk túlélte a gonosz Gorg "támadását". Gonosz... Ez talán nem a megfelelő szó és tündibündi tengeri csillagra, akinek ráadásul olyan cukorfalat kicsinyei vannak, hogy menten elolvadok tőlük
Filmnézés ideje: 2015. október 23.
A rajzfilm értékelései között olvastam valami olyat, hogy leginkább gyerekeknek való, ezért féltem megnézni. A Verdákkal és a Repcsikkel pórul jártam már, nem szándékoztam megint valami bárgyú, ténylegesen ovisoknak való mesével fárasztani magam. Félelmem azonban ezúttal - szerencsére - nem igazolódott be, mert remekül szórakoztam, és bár valóban érződött - többek között a grafikán is -, hogy nem pont én vagyok a célközönség és nem tartogat sem komolyabb mondanivalót, sem túl sok mögöttes tartalmat, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott.
A történet kimondottan érdekes és ötletes volt, hagytam magam sodródni az eseményekkel, nem gondoltam bele előre a következő jelenetekbe, a fordulatoknak örültem, a végkifejlet mosolyt csalt az arcomra. Ennél több nem is kell nekem egy ilyen rajzfilmtől.
Már a rajzfilm kezdetekor megkedveltem Oh-t, a kissé esetlen és különc Boov-ot, aki rögtön kitűnt a tömegből a káoszos cuccaival és a szertelen lelkesedésével, valamint a Boov-okra jellemző kacifántos nyelvhasználattal. Nagyon látszott rajta, hogy hatalmas szíve van, szeretni való, a pozitív kisugárzása azonnal hatással volt rám is. Az ilyen örökké vidám karakterek mindig közel állnak hozzám.
Gratuity (alias Tip) azonban már nem tudta magát ilyen hamar belopni a szívembe. Bár karakán kis csaj volt, egy erős karakter, aki elszántan kereste az anyukáját, azért tudott undok is lenni, ezért több időbe telt kiismerni a viselkedését, de végül őt is megkedveltem.
Röfi macsek természetesen azonnal a kedvencem lett a kunkori kis farkincájával és a macskáktól kissé szokatlan bújós, dorombolós kéjenckedésével. Örültem, hogy annak ellenére, hogy nem tudott beszélni, üde színfoltja tudott lenni az eseményeknek.
Innentől spoiler-es:
Mikor láttam, hogy a többiek milyen undokok Oh-val és folyton kiközösítik, levegőnek nézik, nagyon megsajnáltam. Csak azért így bánni szegénnyel, mert megpróbál mindennek örülni, a dolgok jó oldalát nézni, azonban olykor véletlenül bakizik, szerintem nem volt fair dolog.
Oh mellett szinte csak az akaratos kapitány és az elszánt rendőr volt kidolgozva valamennyire, a többieknek szinte semmilyen szerep nem jutott azon túl, hogy féljenek. De nem is nagyon érdekeltek a többiek, mert olyan sótlanak és "szürkék" voltak...
Vagyis nem "szürkék", hanem inkább szivárványszínűek. Merthogy a Boov-ok az érzelmeik hatására folyamatosan változtatták a színűket, és ez jópofa volt. Így nemcsak a mimikájukból lehetett tudni ha éppen féltek, vagy örültek, esetleg mérgesek voltak. Az érzelmek színekkel való azonosítása már az Agymanóknál is tetszett, de ott az érzelmeket 5 külön karakterrel, egyéniséggel mutatták be, itt pedig egyetlen manócskán. Mindkét megoldás ötletes.
Érdekes volt, hogy a Boov-ok csak a Gorg-októl tartottak és előlük menekültek, azonban az emberektől nem féltek, simán összegyűjtötték őket a Föld egy pontjára, mert azt hitték, hogy mindegyik kb. egy csecsemő szintjén van, így ártalmatlanok. És mivel se rablókkal, se börtöntöltelékkel, sem hasonlóképpen rémisztő kétajtós szekrénnyel nem akadtak össze, meg is értem, hogy ezt gondolták. Ilyen könnyen talán még egyetlen filmben sem igázták le a Földet, egyetlen invázió sem volt ilyen gyors, sikeres és vérmentes. Pedig a "támadóink" ezúttal nemhogy rémisztőek, de leginkább ölelgethetőek voltak és kedvem lett volna gügyögni nekik.
A Boov-ok újdonságokkal való első találkozása igazán vicces volt. Például mivel nem tudták, hogy mit mire kell használni, ezért a legtöbb dolgot "labdákba" gyűjtötték, melyek ott lebegtek a városok felett. A WC-ket nem kívánatosnak tartották, azonban például Oh simán fogkefének használta a WC-kefét, megsütötte a szakácskönyvet, vagy mondjuk megkóstolta a WC-illatosítót, amiken jókat tudtam nevetni. Ahogy azon is, mikor a kapitány hajszárítóval inhalátorozott, vagy gyümölcsnek nézte a rögbi labdát. Érdekes elgondolások muris végeredménnyel.
Bevallom, hogy a repülő szörpmobil nagyon jó ötlet volt, aranyos lett a buborékokkal közlekedő járgány, de ezzel tényleg inkább csak a kicsiknek szerettek volna imponálni.
Ahogy Oh beindult a zene hatására, az aranyos volt. Én is ilyen tudok lenni, mikor meghallok egy jó számot, rögtön megy a riszálás és az ütemre való fejrázás. És ha már a zenéknél tartunk...
Valamikor hónapokkal ezelőtt láttam egy cikket, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy Jennifer Lopez ruhájától el fog állni a szavam. Megnéztem a klipet, melyben Lopez kisasszony hófehér ruhájára különböző képeket vetítettek az űrről, amit számomra akkor még ismeretlen jelenetekkel tűzdeltek meg, miközben a "Feel The Light" című fülbemászó dalt énekelte az énekesnő.
Bár a dal tetszett, azóta teljesen ki is ment a fejemből. Azonban mikor a rajzfilm nézése közben felcsendült a dallam, azonnal tudtam, hogy valahol már hallottam. Rákerestem és meg is találtam. Így már teljesen összeállt a kép, örülök, hogy megint felfedeztem ezt a remek dalt, sőt, ezen kívül még legalább hármat, mert nagyon jó kis zenékkel tették még szerethetőbbé a rajzfilmet.
A legvégén még sikerült egy-két könnycseppet is elmorzsolnom. Előbb a lehetséges veszteség miatti szomorúságomban, majd az űrhajó tolatáskor hallható csipogó hangja miatti nevetésemkor. Izgultam, hogy Oh túlélje és ha eddig nem esett volna le, hogy ténylegesen egy gyerekfilmről van szó, akkor ezúttal is bizonyságot nyertem volna, hiszen kedvenc főhősünk túlélte a gonosz Gorg "támadását". Gonosz... Ez talán nem a megfelelő szó és tündibündi tengeri csillagra, akinek ráadásul olyan cukorfalat kicsinyei vannak, hogy menten elolvadok tőlük
Filmnézés ideje: 2015. október 23.
2015. október 21., szerda
Jupiter felemelkedése (2015)
★★★★★★★☆☆☆
Az alapsztori egész ötletesnek mondható, mely elég jól ki volt dolgozva, kellő alapot adott a történetnek és a beszélgetések során sok mindent meg lehetett tudni, bár egy kicsit összekuszálták a szálakat, így a megértéssel olykor problémáim adódtak.
A film látványvilága és az akciójelenetek is rendben voltak. A nagyon szép és különleges helyszíneket tökéletes precizitással lőttek szét, csilli-villi űrhajókkal utazhattunk, ha éppen nem volt kéznél Caine repülő csizmája (azt én is szívesen kipróbáltam volna).
Jupiter szerepére érdekes választásnak tűnt Mila Kunis, de mivel elég karakán egyéniség, ezért végül könnyen el tudtam fogadni, akárcsak Caine megformálójaként Channing Tatum-ot, bár a farkasszerű kinézetével nem tudtam megbékélni.
Mindhárom Abrasax uralkodó irritáló volt, tipikusan hozták a felsőbbrendűségi érzéssel rendelkező karaktereket, akik lenéznek mindenkit és ha szükséges, akkor még egymáson is keresztülgázolnak a céljaik elérése érdekében, tehát a negatív főhősként hozzájuk fűzött reményeimet beváltották.
Közülük is talán Balem Abrasax emelkedik ki leginkább, ő volt a legidegesítőbb karakter, mind a beszédstílusa (a szinkronhangot is ideértve), mind a gesztusai bicskanyitogatóak, annyira antipatikus karakter, hogy az már szinte fáj.
Titus se sokkal marad le mögötte, a nyájas viselkedése kiábrándító, fájdalmas volt látni, ahogy manipulálta Jupitert a céljai elérése érdekében. Soha nem bírtam az ilyen álnok törtetőket. Ha valaki gáncsoskodni akar, azt tegye nyíltan és lehetőleg furfangosan, ne hátba támadósan.
Kalique nem vett részt olyan durván a hatalmi harcokban, mint testvérei, de ettől függetlenül az ellenszenvemet ő is kiváltotta.
A mellékszereplők felejthető alakítást nyújtottak, talán csak Stinger karaktere adott hozzá valami pluszt a filmhez.
Innentől spoiler-es:
Az alapsztori egész ötletesnek mondható, természetesen kezelik, hogy nemcsak a Földön van élet, hanem a hatalmas világűrben más bolygók is hasonló adottságokkal rendelkeznek, és mindegyiknek megvan a "tulajdonosa", akik az aratással nyerik el az örök életet.
Ennek keretében a dinoszauruszok eltűnését is újragondolták, ami új megvilágításba helyezte az állatok kihalását, most nem a meteor becsapódásra fogták a kihalásukat, hanem "emberi" tisztogatással indokolták. Tetszett ennek a lehetőségnek az ötlete, és hogy a készítők még ebben is láttak fantáziát.
Mindenféle furábbnál-furább kinézetű "űrlényt" felvonultatnak a filmben, és természetesen mindenki Jupitert szeretné megtalálni különböző okokból. Csak tudnám, hogy az elmúlt huszonakárhány évben hol volt mindenki, beleértve a megfigyelőket is, akik enyhén szólva slendrián módon végzik munkájukat, hogy csak most bukkantak Jupiter nyomára. Megvárták, míg szépen lassan felcseperedik a kislány, önálló akarata és véleménye lesz, képes döntéseket hozni és ellenállni azokkal szemben, akik bántani akarják, mert akkor ugyebár nehezebb lesz megölni, mint mondjuk egy csecsemőt, vagy egy védtelen kislányt. Igen, ez így teljesen logikus, főleg annak fényében, hogy egy egyszerű kütyüvel megállapítható a génegyezés, és a vizsgálatot simán meg tudnák ejteni a szüléseket követően...
Jupiter egész tűrhetően fogadta azt a rengeteg információt és furcsaságot, amit rázúdítottak, egyáltalán nem volt szkeptikus, sőt, egész könnyen kezelte a helyzetet, aminek örültem, máskülönben kénytelen lettem volna megharagudni kedvenc "vízilovamra", ha netán nekiállt volna buta libásan rinyálni.
Miután beavatták Jupitert a reinkarnációjával járó problémákba és meglebegtették előtte a korai halálának lehetőségét az örökség miatt, egy dolgot nem igazán értettem. Ha ugyebár Jupiter személyében reinkarnálódott az Abrasax csemeték édesanyja, akkor az összes bolygó feletti rendelkezés megint csak őt illeti (az öröksége visszaszáll rá, hiszen "nem halt meg"), azonban szinte csak a Föld miatt megy a harc, a többi bolygó úgy tűnt, mintha kissé háttérbe szorult volna. Egyébként vicces volt látni, ahogy marják egymást az örökség miatt a gyerkőcök és megpróbálják eltenni láb alól az "anyukájukat". Szép kis család mondhatom...
Mikor Jupiter észrevette Caine sebesülését és odatapasztotta a szárnyas betétet a sebre, majdnem felvinnyogtam. Olyan morbid ötlet volt, hogy jót nevettem rajta, elismerésem a találékonyságért.
A királynő és a méhek hasonlata ötletes volt, tetszett ahogy behódoltak neki a méhecskék és követték a mozdulatait. Mindig is csodáltam az állatokat, hogy milyen okosak tudnak lenni, némelyik sokkal intelligensebb az embereknél. (Valljuk be, a legtöbbnél nem is olyan nehéz intelligensebbnek lenniük...)
A szerelmi szálat szerintem feleslegesen vették bele a történetbe, anélkül sokkal "hihetőbb" lett volna a film (ha lehet így fogalmazni). Nekem a két karakter összehozása erőltetettnek tűnt, nem igazán illettek össze és a történet vezetésétől is idegen volt. Csak azért beletenni egy kis romantikát, mert "muszáj" valamivel megfogni a női nézőket, szerintem béna húzás.
A különböző hivatalokban való sorban állás és a felségjellel kapcsolatos ügyintézés túlbonyolítása elég béna volt, el nem bírom képzelni, hogy mondjuk egy II. Erzsébet szintű királynőnek ezt a hercehurcát saját magának kelljen végigcsinálnia, vagy akárcsak így játszadozzanak vele... (Ha reinkarnáció, ha nem, sőt, a felismerő kütyü már amúgy is igazolta a származását, tehát értelmetlen volt ez a procedúra.)
Összességében egy teljesen átlagosnak mondható akciófilm, ami semmilyen szinten nem nyújtott maradandót, vagy kiemelkedőt, de időtöltésnek egész jó volt.
Filmnézés ideje: 2015. október 15.
Az alapsztori egész ötletesnek mondható, mely elég jól ki volt dolgozva, kellő alapot adott a történetnek és a beszélgetések során sok mindent meg lehetett tudni, bár egy kicsit összekuszálták a szálakat, így a megértéssel olykor problémáim adódtak.
A film látványvilága és az akciójelenetek is rendben voltak. A nagyon szép és különleges helyszíneket tökéletes precizitással lőttek szét, csilli-villi űrhajókkal utazhattunk, ha éppen nem volt kéznél Caine repülő csizmája (azt én is szívesen kipróbáltam volna).
Jupiter szerepére érdekes választásnak tűnt Mila Kunis, de mivel elég karakán egyéniség, ezért végül könnyen el tudtam fogadni, akárcsak Caine megformálójaként Channing Tatum-ot, bár a farkasszerű kinézetével nem tudtam megbékélni.
Mindhárom Abrasax uralkodó irritáló volt, tipikusan hozták a felsőbbrendűségi érzéssel rendelkező karaktereket, akik lenéznek mindenkit és ha szükséges, akkor még egymáson is keresztülgázolnak a céljaik elérése érdekében, tehát a negatív főhősként hozzájuk fűzött reményeimet beváltották.
Közülük is talán Balem Abrasax emelkedik ki leginkább, ő volt a legidegesítőbb karakter, mind a beszédstílusa (a szinkronhangot is ideértve), mind a gesztusai bicskanyitogatóak, annyira antipatikus karakter, hogy az már szinte fáj.
Titus se sokkal marad le mögötte, a nyájas viselkedése kiábrándító, fájdalmas volt látni, ahogy manipulálta Jupitert a céljai elérése érdekében. Soha nem bírtam az ilyen álnok törtetőket. Ha valaki gáncsoskodni akar, azt tegye nyíltan és lehetőleg furfangosan, ne hátba támadósan.
Kalique nem vett részt olyan durván a hatalmi harcokban, mint testvérei, de ettől függetlenül az ellenszenvemet ő is kiváltotta.
A mellékszereplők felejthető alakítást nyújtottak, talán csak Stinger karaktere adott hozzá valami pluszt a filmhez.
Innentől spoiler-es:
Az alapsztori egész ötletesnek mondható, természetesen kezelik, hogy nemcsak a Földön van élet, hanem a hatalmas világűrben más bolygók is hasonló adottságokkal rendelkeznek, és mindegyiknek megvan a "tulajdonosa", akik az aratással nyerik el az örök életet.
Ennek keretében a dinoszauruszok eltűnését is újragondolták, ami új megvilágításba helyezte az állatok kihalását, most nem a meteor becsapódásra fogták a kihalásukat, hanem "emberi" tisztogatással indokolták. Tetszett ennek a lehetőségnek az ötlete, és hogy a készítők még ebben is láttak fantáziát.
Mindenféle furábbnál-furább kinézetű "űrlényt" felvonultatnak a filmben, és természetesen mindenki Jupitert szeretné megtalálni különböző okokból. Csak tudnám, hogy az elmúlt huszonakárhány évben hol volt mindenki, beleértve a megfigyelőket is, akik enyhén szólva slendrián módon végzik munkájukat, hogy csak most bukkantak Jupiter nyomára. Megvárták, míg szépen lassan felcseperedik a kislány, önálló akarata és véleménye lesz, képes döntéseket hozni és ellenállni azokkal szemben, akik bántani akarják, mert akkor ugyebár nehezebb lesz megölni, mint mondjuk egy csecsemőt, vagy egy védtelen kislányt. Igen, ez így teljesen logikus, főleg annak fényében, hogy egy egyszerű kütyüvel megállapítható a génegyezés, és a vizsgálatot simán meg tudnák ejteni a szüléseket követően...
Jupiter egész tűrhetően fogadta azt a rengeteg információt és furcsaságot, amit rázúdítottak, egyáltalán nem volt szkeptikus, sőt, egész könnyen kezelte a helyzetet, aminek örültem, máskülönben kénytelen lettem volna megharagudni kedvenc "vízilovamra", ha netán nekiállt volna buta libásan rinyálni.
Miután beavatták Jupitert a reinkarnációjával járó problémákba és meglebegtették előtte a korai halálának lehetőségét az örökség miatt, egy dolgot nem igazán értettem. Ha ugyebár Jupiter személyében reinkarnálódott az Abrasax csemeték édesanyja, akkor az összes bolygó feletti rendelkezés megint csak őt illeti (az öröksége visszaszáll rá, hiszen "nem halt meg"), azonban szinte csak a Föld miatt megy a harc, a többi bolygó úgy tűnt, mintha kissé háttérbe szorult volna. Egyébként vicces volt látni, ahogy marják egymást az örökség miatt a gyerkőcök és megpróbálják eltenni láb alól az "anyukájukat". Szép kis család mondhatom...
Mikor Jupiter észrevette Caine sebesülését és odatapasztotta a szárnyas betétet a sebre, majdnem felvinnyogtam. Olyan morbid ötlet volt, hogy jót nevettem rajta, elismerésem a találékonyságért.
A királynő és a méhek hasonlata ötletes volt, tetszett ahogy behódoltak neki a méhecskék és követték a mozdulatait. Mindig is csodáltam az állatokat, hogy milyen okosak tudnak lenni, némelyik sokkal intelligensebb az embereknél. (Valljuk be, a legtöbbnél nem is olyan nehéz intelligensebbnek lenniük...)
A szerelmi szálat szerintem feleslegesen vették bele a történetbe, anélkül sokkal "hihetőbb" lett volna a film (ha lehet így fogalmazni). Nekem a két karakter összehozása erőltetettnek tűnt, nem igazán illettek össze és a történet vezetésétől is idegen volt. Csak azért beletenni egy kis romantikát, mert "muszáj" valamivel megfogni a női nézőket, szerintem béna húzás.
A különböző hivatalokban való sorban állás és a felségjellel kapcsolatos ügyintézés túlbonyolítása elég béna volt, el nem bírom képzelni, hogy mondjuk egy II. Erzsébet szintű királynőnek ezt a hercehurcát saját magának kelljen végigcsinálnia, vagy akárcsak így játszadozzanak vele... (Ha reinkarnáció, ha nem, sőt, a felismerő kütyü már amúgy is igazolta a származását, tehát értelmetlen volt ez a procedúra.)
Összességében egy teljesen átlagosnak mondható akciófilm, ami semmilyen szinten nem nyújtott maradandót, vagy kiemelkedőt, de időtöltésnek egész jó volt.
Filmnézés ideje: 2015. október 15.
2015. október 20., kedd
Felettünk a Föld (2011)
★★★★☆☆☆☆☆☆
Valamiért ez a film nem igazán jött be, amit részben a szereplőknek, részben a történetvezetésnek tudok be. Pedig alapjában véve nem lett volna rossz a Föld 2 elgondolás, ha kezdtek volna vele valamit a készítők, de nekem úgy tűnt, hogy csak feleslegesen próbálták erőltetni a második Föld elképzelést, különösebb hangsúlyt nem kapott, ki se dolgozták kellőképpen és szerintem teljesen jelentéktelen szál volt.
A film során Rhoda haja állandóan kócos volt, lógott összevissza az arcába, emiatt folyamatosan és rendkívüli módon idegesített, olyan volt, mintha elfelejtettek volna fodrászt alkalmazni a készítők, a csaj pedig elfelejtett volna fésülködni a felvételek előtt. Attól még, hogy megtört a cselekménye súlya alatt, még nem kéne direkt úgy kinéznie, mint egy züllött, utcát járó csövesnek.
Maga a színésznő se nyerte el a szimpátiámat, jellegtelen és szürke volt, nemhogy rokonszenves nem lett, de egyenesen zavart a játéka.
John karaktere is hasonlóképpen unalmas volt, bár miután valamennyire összekapta magát és még mosolyogni is sikerült neki, akkor már nem utáltam annyira.
A mellékszereplők tényleg elég mellékesek voltak, semmilyen érzelmet nem sikerült kiváltaniuk belőlem és nem is kaptak túl sok szöveget ahhoz, hogy véleményt alkossak róluk.
A kamerakezelés néha elég idegesítő tudott lenni, úgy zoomolgattak oda-vissza, mintha csak én szórakoznék a fényképezőgépemmel és képtelen lennék rendesen kezelni és fókuszálni. Ezek a gyors ráközelítések és távolítások az amatőr videózás hatását keltették bennem, bár biztos drámainak szánták ezt a fajta technikát, de nálam nem vált be.
Innentől spoiler-es:
A film elején látható balesetnél értetlenül álltam a helyzet előtt, hogy a család vajon miért ácsorogott a zebránál az autóval, hiszen se - piros - lámpa nem volt, se járókelő, akit átengedtek volna, teljesen úgy jött le, mintha elrontották volna a jelenetet és túl korán értek oda a zebrához, így be kellett várniuk, míg Rhoda beléjük nem száguld a kocsijával.
Arra kíváncsi lennék, hogy a kisfiú mégis hogyan tudott kiesni az ütközés hatására a kocsi szélvédőjén, ha be volt szíjazva a gyerekülésbe?
Az már részletkérdés, hogy bár senki nem hívta a rendőrséget, mégis percek alatt kiértek a helyszínre a zsaruk, ráadásul villogva és szirénázva, tehát direkt a balesethez tartottak, nemcsak úgy arrafelé jártak.
Ezek a figyelmetlenségek rontottak az egyébként igen fontos esemény minőségén számomra, főleg úgy, hogy erre alapozták a további történéseket.
Rhoda Föld 2-re való utazáshoz beküldött története nemhogy nem győzött meg, de számomra súlytalan volt és semmitmondó, egy ilyen utazáshoz sokkal mélyebb érzelmeket felvonultató és hatásosabb mesét várnék. Nemhogy az érdeklődésemet nem keltette fel, de még akkor se hirdetném ki nyertesnek, ha nem érkezne másik pályázat.
Hogy a Föld 2 vajon miért lett egyre nagyobb, hogyan került fokozatosan közelebb a Földhöz, arra nem szolgáltak magyarázattal, mint ahogy arra se, hogyan került egyik napról a másikra ukmukfukk oda.
Nem tudok mit kezdeni a bevásárlós jelenettel, funkciója nem volt a régi ismerőssel való találkozásnak, ahogy túl sok értelme sem, a felszínes jópofizás pedig béna volt.
Ahogy Rhoda mintegy vezeklésként próbálta kitakarítani azt a disznóólat, amit John felhalmozott keserűségében és a látogatásai során egyre közelebb került a férfihoz, nem volt meglepő, simán borítékoltam már az elején, hogyha találkoznak, akkor ez lesz belőle, mint ahogy azt is, hogy a férfi egyre inkább visszatér az életbe Rhoda hatására. És természetesen azt is le mertem volna fogadni, hogy Rhoda végül elmondja neki az igazságot, viszont azt a fogadást elbuktam volna, hogy hirtelen felindulásból megöli a nőt...
Érdekes jelenet volt, mikor a Föld először tudott kapcsolatot létesíteni a Föld 2-vel, végre kaptunk valami kézzel foghatót is, és a kialakult helyzet meglepett. Végtére is a nő saját magával beszélgetett, és ötletes volt az elképzelés, miszerint tükörként tekintenek a Föld 2-re. De ennél tovább nem is nagyon mentünk a gondolatmenettel, amit sérelmezek, érdekelt volna, hogy milyen lehetőségek rejlenek még a készítők szerint a Föld 2-ben.
Amikor Rhoda az első űrhajósról mesélt John-nak, akkor roppant mód idegesítően kopogott a késsel az asztalon, én tutira bediliztem volna tőle, ha még pár percig folytatja, semmi szeretni valót nem találtam az ismétlődő hangban, csak irritált és zavart, bár legalább John-ra nagy hatást tett a meséjével.
Mikor Rhoda elmondja a férfinak a Föld 2-re való utazással kapcsolatos álláspontját, akkor John rendkívül szkeptikusan fogadja, teljesen negatívan áll hozzá az egészhez, sőt, mielőtt megtudná a nő titkát, hogy ő okozta a balesetet, maradásra szeretné bírni a nőt, majd végül miután Rhoda neki adja a nyereményjegyét, boldogan utazik el a Föld 2-re. Érdekes módon hamar megváltozott az elképzelése arról, hogy milyen előítéletekkel viseltetnének az emberek a majdani beszámolójával szemben. Szerettem volna én is "előítéletes" lenni, de természetesen semmi kézzel foghatót nem kaptunk. Hacsak Rhoda megkettőzése nem számít annak... De mivel kidolgozatlan és eléggé háttérbe szorított volt a Föld 2 teória, így a film zárójelenete is teljességgel megmagyarázhatatlan.
Annak fényében, hogy a Föld 2-ről és egyáltalán arról a másik világról szinte semmit nem tudtunk meg, mivel végig súlytalan volt ez a történeti szál, ezt a lezárás nem igazán tudom elfogadni. Mégis miért és hogyan került oda Rhoda "saját maga" a bejárati ajtajukhoz? Innentől lett volna izgalmas a történet, de mivel szerintem maguk a készítők se tudtak mit kezdeni ezzel az ötlettel, inkább gyorsan lezárták a filmet és a nézőre bízták, hogy megmagyarázza a látottakat.
Nos, mivel a készítők ügyetlenül ötvözték a való életet a Föld 2-vel, és nem kaptam hozzá kellő alapot, ezért nekem nincs kedvem a továbbiakban ezen agyalni.
Filmnézés ideje: 2015. október 16.
Valamiért ez a film nem igazán jött be, amit részben a szereplőknek, részben a történetvezetésnek tudok be. Pedig alapjában véve nem lett volna rossz a Föld 2 elgondolás, ha kezdtek volna vele valamit a készítők, de nekem úgy tűnt, hogy csak feleslegesen próbálták erőltetni a második Föld elképzelést, különösebb hangsúlyt nem kapott, ki se dolgozták kellőképpen és szerintem teljesen jelentéktelen szál volt.
A film során Rhoda haja állandóan kócos volt, lógott összevissza az arcába, emiatt folyamatosan és rendkívüli módon idegesített, olyan volt, mintha elfelejtettek volna fodrászt alkalmazni a készítők, a csaj pedig elfelejtett volna fésülködni a felvételek előtt. Attól még, hogy megtört a cselekménye súlya alatt, még nem kéne direkt úgy kinéznie, mint egy züllött, utcát járó csövesnek.
Maga a színésznő se nyerte el a szimpátiámat, jellegtelen és szürke volt, nemhogy rokonszenves nem lett, de egyenesen zavart a játéka.
John karaktere is hasonlóképpen unalmas volt, bár miután valamennyire összekapta magát és még mosolyogni is sikerült neki, akkor már nem utáltam annyira.
A mellékszereplők tényleg elég mellékesek voltak, semmilyen érzelmet nem sikerült kiváltaniuk belőlem és nem is kaptak túl sok szöveget ahhoz, hogy véleményt alkossak róluk.
A kamerakezelés néha elég idegesítő tudott lenni, úgy zoomolgattak oda-vissza, mintha csak én szórakoznék a fényképezőgépemmel és képtelen lennék rendesen kezelni és fókuszálni. Ezek a gyors ráközelítések és távolítások az amatőr videózás hatását keltették bennem, bár biztos drámainak szánták ezt a fajta technikát, de nálam nem vált be.
Innentől spoiler-es:
A film elején látható balesetnél értetlenül álltam a helyzet előtt, hogy a család vajon miért ácsorogott a zebránál az autóval, hiszen se - piros - lámpa nem volt, se járókelő, akit átengedtek volna, teljesen úgy jött le, mintha elrontották volna a jelenetet és túl korán értek oda a zebrához, így be kellett várniuk, míg Rhoda beléjük nem száguld a kocsijával.
Arra kíváncsi lennék, hogy a kisfiú mégis hogyan tudott kiesni az ütközés hatására a kocsi szélvédőjén, ha be volt szíjazva a gyerekülésbe?
Az már részletkérdés, hogy bár senki nem hívta a rendőrséget, mégis percek alatt kiértek a helyszínre a zsaruk, ráadásul villogva és szirénázva, tehát direkt a balesethez tartottak, nemcsak úgy arrafelé jártak.
Ezek a figyelmetlenségek rontottak az egyébként igen fontos esemény minőségén számomra, főleg úgy, hogy erre alapozták a további történéseket.
Rhoda Föld 2-re való utazáshoz beküldött története nemhogy nem győzött meg, de számomra súlytalan volt és semmitmondó, egy ilyen utazáshoz sokkal mélyebb érzelmeket felvonultató és hatásosabb mesét várnék. Nemhogy az érdeklődésemet nem keltette fel, de még akkor se hirdetném ki nyertesnek, ha nem érkezne másik pályázat.
Hogy a Föld 2 vajon miért lett egyre nagyobb, hogyan került fokozatosan közelebb a Földhöz, arra nem szolgáltak magyarázattal, mint ahogy arra se, hogyan került egyik napról a másikra ukmukfukk oda.
Nem tudok mit kezdeni a bevásárlós jelenettel, funkciója nem volt a régi ismerőssel való találkozásnak, ahogy túl sok értelme sem, a felszínes jópofizás pedig béna volt.
Ahogy Rhoda mintegy vezeklésként próbálta kitakarítani azt a disznóólat, amit John felhalmozott keserűségében és a látogatásai során egyre közelebb került a férfihoz, nem volt meglepő, simán borítékoltam már az elején, hogyha találkoznak, akkor ez lesz belőle, mint ahogy azt is, hogy a férfi egyre inkább visszatér az életbe Rhoda hatására. És természetesen azt is le mertem volna fogadni, hogy Rhoda végül elmondja neki az igazságot, viszont azt a fogadást elbuktam volna, hogy hirtelen felindulásból megöli a nőt...
Érdekes jelenet volt, mikor a Föld először tudott kapcsolatot létesíteni a Föld 2-vel, végre kaptunk valami kézzel foghatót is, és a kialakult helyzet meglepett. Végtére is a nő saját magával beszélgetett, és ötletes volt az elképzelés, miszerint tükörként tekintenek a Föld 2-re. De ennél tovább nem is nagyon mentünk a gondolatmenettel, amit sérelmezek, érdekelt volna, hogy milyen lehetőségek rejlenek még a készítők szerint a Föld 2-ben.
Amikor Rhoda az első űrhajósról mesélt John-nak, akkor roppant mód idegesítően kopogott a késsel az asztalon, én tutira bediliztem volna tőle, ha még pár percig folytatja, semmi szeretni valót nem találtam az ismétlődő hangban, csak irritált és zavart, bár legalább John-ra nagy hatást tett a meséjével.
Mikor Rhoda elmondja a férfinak a Föld 2-re való utazással kapcsolatos álláspontját, akkor John rendkívül szkeptikusan fogadja, teljesen negatívan áll hozzá az egészhez, sőt, mielőtt megtudná a nő titkát, hogy ő okozta a balesetet, maradásra szeretné bírni a nőt, majd végül miután Rhoda neki adja a nyereményjegyét, boldogan utazik el a Föld 2-re. Érdekes módon hamar megváltozott az elképzelése arról, hogy milyen előítéletekkel viseltetnének az emberek a majdani beszámolójával szemben. Szerettem volna én is "előítéletes" lenni, de természetesen semmi kézzel foghatót nem kaptunk. Hacsak Rhoda megkettőzése nem számít annak... De mivel kidolgozatlan és eléggé háttérbe szorított volt a Föld 2 teória, így a film zárójelenete is teljességgel megmagyarázhatatlan.
Annak fényében, hogy a Föld 2-ről és egyáltalán arról a másik világról szinte semmit nem tudtunk meg, mivel végig súlytalan volt ez a történeti szál, ezt a lezárás nem igazán tudom elfogadni. Mégis miért és hogyan került oda Rhoda "saját maga" a bejárati ajtajukhoz? Innentől lett volna izgalmas a történet, de mivel szerintem maguk a készítők se tudtak mit kezdeni ezzel az ötlettel, inkább gyorsan lezárták a filmet és a nézőre bízták, hogy megmagyarázza a látottakat.
Nos, mivel a készítők ügyetlenül ötvözték a való életet a Föld 2-vel, és nem kaptam hozzá kellő alapot, ezért nekem nincs kedvem a továbbiakban ezen agyalni.
Filmnézés ideje: 2015. október 16.
2015. október 18., vasárnap
Mentőexpedíció (2015)
★★★★★★★★★★
Ricsi már a múlt héten ezt a filmet szerette volna megnézni a moziban, teljesen rákattant és folyton Matt Damon-ozott, de akkor mégis inkább a Hotel Transylvania 2-t választottuk. Majd jött egy újságcikk, hogy megint Filmünnep van, így most mindössze 790 Ft-ért mozizhatunk. Természetesen kaptunk az alkalmon és nem is csalódtunk, mert nagyon jó szórakozást nyújtott a film.
Le kell szögeznem, hogy a könyvet nem olvastam még, de hamarosan erre is sor kerül, addig is önmagában értékelném a filmet, ahogy szoktam.
Féltem tőle, hogy mivel egyedül hagyjuk egy sivár bolygón a főhőst, egy unalmas és kínlódós történetet kapunk végeredménynek, de szerencsére erről szó se volt. Nemcsak hogy végigizgultam az eseményeket, de folyamatosan történt valami, hol a Marson követhettük a túlélésért folytatott harcot, hol a Földön ötleteltünk a megmentésen, ezáltal nem laposodott el a film és még kellőképpen vicces is volt néhány jelenet, ezzel is oldották a feszültséget.
Szerintem mind a Marson játszódó részek, mind a földi események megfelelő arányban voltak egymással, jól váltakoztak a helyszínek, nem untam el egyik eseménysor követését sem. Az idővel is elég jól ügyeskedtek a készítők, elég nagy lépésekben haladtunk ahhoz, hogy ne tartson órákig a film, ezáltal ne váljon vontatottá, és bár nem tudom, hogy mennyit hagytak ki a könyvhöz képest, számomra végig érthető, követhető és összefüggő maradt a történet.
Nem véletlenül Mark Watney volt az egyik űrhajós, kétlem, hogy egy NASA szintű szervezet megengedhetné, hogy egy olyan ember is a fedezők között legyen, aki nincs a kellő szakértelem, elszántság, bátorság és intelligencia birtokában. De mivel Mark mindezt kitűnően ötvözi és profi abban, amit csinál, így egy kedvelhető és okos karaktert kaptunk, aki ráadásul még ezt az irtózatosan nehéz helyzetet is képes könnyedén kezelni, a kitartása irigylésre méltó.
Matt Damont már sok filmben láttam, sokféle helyzetben, nem mondom, hogy kiemelkedő színész lenne, de erre a szerepre tökéletes választásnak bizonyult, mert nagyon jól hozta a karaktert.
Ahogyan a földi irányítóközpont dolgozóit, illetve a főnökség tagjait is remek színészek játszották, akikhez passzolt a szerepük.
A látvánnyal talán mondanom se kell, hogy nem voltak gondok, de szerintem egy Ridley Scott kaliberű rendezőnél ez elengedhetetlen és természetes.
A diszkózenével való nosztalgiázás és piszkálódás nekem bejött, amint meghallottam egyik-másik számot máris jó kedvre derültem, mivel ezekkel a zenékkel is csak még inkább vidámmá és könnyeddé tették az egyébként valójában igencsak komoly eseményeket. Kiválóan sikerült beépíteniük a készítőknek a jelenetek közé a dalokat, elismerésem.
Innentől spoiler-es:
Bámulatos volt, hogy Mark a Marson fellelhető eszközök és egyéb dolgok segítségével milyen ügyesen eszkábálta össze az "üvegházat", hogyan készített vizet, vagy a Pathfinder megkeresése után miként alkotta meg a hexadecimális jelrendszert az üzengetéshez. Egyszerűen zseniális a gondolkodása és a tudása, ami még a legnehezebb helyzetekben sem hagyja cserben. Bármilyen viszontagság esetén talpra állt, még akkor is, amikor látszólag menthetetlen volt a helyzet.
Azt nem igazán értettem, hogy Mark eleinte mindig borotvált volt, aztán egyszer csak szakállal láttuk. Rendben, hogy még fürödni sem tudott, az élelemmel való spórolás kivett az erejéből, és kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem jól nézzen ki, de akkor az elején miért vesződött vele, ha aztán már nem érdekelte?
Az idő múlását, a készletek fogyását és Mark szenvedéseit a teste változásával jól érzékeltették, ahogy egyre soványabb lett és kisebesedett a bőre. A humora és az élni akarása megmaradt, de a nélkülözést megsínylette az egészsége.
A videó felvételek rögzítése jó ötletnek bizonyult, így legalább nemcsak némán tett-vett, hanem elszórakoztatta mind a nézőket, mind magát. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezekkel a felvételekkel végül mi lett. Mert a Földön nem látták őket, és ugyebár magával sem vitte a végén. Pedig kár lenne ezekért a videókért, fantasztikus felvételek lettek.
Szerintem a földi irányítás hatalmasat hibázott akkor, amikor rájöttek a felvételek alapján, hogy Mark még él, de erről nagyon sokáig nem szóltak a Hermész fedélzetén hazafelé tartó társainak. Rengeteg időt pazaroltak el ezzel, bár valószínűleg ez is kellett ahhoz, hogy a film megfelelő módon fogva tartsa a figyelmemet, mert Mark túlélése ezáltal még inkább szélsőséges pályán mozgott. Ha azonnal visszafordulnak és felveszik valahogy, akkor kevésbé lett volna ennyire drámai és magával ragadó a történet, tehát ez az elhallgatás szükséges volt az izgalmak fokozásához.
A földi irányításnál dolgozók érveinek ütköztetése és a lehetőségeken való agyalás jól ki volt dolgozva, ebből is látszott, hogy mennyire sok mindenre kell odafigyelni és milyen sok a hibalehetőség.
Az sejthető volt, hogy az élelemmel teli űrhajó nem fogja teljesíteni a hozzá fűzött reményeket, túl szép lett volna.
A kínaiak bekapcsolódása a mentőakcióba egyértelműen mutatta, hogy a bajban az összefogásra nagy szükség van, nagyon tetszett, hogy ilyen segítőkészek.
Hiányoltam, hogy a Hermészről sokáig semmit nem mutattak, mintha teljesen elfelejtkeztek volna róluk, csak akkor kerültek megint elő, amikor közölték velük, hogy Mark életben maradt. A Hermész legénysége szinte előre borítékolható módon a Marshoz való visszatérést választotta, ezen nem lepődtem meg túlzottan, bár Lewis parancsnok érvelése kellőképpen elrettentő volt. A legénység tagjai nagyon szimpatikusak voltak, nemcsak ezért a lépésért, hanem úgy összességében a viselkedésük miatt, remek kis csapatot alkottak.
Hogy a valóságban mennyire állják meg a helyüket a végső megmentés eseményei, azt nem tudom, de minden esetre én elfogadtam azt a teljesen valószerűtlen helyzetet, hogy valaki egy lecsonkított űrhajóval is fel tud úgy szállni, hogy túlélje, és a Vasember módszer is ötletes volt, bár ha engem kérdeztek, akkor legszívesebben írnék egy levelet ezzel kapcsolatban az Állítólag... televíziós sorozatnak, hogy foglalkozzanak egy kicsit a kérdéssel.
Nem tudom, hogy mindössze egyetlen ember megmentése a való életben is így működne-e, hogy milliárdokat költenének űrhajók felbocsátására, űrhajósok életét kockáztatnák és a külföldiek is hasonlóképpen segítőkészek lennének-e, hiszen az az ember akiért mondjuk ennyit küzdenek lehet, hogy a visszatérést követő héten autóbaleset áldozata lesz és így hiába kockáztattak mindent. Valószínűleg presztízskérdés lenne, így mindent elkövetnének, ha látnának rá esélyt, hogy élve visszahozzák, de őszintén kíváncsi lennék a NASA lépéseire egy ilyen helyzetben. Arra meg pláne, hogy valóban élőben követhetnénk-e végig a mentés eseményeit és az üzenetváltásokat. Szerintem nem.
Kimondottan örülök a magyar helyszíneknek, illetve készítőknek, jó volt látni, hogy egy ilyen kaliberű filmben mi is helyet kaptunk nemcsak látványilag, de háttérmunka terén is. A Lágymányosi híd, a HÉV, a Művészetek Palotája, vagy a Bálna felismerése minden esetben mosolyt csalt az arcomra és jó érzéssel töltött el. Köszönöm, hogy ezzel is kaptam még egy kis pluszt.
Filmnézés ideje: 2015. október 17.
Ricsi már a múlt héten ezt a filmet szerette volna megnézni a moziban, teljesen rákattant és folyton Matt Damon-ozott, de akkor mégis inkább a Hotel Transylvania 2-t választottuk. Majd jött egy újságcikk, hogy megint Filmünnep van, így most mindössze 790 Ft-ért mozizhatunk. Természetesen kaptunk az alkalmon és nem is csalódtunk, mert nagyon jó szórakozást nyújtott a film.
Le kell szögeznem, hogy a könyvet nem olvastam még, de hamarosan erre is sor kerül, addig is önmagában értékelném a filmet, ahogy szoktam.
Féltem tőle, hogy mivel egyedül hagyjuk egy sivár bolygón a főhőst, egy unalmas és kínlódós történetet kapunk végeredménynek, de szerencsére erről szó se volt. Nemcsak hogy végigizgultam az eseményeket, de folyamatosan történt valami, hol a Marson követhettük a túlélésért folytatott harcot, hol a Földön ötleteltünk a megmentésen, ezáltal nem laposodott el a film és még kellőképpen vicces is volt néhány jelenet, ezzel is oldották a feszültséget.
Szerintem mind a Marson játszódó részek, mind a földi események megfelelő arányban voltak egymással, jól váltakoztak a helyszínek, nem untam el egyik eseménysor követését sem. Az idővel is elég jól ügyeskedtek a készítők, elég nagy lépésekben haladtunk ahhoz, hogy ne tartson órákig a film, ezáltal ne váljon vontatottá, és bár nem tudom, hogy mennyit hagytak ki a könyvhöz képest, számomra végig érthető, követhető és összefüggő maradt a történet.
Nem véletlenül Mark Watney volt az egyik űrhajós, kétlem, hogy egy NASA szintű szervezet megengedhetné, hogy egy olyan ember is a fedezők között legyen, aki nincs a kellő szakértelem, elszántság, bátorság és intelligencia birtokában. De mivel Mark mindezt kitűnően ötvözi és profi abban, amit csinál, így egy kedvelhető és okos karaktert kaptunk, aki ráadásul még ezt az irtózatosan nehéz helyzetet is képes könnyedén kezelni, a kitartása irigylésre méltó.
Matt Damont már sok filmben láttam, sokféle helyzetben, nem mondom, hogy kiemelkedő színész lenne, de erre a szerepre tökéletes választásnak bizonyult, mert nagyon jól hozta a karaktert.
Ahogyan a földi irányítóközpont dolgozóit, illetve a főnökség tagjait is remek színészek játszották, akikhez passzolt a szerepük.
A látvánnyal talán mondanom se kell, hogy nem voltak gondok, de szerintem egy Ridley Scott kaliberű rendezőnél ez elengedhetetlen és természetes.
A diszkózenével való nosztalgiázás és piszkálódás nekem bejött, amint meghallottam egyik-másik számot máris jó kedvre derültem, mivel ezekkel a zenékkel is csak még inkább vidámmá és könnyeddé tették az egyébként valójában igencsak komoly eseményeket. Kiválóan sikerült beépíteniük a készítőknek a jelenetek közé a dalokat, elismerésem.
Innentől spoiler-es:
Bámulatos volt, hogy Mark a Marson fellelhető eszközök és egyéb dolgok segítségével milyen ügyesen eszkábálta össze az "üvegházat", hogyan készített vizet, vagy a Pathfinder megkeresése után miként alkotta meg a hexadecimális jelrendszert az üzengetéshez. Egyszerűen zseniális a gondolkodása és a tudása, ami még a legnehezebb helyzetekben sem hagyja cserben. Bármilyen viszontagság esetén talpra állt, még akkor is, amikor látszólag menthetetlen volt a helyzet.
Azt nem igazán értettem, hogy Mark eleinte mindig borotvált volt, aztán egyszer csak szakállal láttuk. Rendben, hogy még fürödni sem tudott, az élelemmel való spórolás kivett az erejéből, és kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem jól nézzen ki, de akkor az elején miért vesződött vele, ha aztán már nem érdekelte?
Az idő múlását, a készletek fogyását és Mark szenvedéseit a teste változásával jól érzékeltették, ahogy egyre soványabb lett és kisebesedett a bőre. A humora és az élni akarása megmaradt, de a nélkülözést megsínylette az egészsége.
A videó felvételek rögzítése jó ötletnek bizonyult, így legalább nemcsak némán tett-vett, hanem elszórakoztatta mind a nézőket, mind magát. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezekkel a felvételekkel végül mi lett. Mert a Földön nem látták őket, és ugyebár magával sem vitte a végén. Pedig kár lenne ezekért a videókért, fantasztikus felvételek lettek.
Szerintem a földi irányítás hatalmasat hibázott akkor, amikor rájöttek a felvételek alapján, hogy Mark még él, de erről nagyon sokáig nem szóltak a Hermész fedélzetén hazafelé tartó társainak. Rengeteg időt pazaroltak el ezzel, bár valószínűleg ez is kellett ahhoz, hogy a film megfelelő módon fogva tartsa a figyelmemet, mert Mark túlélése ezáltal még inkább szélsőséges pályán mozgott. Ha azonnal visszafordulnak és felveszik valahogy, akkor kevésbé lett volna ennyire drámai és magával ragadó a történet, tehát ez az elhallgatás szükséges volt az izgalmak fokozásához.
A földi irányításnál dolgozók érveinek ütköztetése és a lehetőségeken való agyalás jól ki volt dolgozva, ebből is látszott, hogy mennyire sok mindenre kell odafigyelni és milyen sok a hibalehetőség.
Az sejthető volt, hogy az élelemmel teli űrhajó nem fogja teljesíteni a hozzá fűzött reményeket, túl szép lett volna.
A kínaiak bekapcsolódása a mentőakcióba egyértelműen mutatta, hogy a bajban az összefogásra nagy szükség van, nagyon tetszett, hogy ilyen segítőkészek.
Hiányoltam, hogy a Hermészről sokáig semmit nem mutattak, mintha teljesen elfelejtkeztek volna róluk, csak akkor kerültek megint elő, amikor közölték velük, hogy Mark életben maradt. A Hermész legénysége szinte előre borítékolható módon a Marshoz való visszatérést választotta, ezen nem lepődtem meg túlzottan, bár Lewis parancsnok érvelése kellőképpen elrettentő volt. A legénység tagjai nagyon szimpatikusak voltak, nemcsak ezért a lépésért, hanem úgy összességében a viselkedésük miatt, remek kis csapatot alkottak.
Hogy a valóságban mennyire állják meg a helyüket a végső megmentés eseményei, azt nem tudom, de minden esetre én elfogadtam azt a teljesen valószerűtlen helyzetet, hogy valaki egy lecsonkított űrhajóval is fel tud úgy szállni, hogy túlélje, és a Vasember módszer is ötletes volt, bár ha engem kérdeztek, akkor legszívesebben írnék egy levelet ezzel kapcsolatban az Állítólag... televíziós sorozatnak, hogy foglalkozzanak egy kicsit a kérdéssel.
Nem tudom, hogy mindössze egyetlen ember megmentése a való életben is így működne-e, hogy milliárdokat költenének űrhajók felbocsátására, űrhajósok életét kockáztatnák és a külföldiek is hasonlóképpen segítőkészek lennének-e, hiszen az az ember akiért mondjuk ennyit küzdenek lehet, hogy a visszatérést követő héten autóbaleset áldozata lesz és így hiába kockáztattak mindent. Valószínűleg presztízskérdés lenne, így mindent elkövetnének, ha látnának rá esélyt, hogy élve visszahozzák, de őszintén kíváncsi lennék a NASA lépéseire egy ilyen helyzetben. Arra meg pláne, hogy valóban élőben követhetnénk-e végig a mentés eseményeit és az üzenetváltásokat. Szerintem nem.
Kimondottan örülök a magyar helyszíneknek, illetve készítőknek, jó volt látni, hogy egy ilyen kaliberű filmben mi is helyet kaptunk nemcsak látványilag, de háttérmunka terén is. A Lágymányosi híd, a HÉV, a Művészetek Palotája, vagy a Bálna felismerése minden esetben mosolyt csalt az arcomra és jó érzéssel töltött el. Köszönöm, hogy ezzel is kaptam még egy kis pluszt.
Filmnézés ideje: 2015. október 17.
2015. október 16., péntek
Monsters - Sötét kontinens (2014)
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆
Spoiler? Ugyan már! Örülj neki inkább, hogy pár perc alatt elmesélem a sztorit (ha egyáltalán volt neki ilyen...) és nem kell neked is végigszenvedned ezt az "izét". Ellenségeidnek nyugodtan ajánlhatod, de ha jót akarsz magadnak, akkor te magad nem nézed meg. Hogy miért? Ezért:
Eddigi életem talán legrosszabb filmjéhez volt "szerencsém"... Úgy kezdődött, hogy magamhoz vettem a plüss Zizipacikámat (kivettem a zsebéből a két 5 Ft-ost), kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén a párom oldalán, majd megkezdtük a mozizást. Valamikor a film felénél már eljutottam arra a pontra, hogy elnézést kértem a vízilovamtól és megígértem neki, hogy visszakapja a 10 forintját az erszényébe, mert még őt is sajnáltam, amiért megnézettem vele a filmet, nehogy már ezért a vacakért még fizessen is.
De lássuk csak, mi is volt a gondom ezzel a "csodálatos" alkotással: összességében MINDEN!
Rengeteg negatív érzelmet kiváltott belőlem a film, nem is tudtam, hogy ennyiféleképpen tudom utálni ezt a kreálmányt. Hol a minősíthetetlen beszélgetések, hol a vontatott történetvezetés, hol a következetlenség zavart legjobban, de volt olyan is, mikor sírva röhögtem a fájdalmas baromságokon, néha fogtam a fejem, hogy milyen pocsék vágással boldogítanak, olykor pedig eljátszottam a narrátor szerepét, máskülönben biztos bealszom az unalomtól.
A film címében szereplő "sötét kontinens" kifejezést nem tudom mire vélni, ugyanis folyamatosan a világosbarna sivatagban játszódik a film, tehát sötétségről szó sem lehet, ezen kívül csak elvétve találkozunk egy-két szörnyecskével, akik nem sok vizet zavarnak, mert vagy vihargyorsan lebombázzuk őket, vagy csak simán, ellenállás nélkül lelövöldözik őket a katonák, netán úgy vágják meg az adott jelenetet, hogy csak simán eltűnjön, esetleg már alapból döglött szörnyet kapunk. Funkciójuk nincs, hiszen az emberek el vannak foglalva egymás gyilkolászásával, és amúgy is teljesen ártalmatlanul sétálgató látványelemekkel van dolgunk, egyetlen példány se bántott senkit, tehát miattuk se lehet sötétnek nevezni a filmet. Leginkább talán a készítők hozzáértésének hiánya miatt volt "sötét", ha bármit is szerettek volna közvetíteni a nézők felé, vagy bármi mondanivalót szántak a filmnek, nos, ez rohadtul nem sikerült.
A film elején kaptunk egy pár idegesítő pasit, akik rendkívül antipatikusak, valamint kapunk egy csomó pucér nős jelenetet, aminek semmihez semmi köze, de biztos úgy gondolták a készítők, hogy a férfi közönség csorgatja majd a nyálát a jelenetek láttán. Számomra leginkább visszataszító és közönséges volt mindez, ráadásul teljesen feleslegesnek tartom.
A kutya és a mini szörny viadala borzalmas látvány volt, legszívesebb kihagytam volna ezt a részt. Utálom, ha valaki kínozza az állatokat, és a kutyaviadalok is annak számítanak. Akik így bánnak az állatokkal, azokat legszívesebben én magam kínoznám meg. Mindig is jobban megviselt az állatok szenvedése, mint az embereké, és ebben a filmben is csak az állatokat tudtam sajnálni.
Túllépve ezeken a fantasztikus jeleneteken végre belecsöppenünk a katonai részbe, amit rögtön egy rakás bakival kezdünk.
A helikopterben ülők a fejhallgatón hallgatják egy pasi szövegelését, aki nincs teljesen tisztában az órával ("Közvetlenül az orrotok előtt vannak, 9 óránál!" - Lehet, hogy én tévedek, de nekem legjobb esetben is 11-12-1 óra van az orrom előtt, a 9 óra az a bal oldalamnál van...), majd miután megállapította, hogy egy csordával van dolguk, még kétszer ráeszmél ugyanerre, ráadásul másodszorra teljesen kiakadva. Ezt követően a helikopterrel szépen elrepülgetnek a szörnyek között, de semmit nem csinálnak a bámuláson és a béna pofázáson kívül, csak nézelődnek (illetve majdnem megetetik magunkat az egyik szörnyikével), majd szépen elhagyják a terepet és csak egy pillanatra tekintenek vissza a repülőgépek által totálisan megsemmisített, fekete füstbe burkolózó "kicseszett nagy rákokra". Tényleg úgy gondolták a készítők, hogy ez egy izgalmas jelenet lesz pusztán attól, hogy veszélybe sodorják teljesen feleslegesen a helikopterben ülőket, majd semmit se mutatnak a nagy bombázásból, mert jön a vágás? Akkor nagyot tévedtek, komolyan mondom, ilyen pocsék akciófilm jelenetet már rég láttam.
Ezt követően jön Forrest Őrmester, aki az 5 újonccal ordibál egy sort, mindegyiket kiosztja, beszól nekik, kritizálja azért, amiről nem is tehet, azt hiszi így jópofának tűnik és megkapja a kellő tiszteletet. Tőlem ettől csak az ellenszenvet kapta meg.
Mikor az osztag kilátogatott a lakók közé, akkor a csirkevagdosós részt nem tudtam mire vélni, feleslegesen mutatták be, hogyan kell feldarabolni szegényt. És azt se értettem, hogy minek fényképezgetik a kölyköket és bénáznak a gyerekekkel, meg pacsiznak velük. Megint csak egy értelmetlen jelenetsor.
A felderítéses jelenet végére már sírva fakadtam a röhögéstől.
Először Frater közli, hogy "Amint leszáll az éjszaka, jó alaposan körbenézünk." Na, ez a kijelentés ebben a formában vicces volt, túl sok mindent nem fog látni a sötétben. (Oké, értem én, hogy felveszi az éjjellátót, meg hogy az épület átkutatására vonatkozik a körbenézés, de akkor is béna volt a megfogalmazás.)
Ezt követően az éjjeli felderítésnél találnak egy idős helybéli férfit, aki "elvesztette a gyermekeit és a családját, a bombázásban odaveszett a nyája" (tehát mind a szerettei, mind az állatai meghaltak), erre Frater azt kéri tolmácsolni, hogy "Sajnáljuk és hogy azért jöttünk, hogy megoldjuk a helyzetet...". Na basszus, ha ezt a helyzetet megoldod, akkor leveszem előtted a kalapom.
Majd tovább folytatódik a magas röptű beszélgetés azzal, hogy az öreg pasitól azt kérdezik, hogy vannak-e itt felkelők (na persze, majd biztos megmondja ezt, hogy lehet ilyen hülye kérdést feltenni?), amire az idős férfi azt válaszolja, hogy "elmetszik a torkát, ha beszél", a következő pillanatban pedig azt kéri, hogy "hallgassuk végig". Ez is egy tökéletes párbeszéd volt, köszönjük, még a játékidő kitöltéséhez is gyenge volt.
Majd lelőnek egy "óriásrákot", amiért kapnak egy ordibálós hegyi beszédet, amiért lecsapták és nem tartották szemmel a fejkendős öregembert. Tutira nem normális az a pasi, nem is értem, hogy pontosan mi volt a problémája.
A párbeszédek - bárkik között is zajlottak - rendre értelmetlenek és bénák voltak, nem szóltak semmiről. A szereplők elég gyakran csak néztek ki a fejükből bambán, vagy éppen sétálgattak és nem csináltak semmit, a helikoptereket és autókat minden oldalról jó alaposan megnézhettük, mert rendkívül hosszúak voltak az átkötések.
Mikor két autóval rótták a sivatagot, akkor mellettük rohangáltak az MTR-ek, amin jót vidultak a srácok, de nem lőtték le őket, hogy ne nőjenek meg olyan szép nagy ház méretűre, hanem csak alaposan megnézték őket, majd miután elütötték az egyiket, vidulnak, sikongatnak, meg ujjonganak és megszólal az egyik, hogy "Vagytok még? Vagytok még?" - Igen cseszd meg, vannak még, az egyik éppen mellettetek rohan, és mondjuk le kéne lőni, de ne is foglalkozz vele... Fogtam a fejem rendesen a szerencsétlenkedésen.
És végre elérkeztünk egy ütősnek ígérkező jelenethez, amikor az elől haladó kocsi aknára futott, majd egy másik akna levitte a néger pasi lábait. Örültem neki, hogy végre kezdődik az izgalmas rész, durva jelenetek következtek, már elgondolkodtam rajta, hogy mégis csak kap 1 csillagot a film, de még ezt is elcseszték a készítők, túlságosan elnyújtották a jelenetet, fárasztóvá és unalmassá tették, értelmetlen lövöldözés lett a vége és hosszadalmas szenvedés az emberek elvesztése miatt.
A túlélők megint csak futottak és futottak, átkutattak egy üres házat, majd nemhogy a falak között maradnának, mert ott valamivel biztonságosabb, nem, szépen kiülnek az épület elé, ahol tökéletesen tiszta célpontot nyújtva még két embert elvesztenek egy orvlövésznek köszönhetően. Majd jó hosszan kocsikáztatják a túszejtők a katonákat, ezt is alaposan megnézhetjük, teljesen feleslegesen.
Egy óriásrák érkezik ahhoz az épülethez, ahol a két túlélőt fogva tartják, de nem kapkodja el, kb. 5 percenként lép csak egyet, amitől beremeg a ház. Miután sikerült kiszabadulnia a katonáknak az egyik nyűglődik és ordibál egy kicsit, a másik eltűnik kaszabolni az ottmaradt terroristákat, és hopp, jön a vágás, máris két motorral szeljük a sivatagot. Teljesen értelmetlen volt ez a megoldás, lezáratlanul otthagytuk az öldöklés helyszínét a szörnyikével együtt.
És motorozunk és szenvedünk és kínlódunk ismételten, unalmasan, minden jelenet feleslegesen van elnyújtva, sem érzelmileg, sem semmilyen egyéb módon nem ad semmi pluszt a filmhez, de ha eddig nem lett volna kellőképpen fárasztó a film, akkor most már tényleg az.
De ha ez még nem lett volna elég, akkor sétálgatnak és futnak még egy picit és kínkeserves arcot vágnak egészen addig, míg el nem érnek egy iskolabuszt, amin gyerekek holttesteire bukkannak. Miután felfedezik, hogy az egyik még él, nemhogy segíteni próbálnának neki, hanem Frater egy kegyetlen módszert választva megpróbálja megölni. Igazán "találó" megoldásként befogja a kisfiú száját és orrát. Ha már ennyire meg akarja ölni - amit nem igazán értek, miért - akkor igazán választhatott volna humánusabb megoldást is.
Majd jön három lovas (akik közül az egyik nő, de az állára pingált fekete minta miatt simán benéztem sminkelt pasinak) és se szó, se beszéd hipp-hopp megint jön a vágás, ahol már mindannyian egy tavacskában pancsikolnak, de most már lassított felvételen ám, hogy még jobban szenvedjen a néző.
És jöhet a következő állatdarabolós jelenet a fejkendősök táborában, ezúttal talán egy kecske felaprítását nézhetjük végig részletesen. Esküszöm nem tudom, hogy ezek az állatvagdosós jelenetek miért voltak szükségesek a filmben, számomra - bár eszek húst - zavaróak voltak és undorítóak.
A két katona az értelmetlenül hablatyoló emberekkel ismerkedik, Parkes leszedi a váll lapját és megmutatja a kölyköknek, de érdekes módon a következő jelenetben már megint a helyén van a váll lapja (köszi, eddig is tudtuk, hogy komoly gondok vannak a vágással), fegyvert adnak egy kisfiú kezébe, majd figyelmeztetik, hogy legyen óvatos (ezt aztán a következetesség), a fejkendősök énekelgetnek és tábortüzet raknak, megnézzük Frater szemét és fogait jó közelről és jó alaposan, Parkes a "szakállas nővel" kisétál az iskolabuszhoz és ülnek és szótlanul bámulják az egyik óriásrákot és a készítők egy gyönyörűnek szánt foszforeszkálós spórás jelenettel akarják kiváltani ámulatomat, sikertelenül, mivel én már kb. egy negyedórája azon gondolkodom, hogy basszus, mikor lesz már végre vége ennek a ritka pocsék filmnek? Aztán hajnalban felkelnek, a romoknak, a busznak, az óriásráknak, meg az éjjeli lámpásoknak hűlt helye (hű de szorgalmas volt a takarítóbrigád), Parkes kap egy arcsimogatást és egyedül visszabattyoghat a táborhoz, hogy Frater jól bemoshasson neki egyet... Csodálatos jelenetsor, nem is volt szükség beszélgetésre, így is tökéletesen érthető volt a "semmi".
A mini "rákocska" legalább aranyos volt, kis Cthulhu, bár arra, hogy mitől vált köddé, nem sikerült rájönnöm.
Majd megint csak megyünk, nézünk ki a fejünkből és felderítünk. Vagy ezt már írtam? Nem véletlen, semmi másból nem állt a film, csak ezeknek a jeleneteknek az ismétléséből, különböző helyszíneken.
Mikor végre megtalálják a 4 eltűnt katonát, Frater totálisan bekattan, ráadásul még egy férfit is lelő zavarodottságában. Majd Parkes a törzsőrmestert hátba lövi (a lábon lövés biztos nem lett volna kellőképpen figyelmeztető), de a készítőket nem zavarja, hogy Parkes a férfit a háta jobb oldalán találja el, mert mikor szemből mutatják akkor nem a jobb oldala vérzik, hanem a bal. Részletkérdés, ettől még meghal.
Mellesleg ha nem lenne zavaró, hogy szinte semmiről nem szól a film, és csak következetlenül elnyújtott szenvedést kapunk, akkor ráadásnak a film utolsó körülbelül 25 percében beszélni is elfelejtenek a szereplők, mert mindössze kb. 10-15 mondat hangzik el. Ez az üresjárat felőrölte az idegeimet, jobban szenvedtem, mint a 2001 Űrodüsszeia vagy a Drive című filmeknél.
Amit csak el lehet rontani egy filmnél, azt a készítők megtették. A kívánt hatást a jelenetek indokolatlanul hosszúra nyújtásával nem sikerült elérniük, a szereplők párbeszédei gyatrák voltak (feltéve, hogy beszéltek egyáltalán), és a szörnyek teljesen feleslegesek voltak (bár a CGI legalább jó volt).
Bocsánat, ha esetleg túl sokszor ismételten, vagy elragadtattam magam, de ilyen indulatokat már régen tudott kihozni belőlem film, órákig tudnám sorolni a hibáit.
Filmnézés ideje: 2015. október 15.
Spoiler? Ugyan már! Örülj neki inkább, hogy pár perc alatt elmesélem a sztorit (ha egyáltalán volt neki ilyen...) és nem kell neked is végigszenvedned ezt az "izét". Ellenségeidnek nyugodtan ajánlhatod, de ha jót akarsz magadnak, akkor te magad nem nézed meg. Hogy miért? Ezért:
Eddigi életem talán legrosszabb filmjéhez volt "szerencsém"... Úgy kezdődött, hogy magamhoz vettem a plüss Zizipacikámat (kivettem a zsebéből a két 5 Ft-ost), kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén a párom oldalán, majd megkezdtük a mozizást. Valamikor a film felénél már eljutottam arra a pontra, hogy elnézést kértem a vízilovamtól és megígértem neki, hogy visszakapja a 10 forintját az erszényébe, mert még őt is sajnáltam, amiért megnézettem vele a filmet, nehogy már ezért a vacakért még fizessen is.
De lássuk csak, mi is volt a gondom ezzel a "csodálatos" alkotással: összességében MINDEN!
Rengeteg negatív érzelmet kiváltott belőlem a film, nem is tudtam, hogy ennyiféleképpen tudom utálni ezt a kreálmányt. Hol a minősíthetetlen beszélgetések, hol a vontatott történetvezetés, hol a következetlenség zavart legjobban, de volt olyan is, mikor sírva röhögtem a fájdalmas baromságokon, néha fogtam a fejem, hogy milyen pocsék vágással boldogítanak, olykor pedig eljátszottam a narrátor szerepét, máskülönben biztos bealszom az unalomtól.
A film címében szereplő "sötét kontinens" kifejezést nem tudom mire vélni, ugyanis folyamatosan a világosbarna sivatagban játszódik a film, tehát sötétségről szó sem lehet, ezen kívül csak elvétve találkozunk egy-két szörnyecskével, akik nem sok vizet zavarnak, mert vagy vihargyorsan lebombázzuk őket, vagy csak simán, ellenállás nélkül lelövöldözik őket a katonák, netán úgy vágják meg az adott jelenetet, hogy csak simán eltűnjön, esetleg már alapból döglött szörnyet kapunk. Funkciójuk nincs, hiszen az emberek el vannak foglalva egymás gyilkolászásával, és amúgy is teljesen ártalmatlanul sétálgató látványelemekkel van dolgunk, egyetlen példány se bántott senkit, tehát miattuk se lehet sötétnek nevezni a filmet. Leginkább talán a készítők hozzáértésének hiánya miatt volt "sötét", ha bármit is szerettek volna közvetíteni a nézők felé, vagy bármi mondanivalót szántak a filmnek, nos, ez rohadtul nem sikerült.
A film elején kaptunk egy pár idegesítő pasit, akik rendkívül antipatikusak, valamint kapunk egy csomó pucér nős jelenetet, aminek semmihez semmi köze, de biztos úgy gondolták a készítők, hogy a férfi közönség csorgatja majd a nyálát a jelenetek láttán. Számomra leginkább visszataszító és közönséges volt mindez, ráadásul teljesen feleslegesnek tartom.
A kutya és a mini szörny viadala borzalmas látvány volt, legszívesebb kihagytam volna ezt a részt. Utálom, ha valaki kínozza az állatokat, és a kutyaviadalok is annak számítanak. Akik így bánnak az állatokkal, azokat legszívesebben én magam kínoznám meg. Mindig is jobban megviselt az állatok szenvedése, mint az embereké, és ebben a filmben is csak az állatokat tudtam sajnálni.
Túllépve ezeken a fantasztikus jeleneteken végre belecsöppenünk a katonai részbe, amit rögtön egy rakás bakival kezdünk.
A helikopterben ülők a fejhallgatón hallgatják egy pasi szövegelését, aki nincs teljesen tisztában az órával ("Közvetlenül az orrotok előtt vannak, 9 óránál!" - Lehet, hogy én tévedek, de nekem legjobb esetben is 11-12-1 óra van az orrom előtt, a 9 óra az a bal oldalamnál van...), majd miután megállapította, hogy egy csordával van dolguk, még kétszer ráeszmél ugyanerre, ráadásul másodszorra teljesen kiakadva. Ezt követően a helikopterrel szépen elrepülgetnek a szörnyek között, de semmit nem csinálnak a bámuláson és a béna pofázáson kívül, csak nézelődnek (illetve majdnem megetetik magunkat az egyik szörnyikével), majd szépen elhagyják a terepet és csak egy pillanatra tekintenek vissza a repülőgépek által totálisan megsemmisített, fekete füstbe burkolózó "kicseszett nagy rákokra". Tényleg úgy gondolták a készítők, hogy ez egy izgalmas jelenet lesz pusztán attól, hogy veszélybe sodorják teljesen feleslegesen a helikopterben ülőket, majd semmit se mutatnak a nagy bombázásból, mert jön a vágás? Akkor nagyot tévedtek, komolyan mondom, ilyen pocsék akciófilm jelenetet már rég láttam.
Ezt követően jön Forrest Őrmester, aki az 5 újonccal ordibál egy sort, mindegyiket kiosztja, beszól nekik, kritizálja azért, amiről nem is tehet, azt hiszi így jópofának tűnik és megkapja a kellő tiszteletet. Tőlem ettől csak az ellenszenvet kapta meg.
Mikor az osztag kilátogatott a lakók közé, akkor a csirkevagdosós részt nem tudtam mire vélni, feleslegesen mutatták be, hogyan kell feldarabolni szegényt. És azt se értettem, hogy minek fényképezgetik a kölyköket és bénáznak a gyerekekkel, meg pacsiznak velük. Megint csak egy értelmetlen jelenetsor.
A felderítéses jelenet végére már sírva fakadtam a röhögéstől.
Először Frater közli, hogy "Amint leszáll az éjszaka, jó alaposan körbenézünk." Na, ez a kijelentés ebben a formában vicces volt, túl sok mindent nem fog látni a sötétben. (Oké, értem én, hogy felveszi az éjjellátót, meg hogy az épület átkutatására vonatkozik a körbenézés, de akkor is béna volt a megfogalmazás.)
Ezt követően az éjjeli felderítésnél találnak egy idős helybéli férfit, aki "elvesztette a gyermekeit és a családját, a bombázásban odaveszett a nyája" (tehát mind a szerettei, mind az állatai meghaltak), erre Frater azt kéri tolmácsolni, hogy "Sajnáljuk és hogy azért jöttünk, hogy megoldjuk a helyzetet...". Na basszus, ha ezt a helyzetet megoldod, akkor leveszem előtted a kalapom.
Majd tovább folytatódik a magas röptű beszélgetés azzal, hogy az öreg pasitól azt kérdezik, hogy vannak-e itt felkelők (na persze, majd biztos megmondja ezt, hogy lehet ilyen hülye kérdést feltenni?), amire az idős férfi azt válaszolja, hogy "elmetszik a torkát, ha beszél", a következő pillanatban pedig azt kéri, hogy "hallgassuk végig". Ez is egy tökéletes párbeszéd volt, köszönjük, még a játékidő kitöltéséhez is gyenge volt.
Majd lelőnek egy "óriásrákot", amiért kapnak egy ordibálós hegyi beszédet, amiért lecsapták és nem tartották szemmel a fejkendős öregembert. Tutira nem normális az a pasi, nem is értem, hogy pontosan mi volt a problémája.
A párbeszédek - bárkik között is zajlottak - rendre értelmetlenek és bénák voltak, nem szóltak semmiről. A szereplők elég gyakran csak néztek ki a fejükből bambán, vagy éppen sétálgattak és nem csináltak semmit, a helikoptereket és autókat minden oldalról jó alaposan megnézhettük, mert rendkívül hosszúak voltak az átkötések.
Mikor két autóval rótták a sivatagot, akkor mellettük rohangáltak az MTR-ek, amin jót vidultak a srácok, de nem lőtték le őket, hogy ne nőjenek meg olyan szép nagy ház méretűre, hanem csak alaposan megnézték őket, majd miután elütötték az egyiket, vidulnak, sikongatnak, meg ujjonganak és megszólal az egyik, hogy "Vagytok még? Vagytok még?" - Igen cseszd meg, vannak még, az egyik éppen mellettetek rohan, és mondjuk le kéne lőni, de ne is foglalkozz vele... Fogtam a fejem rendesen a szerencsétlenkedésen.
És végre elérkeztünk egy ütősnek ígérkező jelenethez, amikor az elől haladó kocsi aknára futott, majd egy másik akna levitte a néger pasi lábait. Örültem neki, hogy végre kezdődik az izgalmas rész, durva jelenetek következtek, már elgondolkodtam rajta, hogy mégis csak kap 1 csillagot a film, de még ezt is elcseszték a készítők, túlságosan elnyújtották a jelenetet, fárasztóvá és unalmassá tették, értelmetlen lövöldözés lett a vége és hosszadalmas szenvedés az emberek elvesztése miatt.
A túlélők megint csak futottak és futottak, átkutattak egy üres házat, majd nemhogy a falak között maradnának, mert ott valamivel biztonságosabb, nem, szépen kiülnek az épület elé, ahol tökéletesen tiszta célpontot nyújtva még két embert elvesztenek egy orvlövésznek köszönhetően. Majd jó hosszan kocsikáztatják a túszejtők a katonákat, ezt is alaposan megnézhetjük, teljesen feleslegesen.
Egy óriásrák érkezik ahhoz az épülethez, ahol a két túlélőt fogva tartják, de nem kapkodja el, kb. 5 percenként lép csak egyet, amitől beremeg a ház. Miután sikerült kiszabadulnia a katonáknak az egyik nyűglődik és ordibál egy kicsit, a másik eltűnik kaszabolni az ottmaradt terroristákat, és hopp, jön a vágás, máris két motorral szeljük a sivatagot. Teljesen értelmetlen volt ez a megoldás, lezáratlanul otthagytuk az öldöklés helyszínét a szörnyikével együtt.
És motorozunk és szenvedünk és kínlódunk ismételten, unalmasan, minden jelenet feleslegesen van elnyújtva, sem érzelmileg, sem semmilyen egyéb módon nem ad semmi pluszt a filmhez, de ha eddig nem lett volna kellőképpen fárasztó a film, akkor most már tényleg az.
De ha ez még nem lett volna elég, akkor sétálgatnak és futnak még egy picit és kínkeserves arcot vágnak egészen addig, míg el nem érnek egy iskolabuszt, amin gyerekek holttesteire bukkannak. Miután felfedezik, hogy az egyik még él, nemhogy segíteni próbálnának neki, hanem Frater egy kegyetlen módszert választva megpróbálja megölni. Igazán "találó" megoldásként befogja a kisfiú száját és orrát. Ha már ennyire meg akarja ölni - amit nem igazán értek, miért - akkor igazán választhatott volna humánusabb megoldást is.
Majd jön három lovas (akik közül az egyik nő, de az állára pingált fekete minta miatt simán benéztem sminkelt pasinak) és se szó, se beszéd hipp-hopp megint jön a vágás, ahol már mindannyian egy tavacskában pancsikolnak, de most már lassított felvételen ám, hogy még jobban szenvedjen a néző.
És jöhet a következő állatdarabolós jelenet a fejkendősök táborában, ezúttal talán egy kecske felaprítását nézhetjük végig részletesen. Esküszöm nem tudom, hogy ezek az állatvagdosós jelenetek miért voltak szükségesek a filmben, számomra - bár eszek húst - zavaróak voltak és undorítóak.
A két katona az értelmetlenül hablatyoló emberekkel ismerkedik, Parkes leszedi a váll lapját és megmutatja a kölyköknek, de érdekes módon a következő jelenetben már megint a helyén van a váll lapja (köszi, eddig is tudtuk, hogy komoly gondok vannak a vágással), fegyvert adnak egy kisfiú kezébe, majd figyelmeztetik, hogy legyen óvatos (ezt aztán a következetesség), a fejkendősök énekelgetnek és tábortüzet raknak, megnézzük Frater szemét és fogait jó közelről és jó alaposan, Parkes a "szakállas nővel" kisétál az iskolabuszhoz és ülnek és szótlanul bámulják az egyik óriásrákot és a készítők egy gyönyörűnek szánt foszforeszkálós spórás jelenettel akarják kiváltani ámulatomat, sikertelenül, mivel én már kb. egy negyedórája azon gondolkodom, hogy basszus, mikor lesz már végre vége ennek a ritka pocsék filmnek? Aztán hajnalban felkelnek, a romoknak, a busznak, az óriásráknak, meg az éjjeli lámpásoknak hűlt helye (hű de szorgalmas volt a takarítóbrigád), Parkes kap egy arcsimogatást és egyedül visszabattyoghat a táborhoz, hogy Frater jól bemoshasson neki egyet... Csodálatos jelenetsor, nem is volt szükség beszélgetésre, így is tökéletesen érthető volt a "semmi".
A mini "rákocska" legalább aranyos volt, kis Cthulhu, bár arra, hogy mitől vált köddé, nem sikerült rájönnöm.
Majd megint csak megyünk, nézünk ki a fejünkből és felderítünk. Vagy ezt már írtam? Nem véletlen, semmi másból nem állt a film, csak ezeknek a jeleneteknek az ismétléséből, különböző helyszíneken.
Mikor végre megtalálják a 4 eltűnt katonát, Frater totálisan bekattan, ráadásul még egy férfit is lelő zavarodottságában. Majd Parkes a törzsőrmestert hátba lövi (a lábon lövés biztos nem lett volna kellőképpen figyelmeztető), de a készítőket nem zavarja, hogy Parkes a férfit a háta jobb oldalán találja el, mert mikor szemből mutatják akkor nem a jobb oldala vérzik, hanem a bal. Részletkérdés, ettől még meghal.
Mellesleg ha nem lenne zavaró, hogy szinte semmiről nem szól a film, és csak következetlenül elnyújtott szenvedést kapunk, akkor ráadásnak a film utolsó körülbelül 25 percében beszélni is elfelejtenek a szereplők, mert mindössze kb. 10-15 mondat hangzik el. Ez az üresjárat felőrölte az idegeimet, jobban szenvedtem, mint a 2001 Űrodüsszeia vagy a Drive című filmeknél.
Amit csak el lehet rontani egy filmnél, azt a készítők megtették. A kívánt hatást a jelenetek indokolatlanul hosszúra nyújtásával nem sikerült elérniük, a szereplők párbeszédei gyatrák voltak (feltéve, hogy beszéltek egyáltalán), és a szörnyek teljesen feleslegesek voltak (bár a CGI legalább jó volt).
Bocsánat, ha esetleg túl sokszor ismételten, vagy elragadtattam magam, de ilyen indulatokat már régen tudott kihozni belőlem film, órákig tudnám sorolni a hibáit.
Filmnézés ideje: 2015. október 15.
2015. október 13., kedd
Ta-mia Sansa: A döntés joga (Gender krónikák 2.)
★★★★★★★★★★
Az értékelés eredeti verzióját még 2013. július 29-én írtam Sansa-nak, a tesztolvasást követően.
Befejeztem az Exodust. Még mindig címet akarsz cserélni? Mert akkor a Megalkuvók tökéletes lenne… Basszus, itt mindenki eladja a lelkét…?
Hoztad a megszokott stílust, megint nagyon szerettem a könyvet, hogy több szálon fut a cselekmény és ráadásként könyves idézeteket is kaphatunk a jövőből. Ennél jobban talán nem is tudtad volna kiszínezni a sztorit. Bár, ha belőled indulok ki, talán még ezt is űberelni tudtad volna. Gratulálok.
A történetet érdekesen alakítottad, nem laposodott el, mindig vártam, mi lesz a következő fordulat és rendre egy olyan eseménynél szakítottad félbe a mesélést, hogy akarjam tudni a folytatást.
Talán kicsit lelkizősre sikerült, mindenki folyamatosan kesergett, senkinek nem voltak jó emlékei és bár ezt a vége felé Sandra és James kapcsolatával próbáltad egyensúlyozni, így is eléggé depresszív kötetecske lett. Tudom, hogy ez volt a cél, mindenkinek a megtörése és a kilátástalanság érzékeltetése, de akkor is.
Innentől spoiler-es:
Végül csak kinyírtad Tomot és ezzel zártad a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, megteszed-e és ha igen, akkor hogyan, de meg kell hagynom, nagyon jól csináltad. (Ha a lövöldözéskor lőtted volna le, akkor is nagyot szólt volna, de így asztalfejelgetős lett…)
A szereplőkkel kapcsolatban:
Bert: Túl sokat és szinte folyamatosan arra gondol, hogyan tegyen keresztbe az anyjának és hogyan térjenek vissza a Földre. A végén már kezdtem unni, hogy csak ez jár a buksijában, el sem gondolkodik egy pillanatra sem azon, hogy az anyjának igaza lehetne, és oké, hogy egy elkényeztetett taknyos kölyök, de eléggé fárasztó volt csak ezt hallani tőle… Elég irritálóra sikerült, kellőképpen megutáltam.
Doki: Kedves, naiv öregember, aki bár a jó ügy érdekében tesz mindent, mégis elbaltázza. Én személy szerint nem tudnék rá haragudni a vírus elszabadulása miatt, hiszen a kísérletezésnek rendszerint következményei vannak és nem tudhatta, hogy mire számítson. Nem egy olyan figura, aki főszereplő létére különösebb benyomást tenne rám, elvoltam vele, de túl szürkécske volt.
JJ: Tudom, hogy rá vagy a legjobban kíváncsi. Leginkább az a rész tetszett, mikor a pasikkal a táborban kiképzősdit játszottak. Szerintem jól állt neki ez a szerep, kemény csajszi volt, utána nehezen fogadtam el, hogy alcsikálva fejti meg a kódokat egyedül, egy üres szobában. Valamiért társasági emberként képzelném el, nem ennyire kockának, hiába szántad annak (írói válasz: "Nem kocka, Asperger szindrómás."). Kedvelhető karakter, de sajnos Cat nyomába sem érhet nálam…
Sandra karaktere egy kicsit háttérbe szorította érzésem szerint, sokkal hangsúlyosabb volt az ő szerepe.
Olvasás ideje: 2013. július
Az értékelés eredeti verzióját még 2013. július 29-én írtam Sansa-nak, a tesztolvasást követően.
Befejeztem az Exodust. Még mindig címet akarsz cserélni? Mert akkor a Megalkuvók tökéletes lenne… Basszus, itt mindenki eladja a lelkét…?
Hoztad a megszokott stílust, megint nagyon szerettem a könyvet, hogy több szálon fut a cselekmény és ráadásként könyves idézeteket is kaphatunk a jövőből. Ennél jobban talán nem is tudtad volna kiszínezni a sztorit. Bár, ha belőled indulok ki, talán még ezt is űberelni tudtad volna. Gratulálok.
A történetet érdekesen alakítottad, nem laposodott el, mindig vártam, mi lesz a következő fordulat és rendre egy olyan eseménynél szakítottad félbe a mesélést, hogy akarjam tudni a folytatást.
Talán kicsit lelkizősre sikerült, mindenki folyamatosan kesergett, senkinek nem voltak jó emlékei és bár ezt a vége felé Sandra és James kapcsolatával próbáltad egyensúlyozni, így is eléggé depresszív kötetecske lett. Tudom, hogy ez volt a cél, mindenkinek a megtörése és a kilátástalanság érzékeltetése, de akkor is.
Innentől spoiler-es:
Végül csak kinyírtad Tomot és ezzel zártad a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, megteszed-e és ha igen, akkor hogyan, de meg kell hagynom, nagyon jól csináltad. (Ha a lövöldözéskor lőtted volna le, akkor is nagyot szólt volna, de így asztalfejelgetős lett…)
A szereplőkkel kapcsolatban:
Bert: Túl sokat és szinte folyamatosan arra gondol, hogyan tegyen keresztbe az anyjának és hogyan térjenek vissza a Földre. A végén már kezdtem unni, hogy csak ez jár a buksijában, el sem gondolkodik egy pillanatra sem azon, hogy az anyjának igaza lehetne, és oké, hogy egy elkényeztetett taknyos kölyök, de eléggé fárasztó volt csak ezt hallani tőle… Elég irritálóra sikerült, kellőképpen megutáltam.
Doki: Kedves, naiv öregember, aki bár a jó ügy érdekében tesz mindent, mégis elbaltázza. Én személy szerint nem tudnék rá haragudni a vírus elszabadulása miatt, hiszen a kísérletezésnek rendszerint következményei vannak és nem tudhatta, hogy mire számítson. Nem egy olyan figura, aki főszereplő létére különösebb benyomást tenne rám, elvoltam vele, de túl szürkécske volt.
JJ: Tudom, hogy rá vagy a legjobban kíváncsi. Leginkább az a rész tetszett, mikor a pasikkal a táborban kiképzősdit játszottak. Szerintem jól állt neki ez a szerep, kemény csajszi volt, utána nehezen fogadtam el, hogy alcsikálva fejti meg a kódokat egyedül, egy üres szobában. Valamiért társasági emberként képzelném el, nem ennyire kockának, hiába szántad annak (írói válasz: "Nem kocka, Asperger szindrómás."). Kedvelhető karakter, de sajnos Cat nyomába sem érhet nálam…
Sandra karaktere egy kicsit háttérbe szorította érzésem szerint, sokkal hangsúlyosabb volt az ő szerepe.
Olvasás ideje: 2013. július
Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak (2012)
★★★★★★★★★☆
Jó volt, jó volt, de kevésbé tetszett, mint a második rész. Nem volt annyira vicces, nem húzódott folyton mosolyra a szám, és a történet vezetése sem volt olyan kreatív és ötletes.
A hangsúly sokkal inkább volt azon, hogy a sok bénázás és rejtegetés közben hogyan kedveli meg Drakula a srácot, mint azon, hogy románc szövődjön a két fiatal között. Ahogy a kölyök felforgatta a szörnyek unalmas életét az jópofa volt, kellett már ez a kis vérpezsdítés a punnyadt népségnek.
Az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő Winnie, a farkas kislány. Lehetett volna több jelenete is, olyan kis cuki.
Ricsivel Drakula "Bla-bla-bla" kifejezését mostantól ugyanúgy használjuk majd, mint a Hős6os után Baymax-ék ökölpacsiját és hogy "Balalalala". Ezek a kis hülyéskedések mindig eszünkbe juttatják a rajzfilmeket és örömmel emlékszünk vissza a mókásabb jelenetekre.
Filmnézés ideje: 2015. október 12.
Jó volt, jó volt, de kevésbé tetszett, mint a második rész. Nem volt annyira vicces, nem húzódott folyton mosolyra a szám, és a történet vezetése sem volt olyan kreatív és ötletes.
A hangsúly sokkal inkább volt azon, hogy a sok bénázás és rejtegetés közben hogyan kedveli meg Drakula a srácot, mint azon, hogy románc szövődjön a két fiatal között. Ahogy a kölyök felforgatta a szörnyek unalmas életét az jópofa volt, kellett már ez a kis vérpezsdítés a punnyadt népségnek.
Az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő Winnie, a farkas kislány. Lehetett volna több jelenete is, olyan kis cuki.
Ricsivel Drakula "Bla-bla-bla" kifejezését mostantól ugyanúgy használjuk majd, mint a Hős6os után Baymax-ék ökölpacsiját és hogy "Balalalala". Ezek a kis hülyéskedések mindig eszünkbe juttatják a rajzfilmeket és örömmel emlékszünk vissza a mókásabb jelenetekre.
Filmnézés ideje: 2015. október 12.
2015. október 11., vasárnap
Hotel Transylvania 2 - Ahol még mindig szörnyen jó (2015)
★★★★★★★★★★
Amint megláttam egy rövid kis részt a filmből (az altatódalt), előtört gyermeki énem és ujjongani kezdett, hogy neki ezt látni kell, annak ellenére, hogy az első részről még csak nem is hallottam idáig. A videót természetesen Ricsinek is megmutattam, és mivel nála is rögtön megragadt, ezért ma meg is néztük a moziban, ezzel is rontva az átlagéletkort a teremben.
Komolyan mondom, ilyenkor örülök neki, hogy még mindig nem tudtam felnőni teljesen, az ilyen rajzfilmeket egyszerűn kár lenne kihagynom, csak azért, mert esetleg akadnak olyanok, akik szerint ez már "ciki" ennyi idős korban. Ezek az emberek ugyanis nem tudják, hogy milyen jókat lehet vidulni egy cuki rajzfilm poénjain is.
Ugyanis az egész film tele volt vicces jelenetekkel, vagy muris beszólásokkal, és szerencsére egyáltalán nem a fárasztó, vagy nagyon klisés verzióból, hanem azokkal, amin szívből lehet nevetni, mert aranyosak és találóak is.
Annak ellenére, hogy a főszereplők a tipikus személyiségjegyekkel voltak felruházva, számomra mégsem hatottak annyira sablonosnak, nem lett kevésbé szerethető egyikük se, mert remekül volt az egész világ felépítve, amibe ráadásul tökéletesen illettek a mellékszereplők is, akik szintén sokat adtak a történethez, ami igazán egyedi és ötletes.
És még a végkifejletet se tudtam előre borítékolni, mert az utolsó pillanatig megvolt mindkét lehetőségnek az esélye.
Sorolhatnám a kedvenc jeleneteimet, de azzal szinte az egész filmet kilistáznám, így inkább csak annyit mondok, hogy akiben lakik még egy csöpp kis rakoncátlan gyerkőc, az mindenképpen nézze meg a filmet, mert megéri, remek kikapcsolódás. Azt viszont már nem állítom ennyire határozottan, hogy a legkisebbek nem rémültek meg egy pár jelenettől/karaktertől, bár a mai gyerkőcök már elég edzettek...
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok az első részre, remélem az is hasonlóképpen elnyeri majd a tetszésemet.
Filmnézés ideje: 2015. október 11.
Amint megláttam egy rövid kis részt a filmből (az altatódalt), előtört gyermeki énem és ujjongani kezdett, hogy neki ezt látni kell, annak ellenére, hogy az első részről még csak nem is hallottam idáig. A videót természetesen Ricsinek is megmutattam, és mivel nála is rögtön megragadt, ezért ma meg is néztük a moziban, ezzel is rontva az átlagéletkort a teremben.
Komolyan mondom, ilyenkor örülök neki, hogy még mindig nem tudtam felnőni teljesen, az ilyen rajzfilmeket egyszerűn kár lenne kihagynom, csak azért, mert esetleg akadnak olyanok, akik szerint ez már "ciki" ennyi idős korban. Ezek az emberek ugyanis nem tudják, hogy milyen jókat lehet vidulni egy cuki rajzfilm poénjain is.
Ugyanis az egész film tele volt vicces jelenetekkel, vagy muris beszólásokkal, és szerencsére egyáltalán nem a fárasztó, vagy nagyon klisés verzióból, hanem azokkal, amin szívből lehet nevetni, mert aranyosak és találóak is.
Annak ellenére, hogy a főszereplők a tipikus személyiségjegyekkel voltak felruházva, számomra mégsem hatottak annyira sablonosnak, nem lett kevésbé szerethető egyikük se, mert remekül volt az egész világ felépítve, amibe ráadásul tökéletesen illettek a mellékszereplők is, akik szintén sokat adtak a történethez, ami igazán egyedi és ötletes.
És még a végkifejletet se tudtam előre borítékolni, mert az utolsó pillanatig megvolt mindkét lehetőségnek az esélye.
Sorolhatnám a kedvenc jeleneteimet, de azzal szinte az egész filmet kilistáznám, így inkább csak annyit mondok, hogy akiben lakik még egy csöpp kis rakoncátlan gyerkőc, az mindenképpen nézze meg a filmet, mert megéri, remek kikapcsolódás. Azt viszont már nem állítom ennyire határozottan, hogy a legkisebbek nem rémültek meg egy pár jelenettől/karaktertől, bár a mai gyerkőcök már elég edzettek...
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok az első részre, remélem az is hasonlóképpen elnyeri majd a tetszésemet.
Filmnézés ideje: 2015. október 11.
Az Álmosvölgy legendája (1999)
★★★★★★★☆☆☆
Az egyedi és különleges képi világot már szerintem megszokhattuk Tim Burton filmjeinél, jelen esetben is megkaptuk ezt az összetéveszthetetlen stílust. Bár nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet (Washington Irving), így nem tudom megmondani, hogy mennyire illik a kivitelezés a kötethez, de önálló alkotásként tekintve rá szerintem elég jól megállja a helyét.
A gyilkosságokhoz kellőképpen komor színvilágot és nyomasztó időjárást kaptunk, ezzel is próbálták fokozni a félelmet, ami nálam sajnos nem igazán jött össze, mert tudva, hogy egy meseszerű legendáról van szó, nem sikerült ezen túllépnem, és valahogy a rémület is távol állt tőlem.
Sem a főszereplők, sem a mellékszereplők játékára nem lehet panaszom, megfelelő színészeket választottak a karakterekhez. A fej nélküli lovas szerintem fejjel rémisztőbb volt, mint nélküle.
Innentől spoiler-es:
Mikor elmondták Ichabod-nak, hogy egy fej nélküli lovas kaszabolja az embereket, ő kellőképpen szkeptikusan fogadta, majd mikor a saját szemével látta, akkor kisgyerek módjára bebújt a takarója alá. Ez azért egy picit vicces volt így.
Miután a szánkba rágták, hogy a könyvet a férfinak a szíve fölött kell tartania, kiszámítható volt, hogy szerepe lesz a férfi megmentésében. Ha nem lett volna ennyire kihangsúlyozva, akkor talán még meg is lepődtem volna, de így nem sikerült, és változatlanul fenntartásokkal kezelem az ilyesfajta életmentést.
Mikor a "boszorka" kikötözte magát a vasláncokkal a falhoz, kipróbálta, hogy nem éri el a pasit, erre mikor a "másik énje" előtör belőle simán a földre teperi a férfit, ez így sántít.
A kisfiú és az anyukája nézik a kifaragott lámpást, ami árnyékokat vet a falra, ahogy forog körbe. Csak a falakra, rájuk, akik közelről nézik, nem.
Nemrég voltam egy horrormúzeumban, így örömmel ismertem fel egy visszaemlékezésben a tüskés széket, illetve a tüskés kalodát ("Vasszűz"), és egyéb kínzóeszközöket. Mindkét szerkezet nagyon meggyőző, és hatékony, ha lehet ezt mondani, a kedvenceim.
A film vége felé megkapjuk a nagy monológot, melyben a mostoha anyuci minden kérdésünket megválaszolja és szépen elmeséli leendő utolsó áldozatának, hogy mit miért csinált. Ez is csak egy szokásos klisé, ezzel próbálják meg az egész filmet összefüggően megmagyarázni, hogy szépen megértsük és összeillesszük a részleteket. Valahogy ezek a vallomások mindig olyan idétlenek. Rendben, hogy szeretnének minden szálat elvarrni és elérni, hogy tisztán lássunk, de tényleg nincs erre valami jobb módszer? És persze megint csak a fő célpontot avatjuk be mindenbe, ahelyett, hogy simán végeznénk vele, ahogy előre elterveztük, így miután a szintén szokásos sablonnak megfelelően - a terv kiagyalójával ellentétben - túléli a dolgokat, legalább tudni fog mindent.
A malom felrobbanása szerintem elég béna volt, mégis mitől robbanhatott fel, a liszttől? Megint csak az izgalmakat szerették volna fokozni, de ez ezúttal sem nagyon sikerült.
Összességében jól felépített, pár apróságtól eltekintve remekül kivitelezett film, megérte megnézni, de talán túl sok horrort láttam már ahhoz, hogy ezek a véres jelenetek már ne tudjanak igazán megrémíteni, főleg, ha ilyen misztikus formában tálalják.
Filmnézés ideje: 2015. október 8.
Az egyedi és különleges képi világot már szerintem megszokhattuk Tim Burton filmjeinél, jelen esetben is megkaptuk ezt az összetéveszthetetlen stílust. Bár nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet (Washington Irving), így nem tudom megmondani, hogy mennyire illik a kivitelezés a kötethez, de önálló alkotásként tekintve rá szerintem elég jól megállja a helyét.
A gyilkosságokhoz kellőképpen komor színvilágot és nyomasztó időjárást kaptunk, ezzel is próbálták fokozni a félelmet, ami nálam sajnos nem igazán jött össze, mert tudva, hogy egy meseszerű legendáról van szó, nem sikerült ezen túllépnem, és valahogy a rémület is távol állt tőlem.
Sem a főszereplők, sem a mellékszereplők játékára nem lehet panaszom, megfelelő színészeket választottak a karakterekhez. A fej nélküli lovas szerintem fejjel rémisztőbb volt, mint nélküle.
Innentől spoiler-es:
Mikor elmondták Ichabod-nak, hogy egy fej nélküli lovas kaszabolja az embereket, ő kellőképpen szkeptikusan fogadta, majd mikor a saját szemével látta, akkor kisgyerek módjára bebújt a takarója alá. Ez azért egy picit vicces volt így.
Miután a szánkba rágták, hogy a könyvet a férfinak a szíve fölött kell tartania, kiszámítható volt, hogy szerepe lesz a férfi megmentésében. Ha nem lett volna ennyire kihangsúlyozva, akkor talán még meg is lepődtem volna, de így nem sikerült, és változatlanul fenntartásokkal kezelem az ilyesfajta életmentést.
Mikor a "boszorka" kikötözte magát a vasláncokkal a falhoz, kipróbálta, hogy nem éri el a pasit, erre mikor a "másik énje" előtör belőle simán a földre teperi a férfit, ez így sántít.
A kisfiú és az anyukája nézik a kifaragott lámpást, ami árnyékokat vet a falra, ahogy forog körbe. Csak a falakra, rájuk, akik közelről nézik, nem.
Nemrég voltam egy horrormúzeumban, így örömmel ismertem fel egy visszaemlékezésben a tüskés széket, illetve a tüskés kalodát ("Vasszűz"), és egyéb kínzóeszközöket. Mindkét szerkezet nagyon meggyőző, és hatékony, ha lehet ezt mondani, a kedvenceim.
A film vége felé megkapjuk a nagy monológot, melyben a mostoha anyuci minden kérdésünket megválaszolja és szépen elmeséli leendő utolsó áldozatának, hogy mit miért csinált. Ez is csak egy szokásos klisé, ezzel próbálják meg az egész filmet összefüggően megmagyarázni, hogy szépen megértsük és összeillesszük a részleteket. Valahogy ezek a vallomások mindig olyan idétlenek. Rendben, hogy szeretnének minden szálat elvarrni és elérni, hogy tisztán lássunk, de tényleg nincs erre valami jobb módszer? És persze megint csak a fő célpontot avatjuk be mindenbe, ahelyett, hogy simán végeznénk vele, ahogy előre elterveztük, így miután a szintén szokásos sablonnak megfelelően - a terv kiagyalójával ellentétben - túléli a dolgokat, legalább tudni fog mindent.
A malom felrobbanása szerintem elég béna volt, mégis mitől robbanhatott fel, a liszttől? Megint csak az izgalmakat szerették volna fokozni, de ez ezúttal sem nagyon sikerült.
Összességében jól felépített, pár apróságtól eltekintve remekül kivitelezett film, megérte megnézni, de talán túl sok horrort láttam már ahhoz, hogy ezek a véres jelenetek már ne tudjanak igazán megrémíteni, főleg, ha ilyen misztikus formában tálalják.
Filmnézés ideje: 2015. október 8.
Ház a tónál (2006)
★★★★★★★☆☆☆
Az ilyen időben össze-vissza ugrálós filmekhez képest ez talán még eléggé követhető, bár néha azért alaposan végig kellett gondolnom egy-két részletet ahhoz, hogy a teljes kép valamennyire összeálljon. Ennek ellenére nem idegesített a két idősík összemosása, egész jól megoldották.
Valahol útközben jöttem rá, hogy alapnak Alex két évvel korábbi életét kell tekinteni, és Kate cselekedetei arra tudnak hatással lenni, mert fordítva, vagy együtt kezelve nem igazán jön össze. Az, hogy a két idősík ilyen közel van egymáshoz azért jó, mert így még valóságosabb minden, könnyen összefésülhető a történet.
Mind a férfi, mind a nő élete teljesen átlagos és hétköznapi, még talán unalmasnak is mondható, különlegességnek csak az számított, ahogy összekapcsolódott az életük, ahogy a férfi a jelenének élte meg azt, ami a nő múltja volt, bár a nő élete ettől gyökeresen nem változott meg a jelenben, csak bizonyos részletekben.
A mellékszereplők teljesen felejthetőek voltak, túl sok pluszt nem adtak a történethez, talán csak Alex apja.
Innentől spoiler-es:
Kate és Alex narrátorkodása jó ötlet volt, ezzel át tudták hidalni, hogy folyton egymás levelének olvasgatásával menjen az idő. A postaláda "időgépként" való használata is jópofa volt. (Ha egy kicsit nagyobb lett volna, akkor vajon bármi/bárki más is visszautazhatott volna?)
Több ponton is megakadtam kicsit az események kigubancolása során.
Mikor Kate megírta a férfinak, hogy elhagyta a könyvét a vonatállomáson, akkor Alex futott a könyvvel a vonat mellett és a nő látta is. Aztán a szülinapi bulin nem ismeri meg a pasit, pedig nem telik el sok idő a kettő között. És ha a férfi még csak most alakítja úgy a dolgokat, hogy megcsókolja a nőt, akkor hogyan emlékezhet rá Kate? Mellesleg az a táncolós jelenet volt talán a film mélypontja, annyira csöpögött és vontatott volt, hogy már vártam, mikor lesz vége.
Azonban mikor a pasi a nő szomorú szavai hatására ültetett egy facsemetét a jövőbeli háza elé, ami azonnal meg is jelent a jövőben, szép terjedelmes fává nőve ki magát, az nagyon romantikus és aranyos volt (oké, ez is csöpögős volt, de legalább ötletes).
Amikor a férfi nem ment el a két évvel későbbre megbeszélt randira, valahogy sejtettem, hogy azért nem, mert már nem él, de hogy pont ő halt meg azon a bizonyos Valentin napon Kate kezei között, érdekes fordulat volt. Ahogyan az is, hogy a nő egy rajz hatására összerakta a képet és végül megmentette a férfi életét. Ezek a fordulatok végre egy kis izgalmat hoztak az egyébként kicsit lapos történetbe. Azt viszont még kicsit emésztenem kell, hogy végül hogy tudtak találkozni egymással, hogyan tudott a két idősík összekapcsolódni, mert addig rendben, hogy a pasi nem hal meg, de a két év különbség hogy tűnik el?
Ha eltekintünk attól, hogy logikai bakikat keressünk a filmben, akkor egészen élvezhető, viszont ha jobban meg szeretnénk érteni és összerakni a kirakóst, akkor sokáig agyalhatunk a részleteken, a miérteken és a hogyanokon, és pont ez a jó benne, felpiszkálja az ember fantáziáját, de ezúttal pozitív értelemben, elgondolkodtatóan.
Filmnézés ideje: 2015. október 10.
Az ilyen időben össze-vissza ugrálós filmekhez képest ez talán még eléggé követhető, bár néha azért alaposan végig kellett gondolnom egy-két részletet ahhoz, hogy a teljes kép valamennyire összeálljon. Ennek ellenére nem idegesített a két idősík összemosása, egész jól megoldották.
Valahol útközben jöttem rá, hogy alapnak Alex két évvel korábbi életét kell tekinteni, és Kate cselekedetei arra tudnak hatással lenni, mert fordítva, vagy együtt kezelve nem igazán jön össze. Az, hogy a két idősík ilyen közel van egymáshoz azért jó, mert így még valóságosabb minden, könnyen összefésülhető a történet.
Mind a férfi, mind a nő élete teljesen átlagos és hétköznapi, még talán unalmasnak is mondható, különlegességnek csak az számított, ahogy összekapcsolódott az életük, ahogy a férfi a jelenének élte meg azt, ami a nő múltja volt, bár a nő élete ettől gyökeresen nem változott meg a jelenben, csak bizonyos részletekben.
A mellékszereplők teljesen felejthetőek voltak, túl sok pluszt nem adtak a történethez, talán csak Alex apja.
Innentől spoiler-es:
Kate és Alex narrátorkodása jó ötlet volt, ezzel át tudták hidalni, hogy folyton egymás levelének olvasgatásával menjen az idő. A postaláda "időgépként" való használata is jópofa volt. (Ha egy kicsit nagyobb lett volna, akkor vajon bármi/bárki más is visszautazhatott volna?)
Több ponton is megakadtam kicsit az események kigubancolása során.
Mikor Kate megírta a férfinak, hogy elhagyta a könyvét a vonatállomáson, akkor Alex futott a könyvvel a vonat mellett és a nő látta is. Aztán a szülinapi bulin nem ismeri meg a pasit, pedig nem telik el sok idő a kettő között. És ha a férfi még csak most alakítja úgy a dolgokat, hogy megcsókolja a nőt, akkor hogyan emlékezhet rá Kate? Mellesleg az a táncolós jelenet volt talán a film mélypontja, annyira csöpögött és vontatott volt, hogy már vártam, mikor lesz vége.
Azonban mikor a pasi a nő szomorú szavai hatására ültetett egy facsemetét a jövőbeli háza elé, ami azonnal meg is jelent a jövőben, szép terjedelmes fává nőve ki magát, az nagyon romantikus és aranyos volt (oké, ez is csöpögős volt, de legalább ötletes).
Amikor a férfi nem ment el a két évvel későbbre megbeszélt randira, valahogy sejtettem, hogy azért nem, mert már nem él, de hogy pont ő halt meg azon a bizonyos Valentin napon Kate kezei között, érdekes fordulat volt. Ahogyan az is, hogy a nő egy rajz hatására összerakta a képet és végül megmentette a férfi életét. Ezek a fordulatok végre egy kis izgalmat hoztak az egyébként kicsit lapos történetbe. Azt viszont még kicsit emésztenem kell, hogy végül hogy tudtak találkozni egymással, hogyan tudott a két idősík összekapcsolódni, mert addig rendben, hogy a pasi nem hal meg, de a két év különbség hogy tűnik el?
Ha eltekintünk attól, hogy logikai bakikat keressünk a filmben, akkor egészen élvezhető, viszont ha jobban meg szeretnénk érteni és összerakni a kirakóst, akkor sokáig agyalhatunk a részleteken, a miérteken és a hogyanokon, és pont ez a jó benne, felpiszkálja az ember fantáziáját, de ezúttal pozitív értelemben, elgondolkodtatóan.
Filmnézés ideje: 2015. október 10.
2015. október 6., kedd
Szilveszter éjjel (2011)
★★★★★☆☆☆☆☆
A Valentin nap című film után gondoltam megnézem a "folytatást" is. Megint rengeteg ember története egy napba sűrítve, ismételten kapkodtam a fejem az ide-oda ugrálás miatt, de legalább ezúttal nem volt minden rózsaszín és habos-babos, nem émelyegtem tőle percenként, hanem valamennyire valóságos helyzeteket kaptunk.
Örültem, hogy ilyen sokféle élethelyzetet bemutatott a film, nemcsak a romantikára volt kiélezve minden jelenet, és végre kiváltott belőlem érzelmeket is, jót tett neki ez a sokszínűség.
Ennek ellenére - természetesen - ezúttal is van bőven, amibe a körmöm akasztgathatom.
Innentől spoiler-es:
Kezdjük talán Laura Carrington és Jensen történetével. Egy évvel korábban a férfi eljegyezte Laura-t, majd "észbe kapott" és hanyatt-homlok kimenekült a kapcsolatból, amit most szeretne helyrehozni. Most. Egy évvel később. Az elmúlt 365 napot mégis mivel töltötte? Ennyi idő nem kell ahhoz, hogy valaki rájöjjön hibázott és mégis szereti a nőt. Miért kellett megvárnia Szilvesztert? Ez így iszonyatosan gáz volt és cseppet sem hihető.
Ahogyan Kate és Sam története sem hihető túlságosan. Egy évvel korábban randiztak, elcsattant egy csók, majd béna módon egy szalvétán üzent a nő, hogy találkozzanak egy év múlva és lelépett. Ezt a szerencsétlenkedést! Ha bejött neki a pasi, akkor miért lépett le? Ennek így semmi értelme. És persze mindketten nagyon várják a találkozót, holott semmit nem tudnak a másikról, majd szerelmesen egymás karjában kötnek ki. Nevetséges.
Elise és Randy összezárása az elakadó liftbe nem új keletű, előszeretettel hozzák össze a párocskákat ezzel a módszerrel a készítők. Ennek most is tanúja lehettünk, de legalább nem volt csöpögős a helyzet, hanem csak az egymás "kóstolgatásáig" jutottak, szerencsére nem csattant el csók, de a kölcsönös szimpátia megvan, amiből bármi lehet. Ez így még számomra is többé-kevésbé elfogadható.
Ingrid és Paul kívánságlista teljesítős sztorija aranyos volt, szeretem amikor ilyen furfangosan oldják meg az egyébként lehetetlennek tűnő kihívásokat. Oké, az a csók a végén talán picit túlzás volt, de egyébként az ő sztorijuk jópofa és ötletes.
A két terhes nő (és az apukák) versengésén jót vidultam, azt hittem, hogy végül egy időpontra tehető majd a szülések ideje és mindketten megkapják a pénzt, ezzel szemben a végkifejlet megható volt, hogy Tess-ék átengedték az immáron három gyerkőcös családnak a "jutalmat". Mindkét család szerethető és szimpatikus volt.
Mind a haldokló Stan, mind az ápolónő Aimee története megrendítő és szomorú volt. Ettől kicsit valóságosabbnak tűnt a film, nemcsak a bulizás és a vidámság, hanem a fájdalom és a veszteség is jelen van ezen a napon is, ahogyan a többin is. Ezt Stan lánya, Claire is kifejtette egy nagyon szép beszédben, tetszett az a jelenet.
A Valentin nap című filmben látott szereplők közül több felbukkant most is, azonban semmilyen egyezést nem mutatott a két történet. Pedig szerintem az is jó lett volna, ha az új karakterek mellett a régiek életébe is bepillantást nyerünk, így egy kicsit bénának érzem ugyanazon szereplők bevonását.
Filmnézés ideje: 2015. október 5.
A Valentin nap című film után gondoltam megnézem a "folytatást" is. Megint rengeteg ember története egy napba sűrítve, ismételten kapkodtam a fejem az ide-oda ugrálás miatt, de legalább ezúttal nem volt minden rózsaszín és habos-babos, nem émelyegtem tőle percenként, hanem valamennyire valóságos helyzeteket kaptunk.
Örültem, hogy ilyen sokféle élethelyzetet bemutatott a film, nemcsak a romantikára volt kiélezve minden jelenet, és végre kiváltott belőlem érzelmeket is, jót tett neki ez a sokszínűség.
Ennek ellenére - természetesen - ezúttal is van bőven, amibe a körmöm akasztgathatom.
Innentől spoiler-es:
Kezdjük talán Laura Carrington és Jensen történetével. Egy évvel korábban a férfi eljegyezte Laura-t, majd "észbe kapott" és hanyatt-homlok kimenekült a kapcsolatból, amit most szeretne helyrehozni. Most. Egy évvel később. Az elmúlt 365 napot mégis mivel töltötte? Ennyi idő nem kell ahhoz, hogy valaki rájöjjön hibázott és mégis szereti a nőt. Miért kellett megvárnia Szilvesztert? Ez így iszonyatosan gáz volt és cseppet sem hihető.
Ahogyan Kate és Sam története sem hihető túlságosan. Egy évvel korábban randiztak, elcsattant egy csók, majd béna módon egy szalvétán üzent a nő, hogy találkozzanak egy év múlva és lelépett. Ezt a szerencsétlenkedést! Ha bejött neki a pasi, akkor miért lépett le? Ennek így semmi értelme. És persze mindketten nagyon várják a találkozót, holott semmit nem tudnak a másikról, majd szerelmesen egymás karjában kötnek ki. Nevetséges.
Elise és Randy összezárása az elakadó liftbe nem új keletű, előszeretettel hozzák össze a párocskákat ezzel a módszerrel a készítők. Ennek most is tanúja lehettünk, de legalább nem volt csöpögős a helyzet, hanem csak az egymás "kóstolgatásáig" jutottak, szerencsére nem csattant el csók, de a kölcsönös szimpátia megvan, amiből bármi lehet. Ez így még számomra is többé-kevésbé elfogadható.
Ingrid és Paul kívánságlista teljesítős sztorija aranyos volt, szeretem amikor ilyen furfangosan oldják meg az egyébként lehetetlennek tűnő kihívásokat. Oké, az a csók a végén talán picit túlzás volt, de egyébként az ő sztorijuk jópofa és ötletes.
A két terhes nő (és az apukák) versengésén jót vidultam, azt hittem, hogy végül egy időpontra tehető majd a szülések ideje és mindketten megkapják a pénzt, ezzel szemben a végkifejlet megható volt, hogy Tess-ék átengedték az immáron három gyerkőcös családnak a "jutalmat". Mindkét család szerethető és szimpatikus volt.
Mind a haldokló Stan, mind az ápolónő Aimee története megrendítő és szomorú volt. Ettől kicsit valóságosabbnak tűnt a film, nemcsak a bulizás és a vidámság, hanem a fájdalom és a veszteség is jelen van ezen a napon is, ahogyan a többin is. Ezt Stan lánya, Claire is kifejtette egy nagyon szép beszédben, tetszett az a jelenet.
A Valentin nap című filmben látott szereplők közül több felbukkant most is, azonban semmilyen egyezést nem mutatott a két történet. Pedig szerintem az is jó lett volna, ha az új karakterek mellett a régiek életébe is bepillantást nyerünk, így egy kicsit bénának érzem ugyanazon szereplők bevonását.
Filmnézés ideje: 2015. október 5.
2015. október 5., hétfő
KIRÁNDULÁS - Lajosforrás - Dömörkapu - Vasas-szakadék túra
Szerencsére szépen ki volt táblázva Lajosforrás, melyet úti célunk kezdő és végállomásának szántunk, így könnyen odataláltunk és sikeresen leparkoltunk.
A Turistaház jobb oldalán elindultunk a köves úton felfelé, ahogy a leírásban is szerepelt, azonban nem figyelmeztettek, hogy nagyon figyeljünk oda, mert gyakorlatilag a térdig érő susnyásban kezdődik a zöld háromszöges útvonal, ezért picit túl is szaladtunk rajta. De tényleg csak nem sokat.
Miután megvolt végre a helyes útvonal, kényelmesen ereszkedtünk lefelé, de titokban már most sejtettük, hogy ennek a laza sétának hamarosan meglesz a visszafelé tartó része is.
Szebbnél szebb tájakon vezetett utunk, kiszáradt folyómeder mellett rengeteg mohás kő "gurult" lefelé a domboldalban, csodás kilátás tárult elénk a szemközti dombra a Kőrösi Csoma Sándor kilátónál, élveztük a friss levegőt és a lágy szellőt... ...és folyamatosan rettegtünk (oké, csak viccelek), ugyanis mindenhol potyogtak a makkok, de szerencsére minket egy se talált kobakon.
 |
| "Guruló" mohás kövek |
Miután kiértünk a műútra gyorsan megtaláltuk a dömörkapui vízesést, szépen ki volt építve a hozzá vezető kőlépcső. Az elénk táruló látványban gyönyörködve és a barátságos csobogást hallgatva fogyasztottuk el uzsonnánkat a vízesés tetejénél üldögélve, majd a nem túl profi fényképezőgépemmel megpróbáltam minden oldalról megörökíteni ezt a gyönyörű tájat, de rájöttem, hogy egyáltalán nem tudja visszaadni a vízesés és az erdő szépségét.
 |
| Dömörkapu vízesés |
A kis pihenőt követően a műúton folytattuk utunkat, ami egy kicsit illúzióromboló volt, így örömmel fogadtuk az elágazást és a hamarosan felbukkanó fehér-zöld-fehér csíkos jelzést, amire gyorsan letértünk.
Ezt követően azonban megérkeztünk a túra nem annyira várt legnehezebb szakaszához, a zöld-barlangos útrészhez, ami a honlap szerint "közepesen nehéz kaptató". A budapesti ellustult és puhány népségnek azonban leginkább a "tüdődet is kiköpöd mire felérsz" típusúnak mondanám, eléggé megküzdöttem nemcsak az emelkedővel, de a saját teljesítőképességemmel is. Hiába no, ha nem vagy formában, még az is igazi kihívás, hogy a második emeletre felgyalogolj, nemhogy egy egész dombot megmássz.
Ennek megfelelően, ahogy felértünk a Vasas-szakadékhoz, először alaposan kilihegtem magam, bedöntöttem egy fél liter vizet, szemezgettünk egy kis szőlőt, majd miután kigyönyörködtem magam az erdőben, valamint kellőképpen magamhoz tértem, megnéztük végre a szakadékot is, ami nagyon szép volt, bár sajnáltam, hogy nem volt kicsit hosszabb.
 |
| Vasas-szakadék |
Körülbelül 4 óra kóricálás után értünk vissza a kiindulási ponthoz és mivel egyrészt a következő túra is legalább ilyen hosszú lett volna, és a levegő is gyorsan hűlt, úgy döntöttünk, hogy arra majd legközelebb kerítünk sort.
 |
| A "Lajosforrás - Dömörkapu vízesés - Vasas-szakadék - Lajosforrás" túra útvonala |
Remélem kedvet kaptál egy kis túrázáshoz.
A túra megszervezésében segítségemre volt:
http://www.turautak.com/cikkek/turautak/lajos-forras.-domorkapu--vasas-szakadek-tura--szentendre-.html
KIRÁNDULÁS - Nyaralás 2015
Balaton 2015. július 5-11.
A nyaralás első pár napját pancsolással töltöttük, kihasználva a jó időt. Majd megérkezett a hidegfront, ezért csütörtökön hajókázni mentünk. Átkocsikáztunk Balatonfüredre (Balatonfűzfőhöz legközelebb innen indulnak sétahajók) és egy Öszöd nevű vitorlással egy órácskát töltöttünk a vízen. Nagyon szeles és hűvös időnk volt, ezért elég izgalmasra sikerült az út, néha 15-18 fokot is megdőlt a hajó. Én természetesen beszélgetésbe elegyedtem a kapitánnyal, akitől nagyon sok hasznos információt megtudtam mind a hajóról (például, hogy ezzel a hajóval nem tudunk felborulni XD), mind a Balatonról.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC06969_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC06974_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha hajókázni támadt kedved: http://www.balaton-hajozas.hu/index.php/hu/
Pénteken a nagyvázsonyi Kinizsi Várhoz látogattunk, ahol a nézelődés mellett egy igen érdekes lovagi tornán is részt vehettünk egy nagyszerű konferanszié előadása mellett.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07001_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07045_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha te is ellátogatnál a várba: http://www.kinizsivar.hu/
Hazafelé még útba ejtettük az Óvári Messzelátót Balatonalmádiban, ahonnan remek kilátás nyílik a balatonfűzfői öbölre.
Balaton 2015. augusztus 8-15.
A nyaralást megint szinte csak fürdőzéssel töltöttük, mert a kánikulát csak így lehetett elviselni, a víz nagyon kellemes volt. :D Azért a lubickolás mellett egy-két kirándulásra is jutott időnk.
Keddre egy igazi kalandtúrát terveztem a Gaja-pataknál lévő Római fürdőhöz. A nehezen (erdészeti magánúton) megközelíthető Bakonynánától indultunk a fehér-kék-fehér csíkos turistajelzést követve, végig a patak mentén, ami a tikkasztó meleg miatt éppen csak csörgedezett. A szűkebbnél-szűkebb ösvényen haladva nagyjából másfél órás gyaloglást követően végül eljutottunk a vízeséshez, ami jelenleg igen csöpp volt az említett hőség miatt (így a külföldi gyerekek bemerészkedtek a bokáig érő vízbe). Mi a sziklákon lemásztunk a vízesés aljához is. Csodálatos hely, nézzétek csak:
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07177_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07189_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07200_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07213_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07215_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha kedvet kaptál ehhez a gyönyörű helyhez: http://www.turautak.com/cikkek/turautak/bakonynana–gaja-patak–romai-furdo–szurdok—jasd.html
Ha már a környéken jártunk, ellátogattunk Zircre is, ahol a Ciszterci Apátságot és az Arborétumot is megtekintettük.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07253_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07242_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha megnéznéd az Apátságot: http://zirciapatsag.hu/ és http://zirciapatsag.hu/latnivalok/arboretum
Csütörtökön már korán elindultunk Keszthelyre, hogy minél több mindenre jusson időnk. Már a helyszínen várt „idegenvezetőnk”, @FFG, aki – saját magát meghazudtolva – nagyon ügyesen kalauzolt minket a különböző látványosságok között és különböző prospektusokat és térképet is hozott nekünk.
Először a Marcipánmúzeumba (http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07304_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) kísért el minket, majd megnéztük
a Festetics Kastélyt http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07312_www.kepfeltoltes.hu_.jpg és http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07316_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Hintókiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07336_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Vadászati kiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07364_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Modellvasút kiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07425_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
és a Pálmaházat az akváriummal.
Miután FFG-től érzékeny búcsút vettünk Ricsivel megnéztük még
az egyedülálló Csigaparlamentet http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07477_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Kínzómúzeum horroráriumot http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07523_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
és a Vidor Játékmúzeumot http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07583_www.kepfeltoltes.hu_.jpg.
A kastélyról és a hozzá tartozó kiállításokról itt találsz információt: http://helikonkastely.hu/hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/
A múzeumokról pedig itt: http://www.babamuzeum-keszthely.hu/hu/
Rengeteg látnivaló lett volna még, de többre sajnos már nem maradt időnk, mert bezártak a múzeumok, így visszatértünk Balatonfűzfőre.
De ezzel még nem fejeződött be a napunk, ugyanis éjszaka a Balatonfűzfői Csillagvizsgálóba látogattunk, ahol a távcsövön keresztül láthattuk a Szaturnuszt és a Tejútrendszer egy csillagokkal tarkított részét is, illetve a tetőről szabad szemmel figyelhettük meg az egyik űrállomás útját (most már tudom, hogyha valami az égen egyenletes sebességgel halad és villog, az a repülő, ha nem villog, az egy űrállomás :D), illetve még három meteort is megpillanthattunk. Az idegenvezetőnk jó pár csillagképet is „felrajzolt” az égre a zöld lámpájával és sok érdekességet is megtudhattunk, nagyon érdekes élmény volt.
Ha te is szívesen kémlelnél csillagokat: http://www.balatoncsillagvizsgalo.hu/Bemutatkozunk
Idén ennyi fért bele a nyaralásokba, folyt. köv. jövőre.
A nyaralás első pár napját pancsolással töltöttük, kihasználva a jó időt. Majd megérkezett a hidegfront, ezért csütörtökön hajókázni mentünk. Átkocsikáztunk Balatonfüredre (Balatonfűzfőhöz legközelebb innen indulnak sétahajók) és egy Öszöd nevű vitorlással egy órácskát töltöttünk a vízen. Nagyon szeles és hűvös időnk volt, ezért elég izgalmasra sikerült az út, néha 15-18 fokot is megdőlt a hajó. Én természetesen beszélgetésbe elegyedtem a kapitánnyal, akitől nagyon sok hasznos információt megtudtam mind a hajóról (például, hogy ezzel a hajóval nem tudunk felborulni XD), mind a Balatonról.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC06969_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC06974_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha hajókázni támadt kedved: http://www.balaton-hajozas.hu/index.php/hu/
Pénteken a nagyvázsonyi Kinizsi Várhoz látogattunk, ahol a nézelődés mellett egy igen érdekes lovagi tornán is részt vehettünk egy nagyszerű konferanszié előadása mellett.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07001_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07045_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha te is ellátogatnál a várba: http://www.kinizsivar.hu/
Hazafelé még útba ejtettük az Óvári Messzelátót Balatonalmádiban, ahonnan remek kilátás nyílik a balatonfűzfői öbölre.
Balaton 2015. augusztus 8-15.
A nyaralást megint szinte csak fürdőzéssel töltöttük, mert a kánikulát csak így lehetett elviselni, a víz nagyon kellemes volt. :D Azért a lubickolás mellett egy-két kirándulásra is jutott időnk.
Keddre egy igazi kalandtúrát terveztem a Gaja-pataknál lévő Római fürdőhöz. A nehezen (erdészeti magánúton) megközelíthető Bakonynánától indultunk a fehér-kék-fehér csíkos turistajelzést követve, végig a patak mentén, ami a tikkasztó meleg miatt éppen csak csörgedezett. A szűkebbnél-szűkebb ösvényen haladva nagyjából másfél órás gyaloglást követően végül eljutottunk a vízeséshez, ami jelenleg igen csöpp volt az említett hőség miatt (így a külföldi gyerekek bemerészkedtek a bokáig érő vízbe). Mi a sziklákon lemásztunk a vízesés aljához is. Csodálatos hely, nézzétek csak:
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07177_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07189_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07200_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07213_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07215_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha kedvet kaptál ehhez a gyönyörű helyhez: http://www.turautak.com/cikkek/turautak/bakonynana–gaja-patak–romai-furdo–szurdok—jasd.html
Ha már a környéken jártunk, ellátogattunk Zircre is, ahol a Ciszterci Apátságot és az Arborétumot is megtekintettük.
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07253_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07242_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ha megnéznéd az Apátságot: http://zirciapatsag.hu/ és http://zirciapatsag.hu/latnivalok/arboretum
Csütörtökön már korán elindultunk Keszthelyre, hogy minél több mindenre jusson időnk. Már a helyszínen várt „idegenvezetőnk”, @FFG, aki – saját magát meghazudtolva – nagyon ügyesen kalauzolt minket a különböző látványosságok között és különböző prospektusokat és térképet is hozott nekünk.
Először a Marcipánmúzeumba (http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07304_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) kísért el minket, majd megnéztük
a Festetics Kastélyt http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07312_www.kepfeltoltes.hu_.jpg és http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07316_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Hintókiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07336_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Vadászati kiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07364_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Modellvasút kiállítást http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07425_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
és a Pálmaházat az akváriummal.
Miután FFG-től érzékeny búcsút vettünk Ricsivel megnéztük még
az egyedülálló Csigaparlamentet http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07477_www.kepfeltoltes.hu_.jpg,
a Kínzómúzeum horroráriumot http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07523_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
és a Vidor Játékmúzeumot http://kepfeltoltes.hu/150816/DSC07583_www.kepfeltoltes.hu_.jpg.
A kastélyról és a hozzá tartozó kiállításokról itt találsz információt: http://helikonkastely.hu/hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/
A múzeumokról pedig itt: http://www.babamuzeum-keszthely.hu/hu/
Rengeteg látnivaló lett volna még, de többre sajnos már nem maradt időnk, mert bezártak a múzeumok, így visszatértünk Balatonfűzfőre.
De ezzel még nem fejeződött be a napunk, ugyanis éjszaka a Balatonfűzfői Csillagvizsgálóba látogattunk, ahol a távcsövön keresztül láthattuk a Szaturnuszt és a Tejútrendszer egy csillagokkal tarkított részét is, illetve a tetőről szabad szemmel figyelhettük meg az egyik űrállomás útját (most már tudom, hogyha valami az égen egyenletes sebességgel halad és villog, az a repülő, ha nem villog, az egy űrállomás :D), illetve még három meteort is megpillanthattunk. Az idegenvezetőnk jó pár csillagképet is „felrajzolt” az égre a zöld lámpájával és sok érdekességet is megtudhattunk, nagyon érdekes élmény volt.
Ha te is szívesen kémlelnél csillagokat: http://www.balatoncsillagvizsgalo.hu/Bemutatkozunk
Idén ennyi fért bele a nyaralásokba, folyt. köv. jövőre.
KIRÁNDULÁS - Nyaralás 2014
Balaton 2014. július 6-12.
Vasárnap leutaztunk a balatonfűzfői telkünkre, hogy megkezdjük megérdemelt nyaralásunkat, de mint gondolom te is tapasztaltad, inkább telelés lett belőle. Ennek megfelelően bár barnábbak nem lettünk, de szerencsére többször is lehetőségünk volt kirándulni.
Hétfőn még csodálatos időnk volt, és mivel már beharangozták az esőt, ezért gondoltuk kihasználjuk a lehetőséget és megmártóztunk a Balcsiban. Oké, azért nem volt olyan fincsi meleg a víz, így csak egy rövid délutáni lubickolás lett belőle.
Kedden a Veszprémi Állatkert lakóit néztük meg, többek között a lustizó vörös pandákat és mosómacit, a bujkálós hópárducot, az ordibálós vörös varikat és a hancúrozó oroszlánokat, de még hosszan sorolhatnám. A kedvenceink a gyűrűsfarkú makik lettek, nagyon barátságosak és közvetlenek voltak (bár valószínűleg csak a holminkra utaztak, mint megtudtuk az ápolótól XD). Sajnos hiába volt 19 óráig nyitva az állatkert, legnagyobb sajnálatunkra már fél hétkor elzárták a legtöbb állatot, így a zebrákat, zsiráfokat és orrszarvúakat már nem nézhettük meg… (http://www.veszpzoo.hu/)
Hazafelé beugrottunk egy kicsit bobozni, ahol a legutóbbi látogatásom óta építettek egy újabb pályát, illetve egy szép kilátót is. :D (http://balatonibob.hu/)
Szerdán ellátogattunk a tapolcai Tavasbarlangba, ahol bár hosszabb ideig álltunk sorba, mint amennyi ideig csónakáztunk a barlangban, kijelenthetem, hogy felejthetetlen élmény volt, ha a környéken jársz mindenképpen gyere el ide is. Volt olyan rész, ahol bele kellett simulnunk a csónakba, olyan szűk volt a járat. :D (https://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/tapolcai_medence_tavasbarlang/1/1)
Ezután a balatonedericsi Csodabogyós-barlangot szerettük volna megnézni, de mint kiderült előre be kellett volna jelentkezni, továbbá kúszni-mászni kellett volna, és ráadásul elég borsos ára lett volna a túrának, szóval örülhetünk, hogy már az utolsó túra után érkeztünk csak a helyszínre. (http://www.csodabogyos.hu/)
Utunkat a Szigligeti Vár megmászásával folytattuk, ahol Ricsi kapásból 'elvesztette' a vízilovát, de miután megtalálta alaposan bebarangoltuk a romot, közben pedig gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. (http://www.szigligeti-var.hu/)
Hazafelé még megálltunk Badacsonyban is, hogy lentről megnéztük a bazalt-orgonákat (egy napra egy dombocska meghódítása éppen elég lesz…). (http://www.badacsony.hu/)
Csütörtökön már nem volt olyan kegyes hozzánk az időjárás, hogy szabadtéren nézelődhessünk és mászkálhassunk, így a balatonfüredi Annagora Aquaparkban pancsoltunk egy kicsit a beltéri élménymedencében. (http://annagora.com/hu/)
Pénteken folytatódott a zimankó, így a szűkös programlehetőségek miatt inkább moziba mentünk Balatonfüredre. Drew Barrymore és Adam Sandler főszereplésével a Kavarás című vígjátékra esett a választásunk. Ha nem tudod, milyen filmre ülj be mostanában, ezt a filmet bátran ajánlhatom, attól függetlenül, hogy kicsit kiszámítható, jókat lehetett kacagni rajta, és külön tetszett, hogy a két főszereplő másik két közös filmjét (Nászok ásza, 50 első randi) is belecsempészték, így akik ezeket a filmeket is látták, azoknak még több volt a poén. (...még zizipacik is voltak benne :D) (http://www.port.hu/kavaras_blended/pls/w/films.film_page?i_film_id=147562)
Mozizás után sétáltunk egy picit a Tagore sétányon, ahol éppen valami borfesztivál volt. Miután jól átfagytunk a hidegben, szélben, szemerkélő esőben, gyanútlanul kocsiba ültünk és indultunk haza, mikor is „lekapcsoltak” a zsaruk. Kérdezi az egyik, hogy „Ivott alkoholt?” Mondom absztinens vagyok, de azért meg kellett fújnom a szondát. Percekkel később esett le, hogy a bornapok miatt állítottak meg. XD (http://ilovebalaton.hu/esoprogram/2013-06-01/a-balatonfuredi-tagore-setany)
Szombatra csodák csodája gyönyörű napsütéses időnk lett, ennek örömére kalandparkba mentünk. A fűzfői bobpálya mellett alakították ki a pályákat az erdőben, vastag faoszlopok tartják a kötélpályákat. A biztonság kedvéért a kezdő pályát választottuk, ami végül picit rövidnek és egész könnyűnek bizonyult, szóval legközelebb megyek a haladóra.
Tettünk még egy sétát Balatonalmádiban, sóhajtoztunk egy kicsit a Sóhajok hídján, elaltattuk az Örökmécsest ;) és megnéztük a szoborparkot, ahol mondjuk úgy elég érdekes alkotásokkal találkoztunk. (http://www.almadiszoborpark.eu/index.html)
Sajnos hamar véget ért a nyaralás, de rengeteg szép emlékkel lettünk gazdagabbak, és nem utolsó sorban 5 helyen is sikerült emlékérmét préselnünk (a Veszprémi Állatkertben, a badacsonyi, balatonfüredi és balatonalmádi mólón és a Szigligeti Vár aljában, szóval fel se kellett volna másznunk a dombra…).
Fényképek:
https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/t1.0-9/q81/s720x720/10517675_747795178597295_7635489946419794705_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfa1/10530939_747800565263423_2934772751819689131_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10390380_747794058597407_1771707499213417802_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10524720_747791495264330_726672616014819359_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xaf1/10524330_747790265264453_2892584833118568575_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/10527495_747787165264763_6871729968687225200_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10534127_747788475264632_6542638442929739683_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10553585_748172041892942_417347171179117619_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10527509_747801901929956_1312557410582106183_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10524684_747801351930011_4390541885670415712_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10417813_747801145263365_8230018978794769130_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10463040_747800755263404_6465323702405235151_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10382463_747796845263795_4289074672487889704_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10552588_747796771930469_3663517196203617518_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10408988_747796561930490_2000793197038546913_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10534069_747784055265074_6668002617821285509_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10418492_747783295265150_3453144998230446135_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10369598_747782328598580_7857590970682240570_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10527336_747686258608187_1117998887513690842_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10464108_747686178608195_747206562867747916_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10351819_747686125274867_3978462803316231712_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/1902965_747686071941539_1554243471053407330_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10527684_747686048608208_3905491943456361429_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfa1/10492506_747685908608222_4672903200869642702_n.jpg?oh=68b3cb804d4ee2a4abfeb010b6f6e791&oe=54599435
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10492437_747685861941560_6675062658526951914_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10487602_747685818608231_7267100486666573745_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10488011_747685758608237_3360624996496998254_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10489944_747685661941580_9098740261925854097_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10492414_747685491941597_7696897325294306098_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10468350_747685488608264_9034186650060833762_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10405633_747685401941606_1817104241264449389_n.jpg
Balaton 2014. augusztus 9-16.
Miután hétfőn pancsoltunk egy kicsit a Balatonban, kedden Tihanyt térképeztük fel jó alaposan. Megnéztük (kívülről) az Apátságot, a Kálvária dombot és a Visszhang-dombot, majd elindultunk felfedezni a Barátlakásokat a Legenda körút turista útvonalon. A tábla 25 percet írt, ezért gondoltuk elég 30 perc oda, 30 perc nézelődés és 30 perc vissza. Na ebből az lett, hogy az út csak oda legalább 40 perc volt (pedig nem is csigatempóban másztuk meg a csini kis dombokat) és mire a kikötőhöz értünk maradt 10 perc arra, hogy feljussunk az Apátságnál hagyott zöldséghez (amire a tábla kb. 20 percet írt, de szerintem erőltetett tempóban is legalább 35 perc gyaloglás lett volna, erről ennyit), mielőtt kapna egy cuki kis kerékbilincset… Itt lépett életbe a B terv (avagy kell egy kocsi!). A parkolóban sikerült négy fiatalhoz bekunyiznom magam, akik nagyon aranyosan felfuvaroztak a kocsimhoz, ezúton is hálás vagyok nekik. Innen visszagurultam a kikötőhöz a többiekért, préseltünk megint érmécskét (mert az Apátságnál lévő 3-ból egy se működött (no comment)), majd utunkat a Belső-tónál folytattuk. Itt a szürke marhákon kívül egy vízimádó beagle-el is találkozhattunk, majd alaposan elfáradva visszadöcögtünk a nyaralóhoz.
Szerdán kihasználtuk még a jó időt és pancsoltunk egy nagyot, mert csütörtökön csak az esőtől lehettünk sajnos vizesek…
Pénteken szerencsére megint szép, kirándulós időnk volt, így megejthettük a betervezett déli parti körutat. Siófokkal kezdtük, ahol a felújított víztornyot, illetve a parkok szobrait csodáltuk meg. Széchenyi szökőkutas szobra nagyon tetszett. :D Leugrottunk egy kicsit a mólóhoz is, ahol miután kibányásztuk az érmeprésből az 1 EUR-t, készítettünk magunknak érmét.
Ezután Szántódnál bámészkodtunk picit (ahol szintén nem működött az érmeprés, és ezt nem is tudtuk megcsinálni -.-). Azt hittem, hogy onnan látszik a Tihanyi Apátság, de tévedtem.
Továbbautóztunk Balatonföldvárra, ahol popsimutogatós haggyúkat és oszlopon pihenő kacsi-vacsikat is láttunk.
Útba ejtettük Balatonlellét is, majd végre megérkeztünk Balatonboglárra. Először a horvátországi testvérvárosuktól (Kalinovac) kapott csini festett tojást néztük meg, amire véletlenül bukkantunk csak rá, majd felmásztunk a Gömbkilátóhoz, ami bár még nem volt kivilágítva, így is nagyon tetszett.
Mivel már kezdett esteledni és eléggé hűvösre is fordult az idő, Fonyódra sajnos már nem mentünk át, hanem a Kőröshegyi völgyhídon át hazautaztunk Balatonfűzfőre.
Szombatra már csak a hazautazás maradt, de így is sok szép emlékkel és élményekkel lettünk gazdagabbak.
Az élménybeszámolóhoz itt megleshetsz pár képet: https://www.facebook.com/petho.timus/media_set?set=a.785595198152197.1073741829.100001051713303&type=3
(Csak egy ártatlan kérdés: A Balatonon miért mindig a mólókhoz rakják azokat a fránya érmeprés automatákat, mikor például Siófokon a víztoronyhoz, illetve Balatonbogláron a kilátóhoz sokkal értelmesebb lett volna?)
Vasárnap leutaztunk a balatonfűzfői telkünkre, hogy megkezdjük megérdemelt nyaralásunkat, de mint gondolom te is tapasztaltad, inkább telelés lett belőle. Ennek megfelelően bár barnábbak nem lettünk, de szerencsére többször is lehetőségünk volt kirándulni.
Hétfőn még csodálatos időnk volt, és mivel már beharangozták az esőt, ezért gondoltuk kihasználjuk a lehetőséget és megmártóztunk a Balcsiban. Oké, azért nem volt olyan fincsi meleg a víz, így csak egy rövid délutáni lubickolás lett belőle.
Kedden a Veszprémi Állatkert lakóit néztük meg, többek között a lustizó vörös pandákat és mosómacit, a bujkálós hópárducot, az ordibálós vörös varikat és a hancúrozó oroszlánokat, de még hosszan sorolhatnám. A kedvenceink a gyűrűsfarkú makik lettek, nagyon barátságosak és közvetlenek voltak (bár valószínűleg csak a holminkra utaztak, mint megtudtuk az ápolótól XD). Sajnos hiába volt 19 óráig nyitva az állatkert, legnagyobb sajnálatunkra már fél hétkor elzárták a legtöbb állatot, így a zebrákat, zsiráfokat és orrszarvúakat már nem nézhettük meg… (http://www.veszpzoo.hu/)
Hazafelé beugrottunk egy kicsit bobozni, ahol a legutóbbi látogatásom óta építettek egy újabb pályát, illetve egy szép kilátót is. :D (http://balatonibob.hu/)
Szerdán ellátogattunk a tapolcai Tavasbarlangba, ahol bár hosszabb ideig álltunk sorba, mint amennyi ideig csónakáztunk a barlangban, kijelenthetem, hogy felejthetetlen élmény volt, ha a környéken jársz mindenképpen gyere el ide is. Volt olyan rész, ahol bele kellett simulnunk a csónakba, olyan szűk volt a járat. :D (https://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/tapolcai_medence_tavasbarlang/1/1)
Ezután a balatonedericsi Csodabogyós-barlangot szerettük volna megnézni, de mint kiderült előre be kellett volna jelentkezni, továbbá kúszni-mászni kellett volna, és ráadásul elég borsos ára lett volna a túrának, szóval örülhetünk, hogy már az utolsó túra után érkeztünk csak a helyszínre. (http://www.csodabogyos.hu/)
Utunkat a Szigligeti Vár megmászásával folytattuk, ahol Ricsi kapásból 'elvesztette' a vízilovát, de miután megtalálta alaposan bebarangoltuk a romot, közben pedig gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. (http://www.szigligeti-var.hu/)
Hazafelé még megálltunk Badacsonyban is, hogy lentről megnéztük a bazalt-orgonákat (egy napra egy dombocska meghódítása éppen elég lesz…). (http://www.badacsony.hu/)
Csütörtökön már nem volt olyan kegyes hozzánk az időjárás, hogy szabadtéren nézelődhessünk és mászkálhassunk, így a balatonfüredi Annagora Aquaparkban pancsoltunk egy kicsit a beltéri élménymedencében. (http://annagora.com/hu/)
Pénteken folytatódott a zimankó, így a szűkös programlehetőségek miatt inkább moziba mentünk Balatonfüredre. Drew Barrymore és Adam Sandler főszereplésével a Kavarás című vígjátékra esett a választásunk. Ha nem tudod, milyen filmre ülj be mostanában, ezt a filmet bátran ajánlhatom, attól függetlenül, hogy kicsit kiszámítható, jókat lehetett kacagni rajta, és külön tetszett, hogy a két főszereplő másik két közös filmjét (Nászok ásza, 50 első randi) is belecsempészték, így akik ezeket a filmeket is látták, azoknak még több volt a poén. (...még zizipacik is voltak benne :D) (http://www.port.hu/kavaras_blended/pls/w/films.film_page?i_film_id=147562)
Mozizás után sétáltunk egy picit a Tagore sétányon, ahol éppen valami borfesztivál volt. Miután jól átfagytunk a hidegben, szélben, szemerkélő esőben, gyanútlanul kocsiba ültünk és indultunk haza, mikor is „lekapcsoltak” a zsaruk. Kérdezi az egyik, hogy „Ivott alkoholt?” Mondom absztinens vagyok, de azért meg kellett fújnom a szondát. Percekkel később esett le, hogy a bornapok miatt állítottak meg. XD (http://ilovebalaton.hu/esoprogram/2013-06-01/a-balatonfuredi-tagore-setany)
Szombatra csodák csodája gyönyörű napsütéses időnk lett, ennek örömére kalandparkba mentünk. A fűzfői bobpálya mellett alakították ki a pályákat az erdőben, vastag faoszlopok tartják a kötélpályákat. A biztonság kedvéért a kezdő pályát választottuk, ami végül picit rövidnek és egész könnyűnek bizonyult, szóval legközelebb megyek a haladóra.
Tettünk még egy sétát Balatonalmádiban, sóhajtoztunk egy kicsit a Sóhajok hídján, elaltattuk az Örökmécsest ;) és megnéztük a szoborparkot, ahol mondjuk úgy elég érdekes alkotásokkal találkoztunk. (http://www.almadiszoborpark.eu/index.html)
Sajnos hamar véget ért a nyaralás, de rengeteg szép emlékkel lettünk gazdagabbak, és nem utolsó sorban 5 helyen is sikerült emlékérmét préselnünk (a Veszprémi Állatkertben, a badacsonyi, balatonfüredi és balatonalmádi mólón és a Szigligeti Vár aljában, szóval fel se kellett volna másznunk a dombra…).
Fényképek:
https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/t1.0-9/q81/s720x720/10517675_747795178597295_7635489946419794705_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfa1/10530939_747800565263423_2934772751819689131_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10390380_747794058597407_1771707499213417802_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10524720_747791495264330_726672616014819359_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xaf1/10524330_747790265264453_2892584833118568575_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/10527495_747787165264763_6871729968687225200_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10534127_747788475264632_6542638442929739683_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10553585_748172041892942_417347171179117619_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10527509_747801901929956_1312557410582106183_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10524684_747801351930011_4390541885670415712_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10417813_747801145263365_8230018978794769130_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10463040_747800755263404_6465323702405235151_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10382463_747796845263795_4289074672487889704_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10552588_747796771930469_3663517196203617518_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10408988_747796561930490_2000793197038546913_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/10534069_747784055265074_6668002617821285509_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10418492_747783295265150_3453144998230446135_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/10369598_747782328598580_7857590970682240570_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10527336_747686258608187_1117998887513690842_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10464108_747686178608195_747206562867747916_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10351819_747686125274867_3978462803316231712_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfp1/1902965_747686071941539_1554243471053407330_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10527684_747686048608208_3905491943456361429_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfa1/10492506_747685908608222_4672903200869642702_n.jpg?oh=68b3cb804d4ee2a4abfeb010b6f6e791&oe=54599435
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10492437_747685861941560_6675062658526951914_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/10487602_747685818608231_7267100486666573745_n.jpg
https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/10488011_747685758608237_3360624996496998254_n.jpg
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/10489944_747685661941580_9098740261925854097_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/10492414_747685491941597_7696897325294306098_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10468350_747685488608264_9034186650060833762_n.jpg
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/10405633_747685401941606_1817104241264449389_n.jpg
Balaton 2014. augusztus 9-16.
Miután hétfőn pancsoltunk egy kicsit a Balatonban, kedden Tihanyt térképeztük fel jó alaposan. Megnéztük (kívülről) az Apátságot, a Kálvária dombot és a Visszhang-dombot, majd elindultunk felfedezni a Barátlakásokat a Legenda körút turista útvonalon. A tábla 25 percet írt, ezért gondoltuk elég 30 perc oda, 30 perc nézelődés és 30 perc vissza. Na ebből az lett, hogy az út csak oda legalább 40 perc volt (pedig nem is csigatempóban másztuk meg a csini kis dombokat) és mire a kikötőhöz értünk maradt 10 perc arra, hogy feljussunk az Apátságnál hagyott zöldséghez (amire a tábla kb. 20 percet írt, de szerintem erőltetett tempóban is legalább 35 perc gyaloglás lett volna, erről ennyit), mielőtt kapna egy cuki kis kerékbilincset… Itt lépett életbe a B terv (avagy kell egy kocsi!). A parkolóban sikerült négy fiatalhoz bekunyiznom magam, akik nagyon aranyosan felfuvaroztak a kocsimhoz, ezúton is hálás vagyok nekik. Innen visszagurultam a kikötőhöz a többiekért, préseltünk megint érmécskét (mert az Apátságnál lévő 3-ból egy se működött (no comment)), majd utunkat a Belső-tónál folytattuk. Itt a szürke marhákon kívül egy vízimádó beagle-el is találkozhattunk, majd alaposan elfáradva visszadöcögtünk a nyaralóhoz.
Szerdán kihasználtuk még a jó időt és pancsoltunk egy nagyot, mert csütörtökön csak az esőtől lehettünk sajnos vizesek…
Pénteken szerencsére megint szép, kirándulós időnk volt, így megejthettük a betervezett déli parti körutat. Siófokkal kezdtük, ahol a felújított víztornyot, illetve a parkok szobrait csodáltuk meg. Széchenyi szökőkutas szobra nagyon tetszett. :D Leugrottunk egy kicsit a mólóhoz is, ahol miután kibányásztuk az érmeprésből az 1 EUR-t, készítettünk magunknak érmét.
Ezután Szántódnál bámészkodtunk picit (ahol szintén nem működött az érmeprés, és ezt nem is tudtuk megcsinálni -.-). Azt hittem, hogy onnan látszik a Tihanyi Apátság, de tévedtem.
Továbbautóztunk Balatonföldvárra, ahol popsimutogatós haggyúkat és oszlopon pihenő kacsi-vacsikat is láttunk.
Útba ejtettük Balatonlellét is, majd végre megérkeztünk Balatonboglárra. Először a horvátországi testvérvárosuktól (Kalinovac) kapott csini festett tojást néztük meg, amire véletlenül bukkantunk csak rá, majd felmásztunk a Gömbkilátóhoz, ami bár még nem volt kivilágítva, így is nagyon tetszett.
Mivel már kezdett esteledni és eléggé hűvösre is fordult az idő, Fonyódra sajnos már nem mentünk át, hanem a Kőröshegyi völgyhídon át hazautaztunk Balatonfűzfőre.
Szombatra már csak a hazautazás maradt, de így is sok szép emlékkel és élményekkel lettünk gazdagabbak.
Az élménybeszámolóhoz itt megleshetsz pár képet: https://www.facebook.com/petho.timus/media_set?set=a.785595198152197.1073741829.100001051713303&type=3
(Csak egy ártatlan kérdés: A Balatonon miért mindig a mólókhoz rakják azokat a fránya érmeprés automatákat, mikor például Siófokon a víztoronyhoz, illetve Balatonbogláron a kilátóhoz sokkal értelmesebb lett volna?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)