2015. szeptember 30., szerda

Páros mellékhatás (2009)

★★★★★★☆☆☆☆

Nekem ez a film egyáltalán nem a vígjáték kategóriába tartozik, nem volt túl vicces és nevetni sem igazán tudtam rajta, viszont sokszor a fejemet fogtam, hogy milyen baromságokkal tudták telepakolni.

A téma, amit a film feszeget, elég komoly, a párkapcsolati (házassági) problémákra kíván egyfajta megoldást nyújtani, hogy mekkora sikerrel, azt mindenki döntse el maga.

A négy párból talán csak kettő illett valamennyire össze, a másik kettő olyan furcsa volt, nem keltették bennem az összetartozás érzését.

Cynthia és Jason: Talán rajtuk látszott leginkább, hogy hasonló életfelfogású és nézetű házaspárról van szó, viszont a viselkedésük egyáltalán nem volt szimpatikus. Annyira "szögletesen" gondolkodnak, és merevek, hogy az már szinte fáj, mindent fekete-fehérben látnak és statisztikai adatokkal akarnak megoldani érzelmi problémákat. Ez lehetetlen! Az érzelmek nagyon bonyolultak, megmagyarázhatatlanok, de annyi biztos, hogy nem egészen úgy működnek, mint ahogy ők ketten kezelik. Éppen ezért nem is tetszett, ahogyan "megoldották" a házasságuk problémáját.
Spoiler: A nőben fokozatosan érlelődik a gondolat, hogy ez neki így nagyon nem jó és végül elhatározásra is jut, kijelenti, hogy vége a házasságuknak. A pasi erre előad egy kis monológot, amitől a nő meggondolja magát. Fő a határozottság. Ez így szerintem következetlenül volt felépítve és elég gáz volt.

Ronnie és Dave: Őket mondanám a legéletszerűbb "párnak". Igen, elismerik, hogy vannak köztük nézeteltérések és vitatkoznak is, a legtöbb pár - minő meglepő - szokott ilyet csinálni, de az őszinte beszélgetéssel és az egymásra figyeléssel gondjaik vannak. Azonban az is látszik rajtuk, hogy szeretik egymást és igyekeznek megmenteni a házasságukat.
Spoiler: Az ő esetükben a végkifejlet teljesen hihető volt, a pasi egy teljesen elfogadható gondolatmenettel rájön, hogy mit rontott el és min kell javítaniuk, majd megkeresi a feleségét, akivel mindezt még helyrehozhatja, hiszen mindketten egymással szeretnének lenni és tesznek is azért, hogy boldogok legyenek. Szimpatikus párt alkotnak.

Lucy és Joey: Na ők azok, akiknek aztán tényleg semmi keresnivalója nincs egymás mellett. Lucy nagyon csinos nő, a pasi viszont a legjobb indulattal is csak átlagosnak mondható. Joey-nak a szép felesége mellett mégis folyton más nőkön jár az "esze", egyfolytában csak csajozni akar. Hát menjen! A stílusa és viselkedése amúgy is irritáló. Közben a nő az első macsó fiúra rágerjed, akit elé vetett a tengerpart. Fura egy ízlése van, de hagyjuk, ha neki ez kell, csorgassa a nyálát. Úgyis totálisan külön utakon járnak, semmi összhang nincs kettejük között.
Spoiler: Az ő kapcsolatukat azzal lezárni, hogy féltékenyen és tüzesen egymásnak esnek, mikor egyébként magasról tesznek rá, hogy mi van a másikkal, gyakorlatilag utálják egymást, és ezer éve nem szexeltek egymással, nagyon gáz volt. Tudom, hogy happy end kell, működik a kémia, felfokozott a feszültség meg minden, de ezt nem tudják bemesélni nekem, elfogadhatatlan és béna megoldás volt.

Trudy és Shane: Oké, mindenki látott már olyat, hogy egy idősebb, nem túl jóképű férfi mellett egy kényeskedő, összefércelt cicababa tipeg. És azt is mindenki tudja, hogy a nő kizárólag a férfi pénze miatt van vele. Ha itt is ez lett volna a felállás, akkor érthető lett volna, hogy egy közönségesen viselkedő "tinilány" mit keres egy túlsúlyos és középkorú férfi oldalán, de könyörgöm, Shane csóró. Totálisan érthetetlen, hogy ők ketten mit kerestek egymás mellett, akár csak ideiglenesen is. A készítők igazán választhattak volna egy kicsit hihetőbb partnert is számára, ettől még a sztorit ugyanúgy alakíthatták volna.
Spoiler: Nagyon csinos Shane exfelesége, jól tartja magát és stílusban is elég jól illik hozzá. Látszott rajta, hogy az évek során megszerette az ő "kis" mackóját, nem véletlenül volt mellette, és beismerte, hogy hibát követett el azzal, hogy elhagyta. Elfogadható volt számomra az érvelése és a megbánása, és az, hogy megint összejöttek és megpróbálják újra együtt.

Innentől spoiler-es:

Az én meglátásom szerint nem igazán sikerült a filmnek elérni a célját, mert a párok nem a terapeuták segítségével oldották meg a válságba került házasságuk gondjait, hanem mindannyian a párjukkal együtt, közösen, akár így, akár úgy, ez már más lapra tartozik.
Ebben sem Salvadore "egyedi jóga" tanítása nem játszott közre, ami leginkább közönséges és visszataszító volt számomra, sem pedig Marcel bénázása nem volt hatással, hiszen a problémák megoldásához hogyan is vezethetne a párok nyilvános fehérneműre vetkőztetése, vagy halacskák etetése. Ezek nem vitték közelebb egymáshoz a párokat, ráadásul a többi alkalmazottal egyetemben ők is idegesítőek voltak, a beszédük folyamatosan zavart, és semmilyen funkciót nem töltöttek be, pedig elvileg profik a szakmájukban. Nekem ez nem így tűnt.
Talán egyedül a pszicho-mókusokkal való beszélgetéseknek látom értelmét, az legalább tényleg azt célozta meg, hogyha máskor nem is, ott legalább nyilvánosan "konfrontálódjanak".

Úgy gondolom, hogy egy kapcsolatot csak úgy lehet megmenteni, ha nem engedjük, hogy a problémák feltorlódjanak, hanem mindig mindent megbeszélnek a párok. Ha képtelenek arra, hogy akár egy kis vita keretében elsimítsák az aktuális nézeteltérésüket, akkor az csak halmozódni fog, majd egy idő után egyszerre zúdítják egymásra azt, hogy mi nem jó, hogy nem jó, ezzel fokozatosan eltávolodnak egymástól. És az ilyen kirohanások már nem csupán viták lesznek, hanem veszekedéshez vezetnek és még jobban elhidegülnek egymástól, majd jönnek a "nagyon nem jó már vele, nincs is kedvem hozzászólni, mi lenne, ha elválnánk" gondolatok. Mindez csak azért, mert képtelenek felnőtt módjára őszintén beszélni egymással, illetve odafigyelni a másik fél megnyilvánulásaira, visszajelzéseire.
És akkor, amikor már ilyen feszült a viszony a pár tagjai között, hiába mennek el terapeutához, hiszen egy kívülálló idegen nem látja át egy-két beszélgetés után se, hogy milyen is valójában a pár élete a hétköznapokban, és úgy vélem, hogy hiába is teszi fel a megfelelő kérdéseket, ha erre otthon képtelenek, akkor már rég rossz a helyzet.
Nekem például senki ne mondja meg, hogy hogyan kellene éreznem, az érzéseimet sem ésszel, sem sehogy másként nem tudom irányítani, mindig a másik fél tetteitől, mondataitól függ, hogy közelebb kerülök-e hozzá lelkileg, vagy éppen ellenkezőleg, eltörik bennem valami.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 28.


2015. szeptember 29., kedd

Vivien Holloway – Végtelen horizont


Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.


„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Vivien Holloway – Végtelen horizont

ELŐRENDELÉS 35% KEDVEZMÉNNYEL!
3.480 Ft helyett 2015. október 2-ig 2.260 Ft
rendelés:
http://bit.ly/1UKO0Mr

Dedikálás:
ideje: 2015. október 3. 15-17 óra
helye: 1073 Budapest, Kazinczy utca 3.
részletek:
https://www.facebook.com/events/869785823129551/


Az írónő hivatalos oldalai: http://weeholloway.blogspot.hu/ és https://www.facebook.com/Vivien-Holloway-Hivatalos-Oldala-162077390539161/timeline/ 

2015. szeptember 27., vasárnap

Breaking Bad - Totál szívás (2008-2013)


★★★★★★★★★★


Az egyik kedvenc sorozatom.

Ha azt hiszed, hogy egy sorozat csak akkor lehet jó, ha a főszereplők pozitív karakterek, akkor nagyon tévedsz. Tökéletes példa az ellenkezőjére ez a sorozat, ahol sem Walter White, sem Jesse Pinkman nem a jófiúk táborát erősíti (ha erre pár rész alatt nem jöttél rá, akkor ne is folytasd a sorozat nézését), mégis érdekfeszítő, magával ragadó és egyben zseniális alkotásról beszélhetünk.

Míg a negatív karakterek leginkább irritálni szoktak és legszívesebben én lőném le őket, addig ebben a sorozatban valamennyi negatív szereplő annyira karakteres és kidolgozott, hogy bármennyire is utálnom kéne őket, lenyűgöz a gondolkodásuk, a megfontoltságuk, a nyugodtságuk, a hidegvérük és a tetteik. És itt most nemcsak Walter White-ról beszélek, ugyanez igaz Gustavo Fring, Mike Ehrmantraut, Tio Salamanca, vagy akár Saul Goodman karakterére is. Nálam mindannyian beálltak a zseniális gonoszok közé, valamennyi embert tökéletesen eltalálták, mintha rájuk öntötték volna a szerepet.

A történet az 5 évad alatt egyszer se laposodott el, mindig jöttek újabb és újabb fordulatok, vagy szereplők, eredeti és elképesztő ötletek, amivel lendületet adtak az eseményeknek. A sorozat egyes részei mind az évadhoz képest, mind a sorozat egészéhez viszonyítva tökéletesen fel voltak építve, profin bonyolították a cselekményeket és minden apró részlet stimmelt, ami elismerésre méltó.
Ez a sorozat is elérte, hogy rendszeresen vissza-vissza gondoljak a történetre, a szereplőkre, hatással tudott lenni rám, és ez kell ahhoz, hogy imádjak egy sorozatot.

A mellékszereplők sajnos azt kell, hogy mondjam elég idegesítőek voltak, sem Skyler-t, sem Marie-t, sem pedig Walter Jr-t nem tudtam megkedvelni, mindhárman irritálóak tudtak lenni, annak ellenére, hogy pozitív karaktert próbáltak játszani.
Hank bár szimpatikus karakter, nem tudok túllépni azon, hogy DEA ügynök létére milyen amatőr módon végzi a munkáját.

Jellegzetes mondat marad számomra az "I am the one who knocks!", a "Rocks! Minerals!" kérdése és a Heisenberg nevet bárhol megemlítik majd, tudom, hogy kire gondolnak (You're God damn right.).

Sorozatnézés ideje: 2014

The Walking Dead (2010-től)


★★★★★★★★★☆


Az egyik kedvenc sorozatom (volt kb. 2015-ig...). 

A készítők mindent olyan profin találnak el, hogy folyamatosan izgalomban tartják a nézőt, nem félnek hozzányúlni a főszereplőkhöz se, a történet vezetése és a bonyodalmak életszerűek, egyszerűen csak pozitívan tudok nyilatkozni a sorozatról.

A szereplők nagyon jól össze vannak válogatva, és a legtöbbjükhöz annyira illik a szerep, hogy nem is nagyon tudnám elképzelni hétköznapi ruhában, vagy szokványos munkahelyen. Olyan tökéletes zombis világot építettek fel, hogy teljesen bele tudom magam élni az eseményekbe, melyek hol felpörögnek, hol kicsit belassulnak, de ez a változatosság is csak jót tesz a sorozatnak, mert a kicsit nyugodtabb részeket se nevezném unalmasnak, akkor is kellőképpen izgulhatunk a szereplőkért. Fordulatokban is bővelkedik a sorozat, de ezek a meglepő és váratlan események remekül el vannak találva, nem idegesítőek, hanem jó értelemben véve pofára ejtősek.

A zombik kinézete kellőképpen gusztustalan és visszataszító, de szerencsére a lassú, sétálós fajtából vannak, nem pedig a rohangálósból, így a gyilkolászásuk könnyebb és látványosabb is. Mert ugyebár egy gyors zombit nehezen tudnánk például késekkel, kardokkal és egyéb olyan eszközökkel meggyepálni, ami testközelbe engedi őket.

Nagyon hosszan sorolhatnám az egyes karakterekkel kapcsolatos érzéseimet, véleményemet, vagy az emlékezetes jeleneteket, melyekkel tele van a sorozat, ugyanis azt is sikerült elérni a készítőknek, hogy folyamatosan agyaljak a szereplőkön, a történteken, és folyamatosan visszaemlékezzek az eseményekre.

De azért dióhéjban pár szó spoiler-esen:

Kedvenc szereplőim:
Daryl, Carol, Michonne, Maggie és
Glenn. Nagyon örülök, hogy mind az öten szerves részei a sorozatnak és remélem, hogy még nagyon sok részen keresztül figyelhetem a küzdelmüket és egyiküket sem kell elvesztenem. 

Daryl, Carol, Michonne, Maggie, Glenn és Rick

Akinek a halála a legjobban fájt:
Hershel és Andrea. Mindketten erős karakterek voltak, és közel álltak hozzám.

Akit a legjobban gyűlöltem:
A kormányzó. Ehhez azt hiszem nem kell túl sok magyarázat. Annyira ellenszenves és szemétláda az a pasi, hogy hálát adtam a készítőknek, amiért egész hamar sikerült eltenni láb alól.

Legdurvább jelenet, ami megragadt bennem:
Mikor a két kislány közül az egyik hagyta, hogy zombi legyen húgából, majd Carol megölte a nagyobbik lányt, hogy az a továbbiakban nem jelentsen veszélyt rájuk.

Legbénább részek, amikre a leginkább emlékszem:
Az egyik mikor Lori meghal, majd a fia a kisbabával simán (sértetlenül) kisétál az épületből. Ezt megtehették volna úgy is, hogy közben vajúdik a nő, hiszen nem 5 perc alatt szülte volna meg a babát, lett volna idő mindenre. Szerintem ez így béna volt, de legalább Lori nem fog a továbbiakban idegesíteni.
A másik, mikor a börtönben szinte kizárólag csak Rick kertészkedik. Mivel nagyon sokan vannak elszállásolva a börtönben, ezért érthetetlen számomra, hogy miért nem segítenek be semmiben, csak tespednek odabent. Látszott, hogy csak azért vannak a sorozatban, mert kellenek az áldozatok a zombik betörésekor.

Jelenleg a megjelent 5 évadot már végignéztem, és türelmetlenül várom a 6. évadot.


Három kis majom "újraértelmezve"

Sorozatnézés ideje: 2015

27 idegen igen (2008)

★★★★★★★★★★

Míg Jane csupa szív, segítőkész és szeretni való teremtés, addig a hugicája, Tess egy elkényeztetett, tapintatlan, önmagától teljesen eltelt és mások érzelmeivel mit sem törődő buta és hazug liba, kikészít a folytonos viháncolásával, röhögcsélésével és képmutatásával. Tipikusan olyan ember, akit legszívesebben jól felpofoznék, hogy kapjon már észbe, de valószínűleg nem használna semmit...
Még ha nem is tudja, hogy a nővére totálisan odavan a főnökéért, a lány reakcióiból simán le tudta volna vágni a helyzetet, ha akárcsak egy percre is félreteszi az önimádatát és egy másik személyre is odafigyel. De nemhogy feltűnne neki, hogy Jane érzelmeivel játszadozik, "elszereti" előle George-ot, de még Jane álmát is el akarja venni, na, ezen a ponton már rühelltem azt a picsát.
Spoiler: A fenti tulajdonságokat is jól mutatja, hogy miután Tess össze-vissza hazudozott George-nak, még neki állt feljebb, mikor Jane fotó összeállítása leleplezte a kétszínűségét. Hogy volt képes még ebben a helyzetben is mást hibáztatni a saját hazugságai miatt? A fényképek nem hazudtak, olyan volt ő, inkább bocsánatot kellett volna kérnie mindenkitől (főleg Jane-től és George-tól), amiért így viselkedett, nem pedig bedurcizni. Kicsit el van tévedve a drágalátos hugica... Rendben, hogy Jane húzása csúnya volt, de hogy mindezt Tess megérdemelte, ahhoz kétség sem fér.

George mellesleg hasonlóképpen buta és felszínes, és úgy látszik, hogy bejön neki egy olyan nő, aki bár csinos és mutatós, de semmit nem tud róla (pontosabban csak a hazugságait) és nagyjából két percnyi ismeretség után még a kezét is megkéri. Ilyen baromságra csak egy buta férfi képes, aki kizárólag a külsőségekkel foglalkozik és semmit nem számítanak neki a nő belső értékei (ugyanis Tessnek ilyen nem túl sok van).

Egyébként ennek a "remek" párocskának a megismerkedése is elég nevetséges volt. George meglátja a szőke cicababát és rögtön rárepül, csak azért mert csinos és kitette amije van. A kicsit visszafogottabb, de szerintem Tessnél sokkal szebb Jane vajon miért indul rosszabb esélyekkel, csak azért mert nem néz ki közönségesen és nem illegeti magát? Az ilyen férfiakat szoktam élből leírni és sajnálom, hogy csak a külsőségek tudják megfogni őket. Tess tipikusan az a nő, aki magával a pasival túl sokat nem foglalkozik, csak a pénzével, a férfi fizetheti a továbbiakban a nő fodrászát, manikűrjét, pedikűrjét, ruházkodását, jó ég tudja még mijét, és cserébe kap egy kirakatnőt, aki nem várja otthon finom vacsorával, mosott ruhával, tiszta lakással és rengeteg szeretettel. Ha nekik ez kell, hát megkaphatják, én maradok a normális oldalon.

Tess és Jane apja se lett szimpatikus karakter, látszik rajta, hogy Tess az ő pici lánya, rajong érte, Jane irányába nem éreztem ezt a hatalmas apai szeretet és ragaszkodást. Talán azért, mert míg Jane talpraesett és önálló, addig Tess pátyolgatást és dicsérgetést igényel.

A barátnő, Casey viszont szerintem nagyon jó fej, ha kell helyreteszi Jane-t, megmondja a magáét és nem átall hatalmas pofonnal figyelmeztetni barátnőjét a hülyeségére. Karakán kis nő, örültem, hogy Jane mellett áll és javítja a normális szereplők arányát.

Kevin szintén olyan szereplő, aki megkedveltette magát velem, tisztességes (bár a főnöknője kicseszett vele), vicces, szókimondó és élettel teli, pont olyan férfi, akire Jane-nek szüksége van, hogy ráébressze, mennyire fontos, hogy a saját boldogságával is foglalkozzon, hogy végre rájöjjön, hogy milyen értékes ember valójában. Jó volt látni, ahogy odafigyel rá.

Kevin és Jane ironikus kis piszkálódásai és civódása tetszett, remek kis párost alkotnak annak ellenére, hogy Jane nagyon nőies, Kevin pedig leginkább egy csintalan kisfiúra hasonlít.

A történet felépítése szerintem ötletes és egyedi, csak picit mondanám sablonosnak, azonban a film vége könnyen kikövetkeztethető, ebben túl sok meglepetéssel nem szolgált a film.
Spoiler: Hacsak azzal nem, hogy mind a 27 menyasszonyra ráaggattuk a saját koszorúslány ruháját, megérdemelték, hogy ők is bénán nézzenek ki. És Jane koszorúslányruhája nem is volt gáz, egyszerű és elegáns volt, azt tényleg fel tudnák venni máskor is.

Kiemelhetnék több jelenetet is, ami megfogott (például a taxis, a határidőnaplós, vagy a ruhapróbálós), de igazából az egész film rendben volt.
Logikátlanságot csak egy helyen találtam: Vajon milyen szórakozóhely hátsóajtaja nyílik közvetlenül egy olyan helyiségbe, ahol 50. házassági évfordulót ünnepelnek? Valószínűleg semmilyen, de legalább cikis helyzetbe került Jane a dühkitörésével...

Spoiler: A film vége felé Jane bevallja George-nak, hogy a kezdetek óta szerelmes belé, és a férfi megcsókolja. Ekkora egy idiótát! Eddig fel se figyelt a nőre, még az se esett le neki, hogy Jane évek óta odavan érte (mondom én, hogy buta), most meg már tetszene neki? Na hess a fenébe. Mégis mit képzelt?
Tess pedig hiába vett vissza magából a film legvégén, ugyanolyan ellenszenves maradt, mint ahogyan megismertem a kezdetekkor.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 27. (újranézés)

2015. szeptember 26., szombat

Rövidzárlat (1986)

★★★★★★★☆☆☆

Régi film, ennek megfelelően minden az akkori szintnek felelt meg, ami a mai szemmel nézve lehet, hogy kezdetleges, maradi, egyszerű és "nevetséges", de abban az időben egy ilyen robot már nagy lépésnek számított.

Ha nem támasztunk a filmmel szemben hatalmas igényeket, hanem elfogadjuk az akkori színvonalú kivitelezést, szikrázó robbantásokat, ház méretű számítógépekkel történő vezérlést, akkor tudjuk élvezni ezt az aranyos kis filmet.

Miután az 5-ös robot "életre kelt", talán a lehető legnormálisabb és legbarátságosabb nőbe (Stephanie-ba) botlott bele, ami szerintem nagy mázlija volt. Ugyanis Stephanie egy kicsit lököttebb az átlagnál, minden kis kóbor állatkát befogad, tele van a háza cicákkal, borzokkal, görényekkel, és ki tudja még milyen élőlénnyel, az egész lényéből árad a kedvesség és a jóindulat, ami azonban sajnos a legtöbb emberről nem mondható el. Sokan szerintem féltek volna egy ismeretlen robottól, vagy agresszíven léptek volna fel vele szemben, nem pedig elkezdenek vele beszélgetni. (Rendben, amikor a nő rájött, hogy nem egy UFÓ-val haverkodik, hanem egy kísérleti robottal, akkor ő is vissza akarta passzolni nekik, de ahogy a dolgok alakultak, utána már mindent elkövetett azért, hogy ne tudják elkapni...)
Rövid időn belül össze is barátkoztak, és a nő - pontosabban a könyvei és tévéje - segítségével hatalmas tudásra tett szert, majd folyamatosan használja is ezt a rengeteg információt, ráadásul tudatosan, azonnali reakcióval, mintha valóban egy élő emberrel beszélgetnénk. Rendben, azért a reggeli kivitelezésével akadnak még gondjai, de egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a kicsit dilis robotot.

Ahogy figyeltem az 5-ös robotot és a viselkedését, eszembe jutott egy másik film is, az Ex Machina, amelyben egy teljesen emberszerű, mesterséges intelligenciával rendelkező robotról kellett kideríteni, hogy képes-e gondolkodni. Abban a filmben a robot egy unalmas, érzelemmentes, rideg gép volt, semmi emberi megnyilvánulást nem vettem észre tőle, teljesen unszimpatikus volt, míg az 5-ös roboton kezdetleges kivitelezése ellenére látszott mikor félt, a hangjából érződött a kedvesség, vagy a harag, folyamatosan és értelmesen beszélgetett, táncolt, megértette a viccet, kocsit vezetett, sikeres elterelő hadműveleteket hajtott végre, megvédte magát és minden cselekedete az emberekhez hasonló volt, kétségem se fért hozzá, hogy valóban "él".
Erről szerencsére a robot tervezőjét is hamar sikerült meggyőzni, így már ő is a megmentésén igyekezett.

Az ellen csapatra sem lehetett panaszom, kellőképpen elszántak, kitartóak és ellenszenvesek voltak, ahogyan lennie is kell. Nem szeretem, ha csak a látszat kedvéért vannak "rosszfiúk" egy filmben, és sem funkciójuknak nem felelnek meg, sem az elvárt negatív érzelmeket nem tudják kiváltani belőlem. De mint említettem, itt minden rendben volt ezzel is.

Bár azt nem tudom elfogadni, hogy egy villámcsapástól "öntudatára" tudna ébredni egy gép, akkori ötletnek minden esetre nem volt rossz, máshogy abban az időben nem nagyon tudtak volna elérni ilyen eredményt egy robotnál.

Egy-két ponton azonban kicsit figyelmetlenek voltak a készítők (spoiler-es):
Például mikor Stephanie felhívja a céget, hogy nála van az 5-ös robot, akkor nem mond semmilyen címet, mégis azonnal indulnak a nőhöz a cég dolgozói. Mégis hova?
Vagy amikor kikapcsolják a piros gombbal az 5-ös robotot, tehát egyáltalán nem működhet, akkor felemeli a fejét, majd egy csavarkulccsal bekapcsolja saját magát. Ez nagyjából olyan, mintha a kikapcsolt tévéd bekapcsolná saját magát. (És most tekintsünk el attól, hogy ez néha valóban megesik... XD)
Mikor a nő volt pasija megjelent, hogy elvigye a robotot, akkor az 5-ös robot kb. 1 perc alatt szerelte szét apró darabokra a férfi kocsiját. Akármennyire is gyors, ezt mindössze ilyen rövid idő alatt képtelenség lett volna kiviteleznie.
Amikor a többi robot megtámadta az 5-ös robotot, akkor ő mindössze egy kő segítségével hárította azokat a lövéseket, amivel a film elején tankokat és teherautókat robbantottak fel. Ezek szerint elég lesz akkor kövekkel teleaggatni egy kocsit és nem tudják kilőni? (A magától felrobbanó kinti WC pedig csak plusz poén.)

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 26. (újranézés)


2015. szeptember 25., péntek

I. E. 10 000 (2008)

★★★★★★☆☆☆☆
 

Átlagos kis ősemberes film.
Kaptunk egy mesélőt, akinek előadása remekül illik a történethez, ügyesen egészíti ki azt.
A szereplőket nagyon jól eltalálták, és bár a mamutos (illetve óriásmadaras és kardfogú tigrises) jeleneteken látszik, hogy a kihalt állatokat csak a CGI-vel tudták feltámasztani, egész ügyesen elhitették velem, hogy visszautaztam az időben.

A történetvezetéssel annak ellenére nem volt túl sok bajom, hogy csöppet sablonos, vándorlás, törzsek egyesítése, elnyomottak harca a zsarnokoskodók ellen, jók diadala a rosszak fölött, és persze megint egy nő körül bonyolódott a cselekmény, miatta voltak a problémák (pontosabban a pasik miatt, de ez már nézőpont kérdése). Pont annyira volt egyszerű, amennyire egy őskorban játszódó történetnek lennie kell, ezzel nem volt bajom.
Viszont hiába ismerem be, hogy Evolet-nek valóban gyönyörű kék szemei vannak, és csinos kis fruska, azonban ezzel nem lehet magyarázni, hogy ennyire kapós a férfiak körében, és mindenki őt akarja megszerezni magának.

A vándorlás során sok szép tájra jutottunk el (fagyos hegyekben, erdőkben és sivatagban is vezetett az utunk), a helyszínek különbözősége is színesítette a filmet, ami jót tett neki.

Innentől spoiler-es:

A film vége sajnos - jóslatok, babonák és hiedelmek ide vagy oda - a lány feltámasztásával irtózatosan el lett rontva, feleslegesen tették bele ezt a természetfölötti csavart, szerintem idegen volt az egyébként jól felépített történettől.

Ennél többet nem nagyon tudnék a filmről mondani, túlságosan mély nyomot nem hagyott bennem, de különösebb problémáim se voltak vele.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember


Az őslakó (2007)

★★★★★☆☆☆☆☆

Az értékelések elolvasása után kíváncsi voltam erre a filmre. De vagy bennem van a hiba, vagy nem a megfelelő emberek értékelését olvastam el, mert nekem nem jött be annyira. Az végül is nem olyan zavaró, hogy mindössze egyetlen szobában játszódik a film, de a beszélgetés nem igazán tudott lekötni, leginkább szerettem volna elaludni rajta.

Azt elfogadom, hogy John kollégái értetlenül állnak a férfi gyors és titokzatos távozása előtt, de szerintem bármilyen közeli is a barátságuk, a faggatózásuk már túlzottan tolakodó és személyeskedő, egyáltalán nem szimpatikus, hogy ilyen erőszakosan kérdezik az okát.

Azt nem igazán értem, hogy egy ilyen horderejű titkot miért osztott meg "szeszélyből" ennyi emberrel egyszerre, még olyannal is, akit alig ismer. Miért gondolta, hogy ez a sok ember egyáltalán megérti őt, elfogadja azt az elképesztő beszámolót, amit eléjük tár, nem pedig szkeptikusan letámadják? Egy ilyen hosszú élet alatt megtanulhatta volna, hogy az emberek nem, vagy csak nagyon nehezen fogadják el azt, ami ennyire idegen és szokatlan.

Mivel visszaemlékezős jeleneteket nem kaptunk a beszélgetés mellé, ezért nehezen tudtam elképzelni, hogy John mindazt megélte, amit most elmesél, egyszerűen úgy tűnt, mintha csak túl élénk lenne a pasi fantáziája és a történelemkönyvekből olvasottakat kicsit magáévá tette, de nem hitette el velem, hogy valóban át is élte.

Ahogy haladtunk a történetben és kicsit vadabb vizekre evezünk (nevezetesen a vallás terére), egyre nehezebb volt hitelt adnom a pasi szavainak és elfogadni valósnak, amit állít.
Az egyik férfi (Harry) szövege viszont nagy volt: "Engem a tórára neveltek, a feleségemet a koránra, az idősebb fiam ateista, a fiatalabb szcientológus, a lányom a hinduizmust tanulmányozza. Ezzel az erővel szent háborút is vívhatnánk a nappalimban."

Érdekes volt látni, ahogy a beszélgetők agyaltak és próbáltak logikusan gondolkodni, értelmes kérdéseket feltenni, meggyőzni egymást és saját magukat is. Ha engem állítana valaki egy ilyen helyzet elé, nem igazán tudnám, hogy hirtelen miket kérdezzek az illetőtől.

Innentől spoiler-es:

Sandy vallomását, hogy szerelmes az ősemberünkbe, kicsit megkésettnek érzem, az elmúlt években vajon miért nem közeledett a férfihoz, miért csak most hozakodott elő az egésszel, mikor éppen távozni készül a férfi? Ennek így nem volt túl sok értelme, főleg azután, hogy a férfi felvázolta, hogy mire számíthat a nő. Ennek ellenére belekezdenek valamibe, viszont Sandy legalább már nem kap zsákbacicát, valószínűleg ő az első "barátnő", aki ismeri a férfi titkát.

Itt azért felmerül bennem a gondolat, hogy ez alatt a hosszú élet alatt miért nem volt őszinte a feleségeihez? Lényegében két lehetősége lett volna:
1) A felesége nem hiszi el a meséjét, kiteszi a szűrét és akkor bűntudat nélkül állhat tovább, ahogyan egyébként is tette volna.
2) A felesége elhiszi amit mond, a gyerekeiket is a kellő időben beavatják és tízévente továbbállnak, vagy visszavonultan élnek, vagy kitalálnak egy nagybácsis sztorit. Akkor legalább a szeretett nő mellette öregedhetett volna meg és látta volna felnőni a gyermekeit, unokáit, és mikor már sok idő eltelt, akkor megint "új" életbe kezdhetett volna.
Azzal, hogy tízévente ha akart, ha nem lelépett, soha senkit nem engedett magához túlságosan közel, elnyomta az érzelmeit, végül is nem élt teljes életet, mert bármennyire is próbálta védeni magát a szomorúságtól, magányos volt mindvégig. És azzal, hogy minden családját otthagyta kétségek közt és magyarázat nélkül, nemcsak magának, hanem nekik is fájdalmat okozott (feleslegesen).

A film végén a pasi "beismeri", hogy hazudott és csak kitalálta ezt az egészet, a beszélgetőpartnerei pedig leszidják, amiért ezt csinálta velük, holott ők provokálták ki a beszámolót. Eszerint akkor az egész beszélgetésnek nem volt semmi értelme, hiába próbálta idáig az ellenkezőjét bizonygatni, nyíltan megválaszolni valamennyi kérdést, ha alig egy perc alatt sikerült az ellenkezőjét elhitetni majdnem mindenkivel. Mondtam én, hogy könnyebb elhinni a "kézzelfogható" érveket, mint elfogadni a "lehetetlent", a tagadás a vérünkben van.

A film lezárása ironikus volt. Pont az a férfi kérdezte meg korábban John-tól, hogy elmegy-e a temetésére, aki végül meghalt, miután ráeszmélt, hogy a férfi az apja, aki gyerekkorában elhagyta őt... Érdekes fordulat volt és egyben szomorú is.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 16.

Kígyók a fedélzeten (2006)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Vannak olyan filmek, melyekre a készítőknek kár volt pénzt költeni, neked (nekem) pedig kár volt időt pazarolni rá. Ez a film is ilyen "csodás" alkotás, de vegyük csak sorra, hogy miért is.
 

Innentől spoiler-es:

A film kezdetén egy motoros srác tanúja lesz egy gyilkosságnak, de erről szinte csak a nézők tudnak, mert a gyilkosok semmit nem látnak a fiúból, talán csak a bukósisakját és a hátát, ezeket is mind jó messziről. Eddie-ke közben osztogatja az utasításokat: "Tüntessétek el!", "Tűnjünk a fenébe!", "Kapjátok el!". Most akkor melyiket is hajtsák végre az ölebei? Következetlen ez a parancsolgatás. Sebaj, annak ellenére, hogy a srácból semmit se láttak, a nyomára bukkannak. A zsarukkal egyetemben. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon a rendőrök honnan tudhatták, hogy szemtanú volt a kölyök, ha maga az FBI ügynök is megállapítja, hogy "Láttál egy gyilkosságot és nem szóltál senkinek.", de pár pillanat múlva felhomályosítanak, hogy egy eldobott, ujjlenyomatos Redbull doboz vezetett a fiú nyomára. Hű, ez aztán a logika. Ettől már teljesen nyilvánvaló, hogy a fiú pont akkor járt arra, és pont mindent látott is... Szerintem a Redbull-os doboz a tégla és beköpte a srácot...

Ezt követően az FBI olyan amatőr módon intézi a koronatanú szállítását, hogy az már fáj. Lenne egy kamu repülő elterelésnek, ami még rendben is van. De akkor miért vizsgáltatnak át rendőrkutyákkal egy másik repülőt, miért foglalják le az első osztályt és küldenek át minden utast a turistaosztályra? Ennél jobban nem is hívhatták volna fel a figyelmet magukra. Elég lett volna civilben beülni egy éjszakai járatra és kész, úgy senkinek nem tűnt volna fel semmi, de így a beépített emberek simán rájöttek mindenre. Gratulálok ehhez a bénázáshoz...

Még a felszállás előtt végignézhetjük a vészhelyzeti teendők részletes bemutatását. Minek? Mi nézők nem vagyunk a repülőn, nem fogunk lezuhanni, ha pedig a filmben vészhelyzet alakul ki, úgyis elmondják, hogy mit csináljanak, szóval ez egy teljesen felesleges jelenet volt.

Az utasok összeválogatása is megér egy misét, de mivel túl sokan voltak, így lássuk a leggázabbakat:
Mercedes és az ő kis drága Mary-Kate-je. A nő viselkedése és a kutyája annyira idegesítő és zavaró, hogy őket tettem volna el láb alól elsőnek.
A rapsztár csúnyán el van telve magától, a nagyképű és affektáló dumájától a falnak tudnék menni.
A kigyúrt izomarc és szőke szilikoncsoda mosdóban dugós jelenete borzasztóan szánalmas volt, arról már nem beszélve, hogy a kígyó pont mellbe harapta a csajt. Ennél jobb ötlettel nem tudtak volna előállni a készítők? Ja, de igen, utána leharapja egy kígyó a pisilő férfi fütyijét is. Ez a két jelenet simán elnyerné a film mélypontja címet.
És a többi szereplő rinyálása is elég fárasztó volt, szinte senkinek nem sikerült higgadnak maradni és mikor picit nyugi volt, akkor logikusan gondolkodni. Rohangászás, sikoltozás, kapkodás, figyelmetlenség jellemzi a mellékszereplőket.

És a kígyók... Na azok is megérnek egy misét. Addig rendben van, hogy nagyon sokféle kígyót küldenek fel a repülőre és megvadítják őket a feromonnal (hozzá nem értőként elfogadom, hogy ez így működhet), de nagyon élesen látszik a különbség a valódi, nyugodtan kóricáló példányok és az oda CGI-zett villámgyors "mutánsok" között.
Attól eltekintek, hogy a Mercedes táskájába bemászó, vagy a mikróban megsütött "korallkígyó" valójában egy királysikló és teljesen ártalmatlan (ezt kivételesen tudom, piros alapon fekete-sárga-fekete csíkos, nem pedig fordítva), azonban a piton cápákat meghazudtoló fogsora már nevetséges, akárcsak a többi műkígyó kábeleket harapdáló, összevissza ugráló, repkedő és támadó példányai.
Azért szívesen kielemeztem volna azt is, hogy kit melyik kígyó támadott meg és hogy utána tényleg annyi idő alatt hat-e az adott kígyó mérge, valamint az áldozatnak valóban olyan tünetei voltak-e, ami a kígyó marására vall, vagy pedig csak találomra habzott a szájuk és lilultak be az áldozatok...

Mikor elvesztettük a kapitányt, akkor kedvenc FBI ügynökünk egy másodperces inggallér tapintással meg tudta állapítani, hogy a férfi meghalt. Köszönjük szépen ezt a kidolgozatlan és mű jelenetet, véletlenül se kell jobban megnézni az áldozatot.

Mikor Mercedes bepánikol és a thai box-os férfi a hátán cipelve menti ki a kígyók közül, az is egy igazán béna jelenet volt, teljesen feleslegesen vette a hátára a nőt, így a szűk helyen sokkal nehezebb volt haladniuk, kerülgetni a kígyókat és a szétszóródott kacatokat. Ez körülbelül olyan szintű hülyeség, mint amikor a filmekben úgy menekülnek valami/valaki elől a szereplők, hogy közben fogják egymás kezét, amivel csak lelassítják magukat és nem tudnak teljes erőből futni...

Azért volt két értelmes jelenet is. Az egyik, mikor az idősebb stewardess gondolkodás nélkül és önfeláldozó módon megmentette a kisbabát, minden elismerésem az övé (az viszont már vicces volt benne, hogy a kisbaba egy csörgőkígyóval nézett szembe, miközben rázta a saját kis csörgőjét XD), a másik pedig mikor a kismama kiszívta a kisfiú sebét (vajon a néger fenekét miért nem? XD).

A kígyószakértő bevonása jó ötlet volt, viszont itt picit sántít a történet. Azt állította, hogy ezek a kígyók nem találhatók meg Amerikában. Bár a kobra és a piton tényleg nem Amerikában él, azonban a korallkígyónak szánt királysikló, vagy a csörgőkígyó (a többit sajnos nem tudom beazonosítani) igenis Amerikában szedi áldozatait, tehát itt ferdítettek a készítők. Szerintem talán azért, mert a legtöbb ember ezeket a fajtákat ismeri fel legkönnyebben.

Miután úgy nézett ki, hogy mindkét pilótát elvesztették és átmentek zuhanórepülésbe a stewardess és a zsaru 8000 méteren keresztül nem tudták kiemelni a repülőt a zuhanásból, azonban 3 centire a víztől mégis sikerült nekik. Na ez azért fájt, nem fokozta a feszültséget, inkább csak béna húzás volt.

Mikor a kígyócsempészhez mennek az ellenszer megszerzése céljából, akkor ott a kígyószakértő szerint a csempészt egy "sivatagi fekete kígyó" marja meg. Az nem zavarja őket, hogy a sivatagi kígyók homokszínűek szoktak lenni? Na mindegy, legalább az ötletes volt, hogy a csempészt majdnem a saját kígyója intézte el.

Azt még csak-csak elfogadom, hogy egy egyszerű felfújható gumicsónak meg tudja állítani azokat a kígyókat, amik egyébként elektromos kábeleket harapnak ketté, de azt már nehezebben nyelem le, hogy egy kilőtt ablak először kitörik, majd úgy nyílik tovább folyamatosan a repülő oldala, mintha vékony műanyagból lenne. Ezt már - ha jól emlékszem, akkor - a Mítoszrombolók is megcáfolták, szóval nem tudnak ezzel a látványelemmel megvezetni. Ugyanis ha valóban így lenne, akkor nagy gondok vannak a repülőgépekkel...
Meg a stewardessekkel is, akik a "Mindenki kösse be magát!" felkiáltás után egy asztalkába/pultba próbálnak kapaszkodni. Egyrészt már az ablak kilövésekor mindenki leült a fenekére és rögzítette magát, így a későbbi felszólítás értelmetlen, másrészt ők akkor miért nem ezt teszik?

Az viszont hatalmas húzás volt, hogy a dagi néger testőrről megtudtuk, hogy már 2000 óránál is többet repült, aztán kiderült, hogy csak a Playstation 2 játékszimulátorában. Ezen hatalmasat nevettem.

A film végén még slusszpoénnak megtámadja egy kígyó a koronatanút, beleharap a mellkasába, az FBI ügynök pedig lelövi a srácot. Először azt hittem, hogy akkor ő is beépített ember volt, de utána megláttam a kölykön a golyóálló mellényt, szóval csak egy kis fricskát kaptunk a végére, ami elismerem, jól elhelyezett poén lett.

A két stewardesses szerelmi szál erőltetett volt és nagyon látszik rajta, hogy kötelező elemként építették be.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 24.

2015. szeptember 24., csütörtök

Kavarás (2014)

★★★★★★★☆☆☆

A történet teljesen átlagos és sablonos, talán még a "spoiler" jelzőt se kell rátennem, mert annyira nyilvánvalóan kikövetkeztethető, hogy a kezdetben egymásnak unszimpatikus egyedülálló anya és egyedülálló apa az események hatására egyre közelebb kerülnek egymáshoz (és nem utolsó sorban egymás gyerekeihez is), így a végén... Na ugye, hogy te is tudod, hogyan fejeződik be a mondat. ;)

Ez a film csupán azzal a plusszal bír, hogy egy egzotikus nyaralás keretében gabalyodnak egymásba a főszereplőink, így a -kezdeti - sima nagyvárosi bénázás helyett strucclovaglást és túraautós ejtőernyőzést kapunk körítésnek egy rakás afrikai állat társaságában (igen, igen, volt víziló is :D). Emiatt legalább egy kis különlegességben is részem volt, aminek örültem.
A néger énekesek kórusát viszont kár volt erőltetni, mert számomra csak rontott a tiritarka ruhájú és gülüszemű pasi a film élvezhetőségén. A szőke anyuciról már nem is beszélve, az a riszálás és kényeskedős affektálás kikészített, nem igazán tolerálom az effajta viselkedést.

Ettől a két apróságtól eltekintve a két család legalább hétköznapinak mondható, normálisan és érthető módon viselkednek a felmerülő gondok megoldásakor. Nagyon jól bemutatja a film, hogy az apa nélküli fiúk és az anya nélküli lányok milyen problémákkal küzdhetnek a szülő hiánya miatt, továbbá, hogy a szülők is nehéz helyzetbe tudnak kerülni (spoiler: lásd apuci tampont, anyuci pornóújságot vásárol, de nagyon hozzá nem értő módon...). És bár igyekezett könnyedén venni a film ezeket a mindennapos nehézségeket, a téma azért igen is komoly.  

Igazság szerint nem mondanám annyira viccesnek a filmet, de el lehet nevetgélni rajta és egy-két "belsős" poént is megpróbáltak okosan elhelyezni a készítők. Azonban aki nem látta a "Nászok ásza" és "Az 50 első randi" című filmeket, melyekben szintén Drew Barrymore és Adam Sandler a két főszereplő, az nem nagyon fogja érteni "Tíz másodperces Tom" vásárlását, a "Somewhere over the rainbow" eléneklését, vagy az "Én vagyok a nászok ásza!" beszólást. Én értékeltem ezt a visszautalásos megoldást. :P

Mivel a mellékszereplők nem annyira szerethetőek, ráadásul még némelyik csemetét is nehéz volt néha elviselnem, ezért hiába kedvelem a főszereplő párost, a film összességében nem fogott meg túlságosan.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 20. (újranézés)

2015. szeptember 23., szerda

Szemfényvesztők (2013)

★★★★★★★★☆☆

Mikor először láttam a filmet a moziban, nagyon bejött, csak ámultam és összességében csak a végével nem tudtam mit kezdeni. Most, hogy másodszorra is megnéztem a filmet itthon, nyugodt körülmények között, már látom a hibáit is, bár azt meg kell hagyni, hogy ezúttal is nagyszerűen szórakoztam.

A négy fiatal illuzionistát szerintem remekül eltalálták, valamennyi színészhez illett a karaktere, valamint a két nagy öreget, Thaddeust és Arthurt is tökéletes választásnak tartom. Dylan szerepére azonban mást is el tudtam volna képzelni, valahogy kedvenc Hulk-omat nem tudtam azonosítani a zsaruszereppel, továbbá Alma-t nem tudtam megkedvelni, sőt, egyenesen idegesített az a nő.

Innentől spoiler-es:

Ötletes kezdés volt, hogy a kis csipet-csapatot is meg tudta valaki lepni a kártyákkal, ez is mutatta, hogy azért ők sem átverhetetlenek, és még egy náluk is profibb "mágus" áll a háttérben, akinek kilétére való kíváncsiságomat azonban sikeresen elfeledtették velem a trükkjeikkel. Ugyanis a közönség felé mutatott két trükköt (a francia páncélterem és a bankszámlák megbuherálása) nagyon eltalálták és remekül közvetítették a nézők felé. A harmadik trükk azonban már nem a tömegek szórakoztatására volt, ugyanis abból semmit se láttak... ...a rendőrök helyében lesült volna a képemről a bőr, hogy egy milyen piti kis csalással szedtek rá mindenkit.

Miután az első trükk lezárult és bevitték a srácokat a kihallgatásra, azon a részen nagyon jót derültem. Ahogy Merritt és Daniel hülyét csináltak a zsarukból, az haláli volt. Ezért is sajnáltam, hogy csak két kihallgatáson vehettünk részt, Henley és Jack is biztosan ügyesen játszadoztak volna velük.

Az a rész viszont nekem sántít, hogy ezek a nagyszerű illuzionisták a bemutató helyszínén nem "takarítanak" maguk után, az egész díszletet csak úgy otthagyják, így bárki - jelen esetben Thaddeus - simán leránthatja a leplet az átverés részleteiről. Ez nem vall az illuzionistákra (bűvészekre, varázslókra, nevezzük őket bárhogy), ha valaki ilyen tökéletesen építi fel a trükköt, az vigyázna arra is, hogy a ne tudódjon ki a titka.
Michael Caine (Arthur) játszott "A tökéletes trükk" című zseniális filmben is, melyben szintén bűvészek szerepelnek és igyekeznek egymás elől elrejteni a mutatványuk "megfejtését". Ebben a filmben is azt vártam volna, hogy több gondot fordítanak ezekre a részletekre, így furcsa volt ez a nemtörődömség.

A második bemutató vége szintén vicces volt, egyrészt az "Állj!" kifejezésre történő "focizás", másrészt az, hogy Dylan saját magát kergette, mivel már megint csőbe húzták. Ahogy Arthurt is, pedig azt hitte, hogy ő irányít. De mégse. És a legszebb az egészben, hogy annyira lazán csinálják a srácok, olyan egyszerűen meg tudnak vezetni mindenkit, hogy az félelmetes. Pofátlan, de félelmetes. És lenyűgöző.
Azt hinné az ember, hogy nagy az összhang közöttük és barátokká váltak ennek a kis "kalandnak" köszönhetően, így mikor a nyomok eltüntetésekor marták egymást (nem, az már nem csipkelődés volt, ott indulatokat láttam), akkor kicsit meglepődtem. Sajnos kevés háttér információt kaptunk róluk ahhoz, hogy az ő kis magánvilágukat is felépítsük. 

Thaddeus következtetései és gondolkodása irigylésre méltó, tökéletesen rakja össze a kirakós darabjait, így folyamatosan kielégíti a kíváncsiságunkat a részletek iránt. Csak az volt a gond, hogy hiába tanította Dylant, ezúttal nem ő volt a tanár, hanem csak a diák, aki ráadásul elbukott a vizsgán. Ugyanis túlságosan okosnak képzelte magát és a nagyképűsködés és piszkálódás mellett nem látta át megfelelően az eseményeket és bele se gondolt a "Miért?"-be. Nagy hiba, ami végül a vesztét okozta.
Dylant a bosszú ereje vezette és az eltelt évek keserűsége kellőképpen elszánttá tette, így minden részletre kiterjedően felépíthette a tervét, amibe nem is csúszott hiba, továbbá rendőrként eszközt is adott a saját kezébe.

Ahogy már fentebb említettem, Dylan esetében Mark Ruffalo-t nem találom maradéktalanul jó választásnak, azonban meg kell hagyni, hogy mint színész, tökéletesen és hitelesen alakította a zsarut, a játéka profi volt és ennek köszönhetően egy percig se gondoltam volna, hogy vaj van a füle mögött, főleg azt nem, hogy ő áll az egész hátterében.
Az, hogy a szálakat ő mozgatta és a nyomozást is ő vezette piszkos kis húzás volt a készítők részéről, alaposan félrevezettek mindenkit. Az csak egy dolog, hogy a színpadi trükkökkel is megtévesztenek, de hogy emellett még az orromnál fogva is vezessenek, ehhez már szerintem túl naiv vagyok, de nem is baj, így legalább nem lövöm le magamnak a poénokat, még akkor se, ha azok eléggé nyilvánvalóak (jelen esetben szerintem nem voltak azok).

Dylan és Alma csókja, valamint a kezdődő románcuk számomra elrontotta a film végét, és azt se nagyon értem, hogy végül miért mesélte el éppen Alma-nak az okot és a múltját. Nem illenek össze és nem is érthető az egymás iránti vonzódásuk, nem nagyon viselkedtek úgy, mintha szimpatizálnának egymással, így számomra ez felesleges és értelmetlen húzás volt. Mint ahogy az is, hogy a négy lovas a parkban felszállt a körhintára és béna módon fénnyé pörögték magukat. Ez meg mi a fene volt?

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 22. (újranézés)

2015. szeptember 21., hétfő

Harag (2014)

★★★★★★★☆☆☆

Nem igazán vagyok oda a háborús filmekért, mert a háborút értelmetlen és felesleges gyilkolásnak tartom. Természetesen vannak ez alól kivételek, de a Harag nem tartozik közéjük.

Egymás lövöldözésén túl nem sok története van a filmnek, megyünk a tankokkal és aki ellenség, arra tüzelünk. Ez nekem nem elég ahhoz, hogy egy háborús filmre azt mondjam, hogy "tetszett", ennél több kell(ene).
A pasiknak már valószínűleg a fegyverek, a felszerelések és járművek látványa is elég ahhoz, hogy megfogja őket a film, mivel azonban én nő vagyok, így egyrészt nem is értek hozzájuk, másrészt nem is igazán érdekel, hogy melyik fegyvernek mekkora a tűzereje és melyik tank milyen gyorsan tud menni.

Ha a fentiektől eltekintek, akkor a film látványvilága rendben volt, a színészi játékra nem lehet panaszom, azonban a lövedékek olyanok voltak, mintha fénykardokkal lövöldöznének egymásra, ez egy picit vicces volt.

Norman, mint új fiú elég hamar megtanulta, hogy vagy félreteszi a nyámnyilaságát és megöli az ellenséget, vagy hamarosan az ő holttestén is keresztülgázolnak a németek, ez a jellemfejlődés (ha szabad így nevezni) elég jól sikerült, bár a végén már megint nem volt teljesen a helyzet ura.

Innentől spoiler-es:

Mikor a városkában pihenőt tartottak, illetve Don és Norman a két német nő lakásán voltak, akkor kiütközött még egy dolog, ami miatt utálom a háborúkat: a nők "megerőszakolása", ami ebben a filmben kicsit árnyaltabb volt, de a lényegen nem változtat. Emmának mázlija volt, hogy egy olyan férfit fogott ki, aki normális volt, de miután a többi társuk megérkezett, akkor elég nagy bajba került volna, ha Don nem állítja meg a társait. Ezt a fajta erőszakos viselkedést és a nők megalázását elfogadhatatlannak tartom, és nincs olyan indok, ami felmentené a férfiakat a tettük következményeinek viselése alól.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 20.

2015. szeptember 19., szombat

Az 50 első randi (2004)

★★★★★★★★★★

Kezdetnek tekintsünk el attól a ténytől, hogy Lucy betegsége mennyire is borzasztó lenne a való életben, ne akarjunk mélyenszántó bölcsességeket belelátni a történetbe, egyszerűen csak élvezzük a filmet. Na, ha ez megvan, akkor kapunk egy nagyon jó kis vígjátékot.

Henry-t úgy ismerjük meg, mint egy csélcsap lókötő, aki a szigetre érkező hölgyeknek ad még egy felejthetetlen élményt és utána eltűnik az életükből, amikor azonban feltűnik a helybéli Lucy, akkor egy új kihívással kell szembenéznie: őt is meg kell hódítania minden nap, mert Lucy másnapra elfelejti az előző nap eseményeit. Már akkor is láthattuk Henry irigylésre méltó fantáziáját, amikor a nyaralni vágyó hölgyeknek mesélt be mindenfélét, de ezúttal igazán kitesz magáért és színesebbnél színesebb ötletekkel áll elő, mert soha nem tudhatja, hogy aznap éppen milyen kedvében találja a gofri-építész Lucy-t. És ő kitart mellette, napról napra meghódítja, kitalálja a videómontázst, hogy könnyebb legyen a lánynak "emlékeznie", és egyre jobban beleszeret. Imádtam, ahogy az apuka kérésének eleget téve nem kereste a továbbiakban Lucy-t a Hukilau-ban, hanem útszéli "banditát" játszva állította meg és próbálta elcsábítani. Profin kijátszotta apucit, akinek bejött ez az elszántság és végül megkedvelte Henry-t.
Lucy és Henry annyira jól összeillenek és olyan hihetetlenül lazán játszanak, hogy el is felejtem, hogy ez csak egy kitalált történet, teljesen beleéltem magam az eseményekbe és hagytam magam sodródni az árral. Tökéletesen van felépítve a film, remek poénokkal van megtűzdelve, amit a színészek nagyon hatásosan és természetesen adnak elő, de ahol kell, ott kellőképpen komolyak tudnak lenni.

A mellékszereplők is megérnek egy misét. Henry rozmárja és pingvinje külön megérdemli, hogy kiemeljem, hatalmas arcok és imádom, hogy ilyen kis viccesek, üde színfoltjai a filmnek. Lucy édesapja, Marlin nagyon szimpatikus és szerethető ember, ráadásul nagyon jó színészt találtak a megformálására. A többi mellékszereplő nem teljesen normális, de ez is csak a film értékét növeli, mert nemcsak a főszereplők játéka zseniális, hanem ők is sok pluszt adnak. Lucy tesója, Doug a folyamatos bénázásával, Ula annyira ütődött, hogy azon már csak nevetni lehet, Alexa-ról a mai napig nem tudom eldönteni, hogy akkor most pasi, vagy nő, de ezt a fura karaktert remekül hozta, Sue és Nick nagyon jó kis párost alkotnak a Hukilau-ban, én is szívesen lennék a vendégük. "10 másodperces Tom", a doki és Ula gyerkőcei is remekül illettek a filmhez, egyszóval nemcsak Lucy és Henry miatt olyan jó ez a film, hanem szinte az összes szereplő miatt.

Filmnézés ideje: 2015.09.19. (újranézés)

2015. szeptember 17., csütörtök

Barátság extrákkal (2011)

★★★★★★★★★★

Az egyik kedvenc filmem, részben azért, mert "én" vagyok a főszereplő. De komolyan. Még Szirmai is megmondta, hogy "Mila Kunis egy szerethető és jó színésznő, még akkor is, ha olyan a hangja, mint egy felajzott vízilónak". Ennyi. XD


A nyitójelenet nagyon furfangos volt, alaposan félrevezettek minket és be kell valljam, nagyon jól csinálták, megadták az alaphangulatát a filmnek. Az ilyen ötletekre vevő vagyok. :D

Jamie egy nagyszájú, éles eszű, folyton pörgős és csipkelődős vagány csajszi és Dylan-ben olyan pasira talált, aki nemcsak, hogy veszi a poénjait, de remekül passzol hozzá minden szempontból. Jamie folyamatosan húzza Dylan-t, beszólogat neki, és kiosztja, ami bejön a srácnak és jól érzik magukat egymással. A beszélgetéseiken mindig jókat mosolyogtam. Az már csak hab a tortán, hogy a szexben is összeillenek. Tökéletes párt alkotnak, annak ellenére, hogy ők csak "barátok".
Nem akarok nagyképűnek tűnni, de én is hasonló karakter vagyok, mint Jamie, csak kicsit visszafogottabb kiadásban. De az tény, hogy imádom hallani a hangomat, folyton beszólogatok és egy kicsit dilis vagyok. A páromat is ezekkel a tulajdonságaimmal (no meg persze a víziló fenekemmel) fogtam meg. :D

Kezdetben a szexjelenetek inkább viccesek és komolytalanok voltak, ezzel is jelezve, hogy ez csak szórakozás, azonban amikor Dylan apukájának házában voltak, ott már előjöttek az érzelmek és ekkor már két szerelmes szeretkezését láthattuk, nem csak egy sima kufircolást. Ez a különbség nagyon jól érzékeltette, hogy megváltoztak a dolgok és már valami többről van szó.
És itt kezdődtek a problémák. A pasik szerint a nők túlságosan érzékenyek, a nők szerint a pasik túl érzéketlenek. Ezen nem igazán tud egyik nem se változtatni, azonban míg a nők felvállalják ezt, addig a pasik inkább tagadnak, menekülnek és megbántják a nőket, pedig sokkal könnyebb lenne bevallani maguknak, hogy valóban beleszerettek a nőbe. Azt hiszik, hogy ettől mások gyengének látják őket, pedig nem is. Nem szégyen, hogy nekik is vannak érzéseik, legalább egyszer végre nem a legkedvencebb testrészük irányítaná őket... Erre jelen esetben Dylan édesapja világított rá, amit köszönök neki. Mindenkinek kéne egy ilyen apuka.

A film teljesen életszerű, nem kaptunk felesleges rózsaszín ködös gügyögést, csakis nyílt szókimondást és ez tetszik. A két főszereplő között teljes volt az összhang, nagyon összeillenek.

A mellékszereplők is mind szerethetőek. Dylan húga, Annie nagyon jó fej és tökéletesen látja a helyzetet, próbálja a testvérét ráébreszteni a nyilvánvalóra és mindezt nagyon szimpatikusan csinálja, kedvelem. Jamie anyja, Lorna bár soha nem teljesen tiszta és megragadt a 70-es években, mindig a megfelelő időzítéssel ejti el a poénokat, jókat mosolyogtam rajta, ahogy oltogatta a lányát.

A flashmoboknak külön örültem, imádom az ilyen táncos eseményeket, mindig mosolyt csalnak az arcomra. Szívesen beállnék én is közéjük és bolondoznék velük. (Én is szerettem volna összehozni egyet, már megvolt a koreográfia, jó néhány jelentkező táncos és az egyen pólók is, de valahogy a legtöbbjükből hiányzott az elszántság, és a hangosítás is problémákat okozott, így végül lefújtam.)

És akkor én most befejezem az áradozást, mert már éppen eléggé fényeztem a filmet, amit szerintem meg is érdemel. Nézd meg te is, szerintem tetszeni fog. :D

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 16. (újranézés)

2015. szeptember 15., kedd

A csajok háborúja (2009)

★★★★★★★★★★

Szeretem ezt a filmet, mert nagyon jól bemutatja az emberek sokszínűségét (főleg a kéket XD). Adott egy karakán és kicsit erőszakos lány Liv személyében, valamint egy kedves és szolid lány Emma személyében. Eddig nagyon jól működött a barátságuk a különböző habitusuk ellenére, de mikor az esküvőjük kerül veszélybe, megmutatkozik az igazi énjük. Tanúi lehetünk, hogy a fatális tévedés hatására hogyan fordulnak ki önmagukból és hogy ezt a társuk hogyan kezeli.

Marion, az esküvőszervező hölgy narrátorkodása szerintem jó ötlet volt, szépen összeköti az egyes jeleneteket és ad még egy kis pluszt a történethez.

A lánykérések nagyon illettek az adott karakterhez, legalábbis amilyennek eleinte megismertük őket: Liv-é viharos volt, amit kierőszakolt magának a jelleméből fakadóan, míg Emma kezét nyugodt körülmények között kérte meg a párja, ráadásul tökre aranyosan és ötletesen, egy szerencsesütibe rejtett gyűrűvel.

Miután megtörtént az "elírás" és felkeresi a két barátnő a harmadik lányt, hogy megkérjék az időpont cserére, nem nagyon értettem, hogy miért nem segít nekik. Ugyanis egyetlen épkézláb kifogása se volt a "nem"-en kívül. A két dátum között nincs sok különbség, és mivel nem is túl sok idő telt el a lefoglalás óta, így még a szervezés előrehaladására se hivatkozhatott volna, talán csak arra, hogy már kiküldte a meghívókat, de még ennyit se kaptunk. Rendben, hogy valahogy el kell érni a bonyodalmat, de legalább lett volna valami kézzelfogható és elfogadható indok, ami miatt nem hajlandó cserélni.

Mivel Liv mindig mindent elér a rámenősségével, illetve Emma mindig mások érdekeit helyezi maga elé, ezért adott lett volna, hogy jelen helyzetben is Emma engedjen. Azonban Emma éppen ezt az alkalmat "választotta", hogy bekattanjon és erőszakosan ragaszkodjon kislánykori álmához. Csak az baj, hogy egyiküknek se esett le, hogy egy esküvő nem érhet fel egy gyerekkori barátság (esetleges) elvesztésével. Ha valóban igaz barátnők lettek volna, akkor vagy összedugták volna a buksijukat, túllépnek a "nagy napon én vagyok a főszereplő" beállítottságukon és közös esküvőt tartanak (hiszen eddig is mindent közösen csináltak és érdekes módon idáig jó volt úgy), vagy mindketten visszamondják a napot és helyet, és nem pont a gyerekkori álmuknak mindenben megfelelő, de ugyanúgy gyönyörű esküvőket rendeznek külön-külön, amin a másik is ott lehet. Ezzel szemben a makacsságuk majdnem véget vetett a barátságuknak mindössze egy nyavalyás esküvő miatt (amiből az egyik oldalon előbb-utóbb úgyis válás lett volna).

Liv esetében nem mondanám, hogy meglepődtem a különböző szurkálódásokon, azonban Emma-ból nem néztem ki, hogy egyébként tőle idegen módon aljas húzásokra vetemedik. Mivel mindketten nagyon jól ismerték a másikat, ezért a "harcban" mindketten tudták, hogyan támadjanak. Eddig mindig ott voltak egymásnak és támogatták egymást, most azonban egyedül kellett küzdeniük, ráadásul éppen a legjobb barátnőjük ellen, ami még inkább fájdalmas, nem meglepő módon mindketten kikészültek.

És ez a helyzet a vőlegényeket is próba elé állította, amit Emma párja, Fletcher "elbukott"... Ugyanis most egy olyan új nővel szembesült, aki nem igazán tetszett neki, ellenségessé váltak egymással és folyamatosan marták egymást. Ő nem ebbe a nőbe szeretett bele, de azt a lányt már nem kaphatja vissza, hiszen megváltozott. (Az én házasságom is - évek múlva, nem az esküvő idején - részben ezen siklott ki, idővel mindketten megváltoztunk, az új énünk már nem volt annyira szimpatikus a másiknak, és a problémákat nem is tudtuk megbeszélni, vagy visszaváltozni, így eltávolodtunk egymástól Szerencsére még mielőtt nagyon csúnya veszekedések miatt megutáltuk volna egymást, békében különváltunk. Elnézést a közbevetésért, de akaratlanul is részben a saját életemet láttam viszont a filmen...)
Liv párja, Daniel azonban megfelelően tudta kezelni párja hisztijeit, hiszen már egy jó ideje ismerte Liv szeszélyeit és akaratosságát és ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt is szerette őt, most is inkább támogatta és mikor szüksége volt rá, megnyugtatta és hozzábújt. Jó volt látni, hogy mennyire egy hullámhosszon vannak. 

Bár a vihar előtti csenddel kicsit félrevezettek minket, a végkifejlet szerintem mindenki számára borítékolható volt. Ha a CD-t a srác kicseréli, akkor nem kaptunk volna ilyen látványos lezárást, így ha Liv nem is, én azért megköszönöm neki. :D

A zárójelenet szerintem nagyon ötletes és folytatásért kiált, de ahogy látom nem kapnak a lehetőségen a rendezők, pedig szívesen megnéztem volna "A babák háborúja" című filmet is. Biztos ki tudtak volna abból is hozni egy-két poént, mondjuk egy közös szülészorvossal... XD

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 15. (újranézés)

Végső állomás 2. (2003)

★★★★★★★★★☆

Ez a rész sokkal jobban tetszik, mint az első, továbbgondolták a történetet és az elsőre építve jobban kidolgozták. Az elképzelés, miszerint az első részből megismert emberek - ideiglenes - életben maradása kihatással volt jelen film szereplőinek életére, ügyes húzás.
A halálnemek ütősebbek, és bár még mindig nem állíthatom, hogy átléptünk volna az igazi horror kategóriába, legalább már kaptunk fordulatokat, melyeket jól tálaltak a készítők és megfelelően időzítették őket.

Az első részben a repülőt láttuk lezuhanni, ezúttal a faszállító (remélem félreolvastad :P) kamion balesetét látjuk előre, azonban a kivitelezésbe némi hiba csúszott. Az "előre látott" résznél sokkal több ideig kocsikáztak az autópályán, mire megtörtént a baj, a valóságban ez rögtön az orruk előtt zajlott le, szóval számomra itt sántít a dolog.

A Halál változatlanul előre dolgozik a nevetséges módszereivel, így a meglepetés ereje megint csak hiányzik a filmből, de ezúttal végre az ötletes "kivégzések" kompenzálják ezt, mindegyik nagyon "tetszett".

A hullaházban dolgozó William ismételt felbukkanásának örültem, jó fej az ürge. :D

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 14. (újranézés)

2015. szeptember 14., hétfő

Végső állomás (2000)

★★★★★★★☆☆☆

Egész jó kis "horrorocska". Nem, horrornak nem igazán nevezném, ugyanis ahhoz nekem az kell, hogy ijesztgessenek, vagy frászt kapjak, vagy legalább izguljak egy kicsit. Ezeket a hatásokat ez a film nem igazán váltja ki belőlem, főleg, hogy mindig van előjele a Halál érkezésének, így könnyen ki lehet következtetni, hogy valami történni fog, ráadásul azt is, hogy kivel.

Ezek a jelek - szerény véleményem szerint - elég gyerekesek a Halálhoz, a kivitelezés csöppet gyenge és nem is túl kreatív. Rendben, elfogadom, hogy valószerűnek akarták feltüntetni a haláloknak és véletlennek kell tűnnie minden eseménynek, de ha már maga a történet érdekes és ötletes, sok lehetőség rejlik benne, akkor a részletek kidolgozásakor is bátrabbak lehettek volna a készítők. (Példát vehetnének mondjuk Jigsaw munkásságáról /Fűrész sorozat/, nála sokkal eredetibb kivégzéseket láthattunk.) A kiszámíthatóság és a nem túl véres jelenetek miatt sokat nem rettegtem és hiányoltam a "meglepő fordulatot" a film végéről.

A szereplők játékára nem igazán lehet panaszom, nagyon jól hozták a karaktereket, elhittem, hogy valóban rettegnek a rájuk váró haláltól. Clear gesztusa a szobor avatásánál nagyon emberi és szimpatikus volt, ez a reakció a lányra vallott teljesen.
Úgy vélem, hogy Alex ezen a "megérzésen" kívül is egy kicsit defektes, ugyanis mindig mindenhol rémeket látott már a film kezdetén is, pedig akkor még nem is volt rá oka. De pont ennek a mániájának köszönhetően folyton a történteken agyal, mindenben az utalásokat látja, és ügyesen következtet a Halál tervére, a sorrendiségre és a kijátszhatóságra, de a végén már nem igazán tudtam követni, hogy kit ugrott át éppen a Halál, annyira felgyorsultak az események.


Mivel bennem is van egy jó adag belemagyarázás és a 13-a rendszeresen keresztbe tesz nekem, ezért valószínű, hogy - Clear-hez hasonlóan - én is leszálltam volna a gépről, aztán valószínűleg beleőrültem volna a bizonytalanságba...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 14. (újranézés)

Fűrész VII. (2010)

★★★★★★☆☆☆☆

Spoiler-es értékelés (már csak a megszokás kedvéért kiírom)

A sorozat eljutott a mélypontra. Ez a rész már kizárólag az ész nélküli gyilkolászásról szólt és a "játék" csak egy kötelező kellék lett.

A film elején látott nagy nyilvánosság előtti kivégzés nagyon elrugaszkodott az eddigi gyakorlattól, semmilyen szinten nem Jigsaw stílusa, ő nem csinált volna soha ilyet ennyi ember szeme láttára. Ahogy az előző rész első játékának, úgy ennek a jelenetnek se volt a cselekményvezetéshez semmihez köze. Egyetlen további részhez se köthető és a továbbiakban nem is fogunk hallani róla, vagy viszontlátni.

Ezt követően egy nyilvánvalóan hazug "túlélő" beszámol a tévében megpróbáltatásairól, amit természetesen Hoffmann nyomozó nem hagyhat megtorlatlanul (őt választja a következő játszópajtásának).

Megint kapunk a szerelőműhelyben egy kisebb "játékot", mely a nagy egészbe nem illik bele, de legalább további feladatot ad az új nyomozóknak, akik Jigsaw özvegye nélkül nem sokra mennének.

Mikor a túlélők összejönnek elmesélni egymásnak a történetüket, akkor érthetetlen módon éppen egy olyan nő beszámolóját hallhatjuk, akiről egyetlen film se tesz említést, soha nem láttuk még. Nem értem, hogy miért egy ilyet kellett választani. Talán nem volt ezen kívül épp elég túlélő, akinek a viszontagságait már végignéztünk és visszaemlékezhetnénk rá?

Ezután megkezdjük a játékot, de szerintem már csak megszokásból, ugyanis Hoffmann-t már csak egy dolog érdekli, eltenni láb alól Jigsaw özvegyét. Ennek érdekében vérfürdőt rendez, minden útjába eső embert leszúr, lelő, vagy időzített golyószóróval szitává lyuggat. Ugye emlékszünk még rá, hogy mit mondott Jigsaw pár résszel ezelőtt: "Megvetem a gyilkosokat". Úgy érzem, hogy Jigsaw mégsem megfelelő utódot választott...
Eközben természetesen Bobby minden próbán elbukik, még a legvégsőn is, melyben vicces módon épp azt kapta feladatául, amivel kérkedett: a mellizmaiba akasztott kampón kellett felhúznia magát a lánc tetejére. Oké, ez legalább eredeti kiszúrás volt vele. (Bár én előbb más megoldás után néztem volna, ami szintén elbír és szabad marad a két kezem.) A próbák ezúttal egész jók voltak, sikerült némi izgalmat kiváltaniuk belőlem.

Hoffmann-nak végül sikerül a jó öreg szájfeltépős kütyüvel megölnie a nőt (ha ezt Jigsaw látta volna...), amikor is jön az utolsó csavar: felbukkan az első részből megismert Dr. Gordon, kiderül róla, hogy végig segédkezett Jigsaw-nak (többek között szem összevarrás, kulcs bevarrás és hasonlók) és büntiből bezárja Hoffmann-t a szintén első részből már ismert helyiségbe.

Fűrész 8? Ezután a mélyrepülés után nem vagyok benne biztos, hogy el kellene készíteniük a folytatást...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 13. (újranézés)

2015. szeptember 13., vasárnap

Fűrész VI. (2009)

★★★★★★★☆☆☆

Spoiler-es értékelés (ugyan már, lassan nincs is mit lelőnöm...)

Biztos bennem van a hiba, de kezd egy kicsit zavarni a folyamatos visszaemlékezés, ráadásul az eddig látott emlékeket tovább csavarjuk, még újabb és újabb információval toldjuk meg őket, mintha nem lenne új a nap alatt. Valószínűleg, ha nem ilyen maratonban nézném végig a sorozatot, hanem több idő telne el a filmek között, akkor örülnék neki, hogy felfrissítik az emlékezetemet, de így inkább csak feleslegesnek érzem és a játékidő kitöltésének.
Ráadásul kétszer is megkapunk néhány jelenetet, aminél vagy a készítők, vagy a szinkronosok nem igazán figyeltek oda a részletekre, ugyanis Hoffmann az egyik visszajátszásban azt kérdezte Amandától, hogy "Holtbiztos benne?", egyszer pedig azt, hogy "Biztos vagy benne?".

A film elején lévő "párbaj"-nak semmi köze semmihez, csak úgy lóg a levegőben és nem értem, hogy miért vagdosták le magukról a húst. Én simán bedobáltam volna a mérlegbe az összes mozdítható dolgot, ami csak a kezem ügyébe kerül, a bárddal szétvágtam volna az asztalt, bármi mást, minthogy magamat csonkítsam meg.

A fő "játék"-ban ezúttal a Jigsaw-t elutasító egészségbiztosítós főnök próbálta meg az alkalmazottait megmenteni a saját maga által felállított szabály szerint. Ez a játék azonban nem volt túl izgalmas és némelyik próbát még kreatívnak se mondanám. Vagy bennem van a hiba, hogy imádom a szadista megoldásokat, vagy a készítők tényleg kifogytak a jó ötletekből.

Mindeközben Hoffmann nyomozó megpróbálja rákenni a gyilkosságokat az előző részben meghalt Strahm Ügynökre, azonban Erickson és Perez ügynök átlátnak a simliskedésén és sikeresen bogozzák ki a szálakat, gyanújuk beigazolódik, miszerint Hoffmann a tettes. Az már más kérdés, hogy úgy viselkedtek, mint az amatőrök, óvatlanok és figyelmetlenek voltak, ami a vesztüket okozta.

Ennél a résznél már nem izgultam végig a játékot, nem igazán voltam kíváncsi a korábbi eseményekre és a nyomozás se kötött le túlságosan.

A film csattanója lehetett volna, ha Hoffmann nyomozót sikerül elintézni a már Amanda által is jól ismert szájszéttépős szerkezettel, de nem volt ilyen mázlink. Jigsaw indítékára azért kíváncsi lennék, hogy miért akarta így elintézni a pasit.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 13. (újranézés)

Fűrész V. (2008)

★★★★★★★☆☆☆

Spoiler-es értékelés (ha eddig nézted a sorozatot, ezúttal se tudlak meglepni)

Strahm ügynök továbbra is nagyon okosan következtet és egyre közelebb kerül Hoffmann nyomozóhoz, miközben megtudhatjuk, hogyan is került kapcsolatba Hoffmann nyomozó Jigsaw-val. Érdekes megoldás volt, hogy Hoffmann nyomozó lekoppintotta Jigsaw módszerét, hogy megölje a nővére gyilkosát. Erre természetesen a mester is rájött és ajánlott neki egy esélyt, lehetőséget (a végeredményt már az előző részből is ismerhetjük). Azért az érdekelt volna, hogy Hoffmann nyomozó mégis hogyan tudott Jigsaw-hoz méltó szerkezetet készíteni, és a már ismert bábúval instrukciókat adni az áldozatnak.

(Az előző részekben nyitva maradt kislány ügye megoldódott. :D)

Sajnos ebben a filmben a nyomozósdi a minőség rovására ment. Háttérbe szorult a "játék", mintegy másodlagos vonalat képviselve, és mivel az arány nagyon eltolódott, ezért elégedetlen vagyok. Pedig az ötlet, hogy az öt embernek össze kellett volna dolgoznia, nem pedig egymás ellen fordulni, nagyon jó gondolat volt. Ez az öt áldozat már ismerte Jigsaw módszereit, rögtön rájöttek, hogy az ő játékába csöppentek, de még így se látták át az egészet. Az elején még mondhatjuk, hogy egész ügyesek voltak, de utána már nem gondolkodtak, csak feleslegesen kiszórtak két embert.
Ezek a "játékok" pedig már nem is voltak annyira kreatívak, inkább egyszerűnek mondanám őket és könnyen kijátszhatónak. Bár erre az egyik nő a végén rá is jött, sajnos már elég késő volt, így az utolsó megmérettetés fájdalmas volt kettejük számára.

Megint kaptunk visszajátszásokat az előzményekbe, azonban már kezdenek kissé unalmasak lenni, nem adnak hozzá további pluszt a történethez, amit már amúgy is alaposan lerágtunk, ráadásul folyamatosan ugyanazon rugózunk. Haladhatnánk tovább a játékokkal, arra inkább kíváncsi lennék. Illetve még a feleség elvarratlan szálát szívesen végigkövetném.

Bár Strahm ügynök ügyesen követte a nyomokat, Hoffmann nyomozó sajnos profi a cselszövésben és az emberek félrevezetésében, így nagyszerűen terelte rá a gyanút.
A végjátékban nagyon sajnáltam Strahm ügynököt, hogy nem feküdt be az üvegkoporsóba. Csúnya és fájdalmas halála volt...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 13. (újranézés)

Fűrész IV. (2007)

★★★★★★★★☆☆

Spoiler-es értékelés (feltéve, hogy ebben a sorozatban még létezik ilyen)

A film elején végignézhetjük Jigsaw boncolását, ami egyrészt gusztustalan volt (nem véletlenül nem megyek boncmesternek...), másrészt kicsit megkavarta a történetet, ugyanis azt hittem, hogy a további események ezt követően történtek, pedig nem. Visszaléptünk kicsit az időben, de erre csak a film legvégén mutattak rá, a szokásos összegzéskor.

Ezúttal nagyjából a film felében láthattuk a különböző "játékokat", melyek megint elég véresre sikerültek, de még mindig megdöbbent, hogy milyen kreatív kínzási módszereket találnak ki. Szívesen elbeszélgetnék a készítőkkel, hogy mégis kiknek a fejéből pattannak ki ezek az ötletek. A film másik felében a nyomozás részleteit követhettük nyomon, illetve Jigsaw régi életéből láthattunk jeleneteket. A három szálon futó történetet ügyesen összemosták, mindegyikkel fokozatosan haladtunk előre.

(A film egyik jelenetében Hoffmann felügyelőnél van egy gyerekjáték és megkérdezik tőle, hogy fiú, vagy lány, erre ő azt válaszolja, hogy "Lány, kurta kis történet." Ha nagyon tovább akarom gondolni a történetet, akkor arra a kislányra utalhat, akiről a harmadik rész végén szó volt, hogy csak Jigsaw tudja, hogy hol van fogva tartva.)

Strahm ügynök és Perez ügynök nagyon profin "kirakóznak", észreveszik az elrejtett jeleket, jól értelmezik az utalásokat és keményen dolgoznak az ügy felgöngyölítésén. Jó volt látni, hogy végre halad valamerre a nyomozás és nemcsak tétlenkednek.

A Jigsaw korábbi életébe való bepillantás adott egy kis pluszt a történetnek, megtudhattuk, hogy a terhes felesége tragédiája (a baba elvesztése) és a súlyos betegsége (rákja) miatt fordult ki magából ennyire és ezért kezdte el a játékot.
Minden ember másként éli meg a tragédiákat, vannak, akik bár nehezen, de fel tudják dolgozni, vannak, akik maguk ellen fordulnak tehetetlen dühükben, míg megint másokban megkattan valami, amitől egy olyan énjük bukkan a felszínre, aki mindig is bennük volt mélyen, de nem volt oka kibontakozni. Jigsaw a saját áldozataihoz hasonlóan a legfontosabb pillanatban rosszul döntött...

Hoffmann nyomozó, mint "új Jigsaw" érdekes választás, minden esetre kellőképpen elmebetegnek tűnik ahhoz, hogy méltó utódja legyen a mesternek. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a játék.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 13. (újranézés)

2015. szeptember 12., szombat

Drive – Gázt! (2011)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Spoiler-es értékelés

A film egy izgalmasnak mondható autós üldözéssel kezdődött, bár inkább volt ez a rendőrökkel való kicseszés, mint ötletes és profi száguldozás. Bújócskában gyengék a zsaruk.

Ezt követően nagyjából a film feléig a két főszereplő (a sofőr és Irene) annyit beszélt, mint amennyit én szoktam egy perc alatt. Bár néha muszáj volt megszólalniuk, de akkor is csak egy-két szavas mondatokat váltottak, ami előtt kb. 2 percet gondolkodtak, elmentek kirándulni, ami alatt a kedves néző zenét hallgathatott, hogy addig se kelljen a párocskának beszélgetnie, aztán a gyerek kétszer is bealudt, amikor ugyebár a kisfiú nem beszélt és a főszereplőink se szólaltak meg, nehogy felkeltsék őt. És a történet se vezetett eddig sehova, kaptunk pár egymásra nézést, erőltetett mosolyfélét, de hogy ki kitől mit akar, vagy mi a lényege a történetnek, arról semmit. A főszereplők arckifejezése leginkább bárgyú volt, élettelen és zavaróan semmilyen. Kerülgették egymást, de nem tudom, hogy mivel fogták meg a másikat, mert szinte semmit nem tudtak meg egymásról azokból a tartalmas beszélgetésekből. (Irene a film végéig tartotta a némasági fogadalmat.)
Az vicces volt, mikor a sofőr meglátta Irene-t és fiát a kisboltban vásárolni és inkább elkerülte őket, majd a vásárlás után a parkolóban megint észrevette őket és odasétált hozzájuk meg a felforr hűtővíztől gőzölgő kocsijukhoz, hogy segítsen. Mégis hogy tudott felforrni a hűtővíz, ha a kocsi parkolt és a nő egy jó ideje a boltban vásárolgatott?

A film felénél beindult végre a történet, Shannon (legkedvencebb Mr. White-om), az autószerelős pasi nagy terveket szövögetett, a srác vezetési tudására alapozva autóversenyeken akart indulni, de sajnos nem lett belőle semmi, ugyanis kiengedték Irene férjét, Standard-ot a börtönből, így bejött a képbe a sötét oldal és a problémák.
A mellékszereplők felbukkanása élettel töltötte meg a filmet (vagyis inkább halállal, de ne rohanjunk ennyire előre), értelmes és folyamatos párbeszédeket kaptunk, kiderült végre, hogy halad valamerre a történet, és elhagytuk az unalmas és lassú esti kocsikázásokat. (Oké, legalább ezek a kocsikázós jelenetek rendben voltak, a pasi nem érzett késztetést, hogy a kormányt ide-oda tekergesse, csakhogy a néző lássa, vezet.)

A zálogház kirablásánál tudtam, hogy Standard-re rá fognak lőni (megkaptuk a tipikus sablont), majd ezt követően végre láthattunk egy igazi üldözést is, bár nem tartott azért túl sokáig. Sajnáltam mind a Musztang-ot, mind a Chrysler-t, de egy ilyen filmben nem hagyhatták ki a kocsik összetörését (szerintem a film költségvetése az autókra ment el, a szövegkönyv írót pedig elfelejtették kifizetni, ezért bosszút állt...)
Természetesen a rablás körül nem volt minden "tiszta" és szépen sorban elkezdtek hullani az emberek.
Annak ellenére, hogy a sofőrünk csak Irene-t és a fiát akarta biztonságban tudni, ezért segített Standard-nak, egy ilyen helyzetben mindenki túl sokat tud és ezért a fejesek igyekeznek eltenni láb alól a résztvevőket, ami jelen esetben kissé visszásan sikerült, ugyanis csak Irene és a kisfiú, valamint a sofőr élte túl az eseményeket, a rossz fiúk (és sajnos Shannon is) mind meghaltak. (Nekem legjobban a puskával fejbe lőtt vörös nő elintézése tetszett, szép pirosra festette az egész fürdőszobát.)

A film elején látott tétlenkedés és bénázás sajnos rányomta a bélyeget az értékelésemre is, nem tudok túllépni rajta, hiába kaptunk végül egy cselekmény dúsabb eseményvezetést.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 12.

Mamma Mia! (2008)

★★★★★★☆☆☆☆

Spoiler-es értékelés

Az már a film elején teljesen világos lett, hogy az esküvője előtt álló Sophie nem teljesen százas, kicsit később pedig az is kiderült, hogy miért nem: az anyja, Donna se teljesen normális (persze mindkettejüknél pozitív értelemben). A barátnőik pedig pont olyan lükék, mint Sophie és Donna.

Adott egy anyuka, aki nem tudja, hogy három férfi közül melyikük a lánya apja, a lány pedig a mit sem sejtő (és egymást se ismerő) pasikat meghívja az esküvőjére, hogy kiderítse, melyik is az apukája, mert azt szeretné, ha az apucija vezetné oltárhoz őt. Ezt a gondolatmenetet nem igazán értem. Ha maga az anyuka sem tudja, hogy melyik lehet az apa, akkor ránézés alapján hogyan is tudna bárki (köztük a lány) rájönni erre? Nem beszélve arról, hogy miért van szüksége egy vadidegen emberre ahhoz, hogy az oltárhoz vezesse, mikor az anyukája nevelte fel és eddig nagyon is jól megvoltak apa nélkül is. De hogyan is várhatjuk el egy 20 éves tinilánytól, hogy ezt végiggondolva belássa a tervben rejlő hibákat. Hiszen még olyan gyerek, ráadásul titokban olvasgatja anyukája naplóját, melyben az anya ...-nak hívja a szexet (nálam ugyanez gyerekkoromban "jujujj rész" volt XD).
Azért a visszaemlékezések viccesek voltak, mert mindegyik pasi pont úgy nézett ki, mint jelenleg, csak rájuk adtak egy elcseszett parókát és hippinek hívták őket.

Az események az ABBA együttes nagy sikerű dalaival megfűszerezve bonyolódnak tovább, és valljuk be, remekül illenek a dalszövegek a történethez, a film vidám és mosolygós lesz az énekléstől, ezek a jelenetek felszabadultak és energikusak, míg a többi - éneklés nélküli - jelenet inkább csak átlagos és enyhén sablonos. Azonban a filmben szereplő színészek hangja nem mindig tetszik annyira, mint az eredeti ABBA-verzió, bár a legtöbbjük azért nagyon szépen énekelt.

Időközben persze - nem meglepő módon - mindhárom férfi rájön, hogy ő az apuka, tehát Sophie-nak már három kísérője is akad, de szerencsére a lány rájön, hogy igazából erre a feladatra már eredetileg is az anyukáját kellett volna megkérnie. Ha 20 éven keresztül egy mondatot nem váltott ezekkel a férfiakkal, akkor egynapnyi ismeretségtől miért hitte, hogy csoda történik?

Az esküvőt természetesen lefújja a lány, mert rájön, hogy ő még élni és utazni akar (amit úgy látom, hogy egy karikagyűrű csak akadályozna XD), ám ekkor feláll legkedvencebb hősszerelmesünk, Sam (az egyik apukajelölt) és bevallja Donnának, hogy ő már 20 éve szereti őt és feleségül kéri. *asztal lefejelése* Na ne idegesítsen, hogy 20 éve odavan a nőért, és mint értelmes, felnőtt férfinak nem volt annyi esze, hogy odaálljon elé, és ezt közölje vele. Ha annyira szerelmes Donnába, akkor miért pocsékolt el 20 évet feleslegesen? Szerintem ezt maga se tudja.

Összességében elvoltam vele, de nem volt túl sok minden, ami megfogott volna benne, a történet hétköznapi volt és kiszámítható...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 11.

2015. szeptember 11., péntek

Fűrész III. (2006)

★★★★★★★★☆☆

Spoiler-es értékelés

A film eleje elég véresre sikerült, előbb egy férfi tépte ki testéből a láncokat, és cafatokra robbant, majd pedig a nyomozónő bordáit téptük ki a helyéről elég látványosan. Erős kezdés, ami után kicsit visszább vettünk a tempóból.

Jigsaw állapota fokozatosan romlik ezért elraboltat egy doktornőt, Lynn-t (közben bejátszott a hangszigetelő függöny XD), hogy egy kis ráhatásnak engedve a következő megmérettetés végéig tartsa életben.

A próbát ezúttal egy férfinak, Jeff-nek kell teljesítenie, akinek egy autóbalesetben meghalt a kisfia, és szembe kell néznie a hallgató szemtanúval, a méltánytalan ítéletet hozó bíróval és az autót vezető "gyilkossal".
Miközben a férfi próbálja megmenteni az embereket (gondolom mondanom se kell, hogy kevés sikerrel), addig a doktornő Jigsaw életéért - és közben a sajátjáért is - küzd.

Ahogy Jigsaw egyik kedvence a "kínpad" (amelyben a karokat, lábakat és végül a fejet csavarja el teljesen egy szerkezet), úgy nekem is ez az egyik "kedvencem", rendkívül szemétláda egy kínzási módszer...

Ez a rész történetében is gyengébb volt az előző kettőnél és gusztustalanabb, véresebb jelenetek tarkították, ami nem annyira vall a sorozatra. Az agylékelős és a disznódarabolós rész is gyomorforgató és visszataszító volt, szívesen kihagytam volna ezeket a jeleneteket.

Az előzményekre való visszatekintgetések nem adtak hozzá túl sokat a történethez és igazság szerint nem is nagyon érdekelt, hogy hogyan oldotta meg az előkészületeket.

Amanda rajongása és féltékenysége Jigsaw iránt idegesítő volt, teljesen kifordult magából a nő, idegbeteg és agresszív lett. És ez okozta a vesztét, ugyanis ez a film igazából az ő próbatétele volt és elbukott rajta. Nem azokat az elveket vallja, mint Jigsaw, így nem is lehet méltó utódja a mesternek. Ő higgadt, megfontolt és alapos, míg Amanda indulatos, gonosz és elszánt.

A végkifejlet során végre megint magára talált a film, a kirakós darabjait szépen összeillesztettük (a férfi és a nő valójában házasok). Azzal, hogy Amanda meglőtte a doktornőt, a férje a "kezébe adott" fegyverrel lelőtte őt, mert Amanda hiába ismerte nagyon jól a szabályokat, nem sejtette, hogy Jigsaw tudja, miket művel a háta mögött, és ezúttal rá vonatkoznak az utalások. A harag elvakította és a többi "tesztalanyhoz" hasonlóan ő is rossz döntést hozott. (Örülök neki, hogy a továbbiakban nem kell rettegnem attól, hogy milyen hülyeséget fog elkövetni ez a nőszemély.)
A férfi utolsó döntése (hogy elvágja Jigsaw torkát) megpecsételte a felesége sorsát, pedig ha lett volna egy kis esze, akkor rájött volna, hogy nem a bosszúval kellene foglalkoznia, hanem a felesége megmentésével. Érthetetlen, hogy miért így döntött.

A végső pofont az adta, hogy csak Jigsaw tudja (tudta), hogy hol van a kislányuk bezárva. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni vele...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 11. (újranézés)

2015. szeptember 10., csütörtök

Fűrész II. (2005)

★★★★★★★★★★
Spoiler-es értékelés

Már a film elején bedobnak minket a mély vízbe, vagy kivágod a saját szemed, vagy meghalsz. A legtöbb ember már attól nyöszörög, ha valami apróságot (mondjuk muslinca, vagy szempilla) ki kell piszkálni a szeméből, nemhogy egy szikével belevágjon. Én biztosan nem lennék képes rá. A pasinak se kellett volna megtennie, de mivel teljesen kikészült, ezért bepánikolva kirántotta a zsineget, amivel elindította a szerkezet visszaszámlálóját. Ennyi... Ezzel sikeresen elintézte magát, holott ha sikerül neki nyugton maradnia, akkor még esélye is lett volna megúszni. De ki képes megőrizni a hidegvérét olyankor, mikor egy tüskékkel kivert maszkkal kell szembenéznie az embernek. Kiváló pszichológiai húzás, már megint.

Jigsaw ebben a részben nem átallott a zsarukkal packázni, ami elég merész húzás volt, főleg, hogy szemtől szembe támadott. És hiába mondta el ezúttal is szabályt, ismét nem foglalkozott vele senki. Pedig ha a nyomozók elég alaposak lettek volna, mostanra már tudhatnák, hogyha nyeri akarnak ellene, akkor az ő szabályai szerint kell játszaniuk, akár tetszik, akár nem. Ugyanis máshogy vele szemben nem lehet életben maradni. Mert hiába a kegyetlen módszere, valljuk be, hogy tisztességesen játszik. Vagy valami hasonló...

És a szabályokra a bezárt fiatalok se figyeltek oda (
az apa által bebörtönöztetett embereket összerakták a fiával, micsoda pofátlan húzás... XD), nem volt csapatmunka, nem gondolták végig a hallottakat, mindenki csak kétségbeesetten kereste a kiutat, pedig a megoldás a tarkójukon volt. Vagy mégse? Ha jobban belegondolunk, ezzel nem mentek volna semmire, hiszen aki tanult matematikát, azt tudhatja, hogy ismétlés nélküli permutációról van szó, miszerint 8 ember esetén a számok sorba rendezésének nagyon sok lehetősége lenne (8! = 8*7*6*5*4*3*2*1 = 40.320 lehetőség - na srácok, dereng már, hogy miért nem nyeri meg senki az 5-ös lottót?), tehát hiába kezdenék el mindet végigpróbálni, a két óra - lássuk be - nem lenne elég erre, tehát ez zsákutca. 1:0
Marad a különböző szobákban adott további lehetőségek kihasználása, ami ebben a felfokozott idegállapotban igencsak sikertelenségre van ítélve, főleg, hogy az egészségi állapotuk fokozatosan romlik és még a tudtukon kívül van egy téglájuk is. Ugyanis az első részben már megismert Amanda is köztük van, és ha nem siklottak volna át azon az apróságon, hogy ő már játszott, akkor talán odafigyeltek volna rá és arra, amit csinál. De mivel Amanda nem a jó oldalon játszik, és irányítja őket, hogy a végkifejletet elősegítse, ezért megint csak zsákutcába jutottunk. 2:0
Miközben pedig a fiatalok odabent az életükért küzdenek, addig kedvenc zsarukánk nem képes két órán keresztül nyugton maradni (szabály!), és őrjöngve eléri, hogy Jigsaw a helyszínre navigálja, ahol senki mást nem talál, csak a holttesteket. Ahogy a társai se találnak senkit egy másik épületben. Kiderül ugyanis, hogy az egész próbatétel csak felvételről ment, nem élő adásban. És hogy kellőképpen szemetek legyünk, a fiú mindvégig ott volt a zsaruk orra előtt, csak a páncélszekrény ajtajától nem látták... 3:0
De ha már úgyis kudarcot vallott apuci, akkor láncoljuk oda őt is a csövekhez az első részből már jól ismert helyiségben és zárjuk rá az ajtót, hogy biztosítva legyen a film folytatásának lehetősége. 4:0

Ezúttal is végig fent tudta tartani az érdeklődésemet a cselekményvezetés, hiszen tudtam, hogy megint tele lesz csavarokkal a történet. Némelyik magától értetődik, némelyik viszont azért meg tud lepni és erre szükségem van ahhoz, hogy megadhassam a 10 csillagot a filmnek.

Említettem már, hogy mennyire imádom, ahogy Jigsaw az iróniát kezeli? Folyamatosan információkkal látja el a játékban résztvevőket, azok mégsem hallják meg, amit mondani szeretne, azonban ha meghallanák, akkor se valószínű, hogy túlélnék. Zseniális a pasi.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 10. (újranézés)